Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Vakjátszma 63 csillagozás
"Gondoljon arra a nőre, aki meggyilkolta a saját gyerekeit, ráadásul ugyanabban a hónapban, amikor megkapta „Az év tanára” díjat. Vagy ott van a jóravaló családapa, aki több millió dollárt szedett össze jótékony célokra, egy nap viszont kirángatott egy fickót az autójából, és halálra rugdosta – csupán azért, mert a fickó vakmerő módon rá merészelt dudálni, amikor a lámpa zöldre váltott. (…)
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a maga barátságos, törvénytisztelő szomszédja holnap feldarabolja egy fejszével az egész családját. Csak azt, hogy valahol, valakinek a barátságos, törvénytisztelő szomszédja meg fogja tenni. És ebben a pillanatban az illető ezt még nem is sejti. A helyzet aggasztónak tűnik, de lehet rosszabb is. Maga is lehet az a szomszéd."
David Remlernek, a sikeres és tehetséges pszichológusnak új páciense akad. Egy jól menő üzletember gyönyörű felesége, Samantha Kent, akit különböző félelmek és szorongások gyötörnek. Remler egyre többet tud meg a nő… (tovább)
Eredeti cím: The Promise of a Lie
Eredeti megjelenés éve: 2004
Enciklopédia 29
Szereplők népszerűség szerint
dr. David Remler · tanú · Victor Glass
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 30
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Nekem ez most nagyon jólesett, faltam az oldalakat. Épp olyan stílusban íródott, amit szeretek: volt benne humor és irónia, könnyed, mint egy Coben krimi. A pszichológus főszereplő agyalása speciális ízt adott a történetnek, és a tárgyalótermi részeket is imádtam. A végső csavaron már nem lepődtem meg, de nyilván túl sok krimit olvasok. Sose hallottam a szerzőről, de bárcsak írna még!
Nálam leginkább abból látszik, hogy nagyon jó a könyv, ha gyorsan kiolvasom. Most is ez történt. Ha egy könyvben van tárgyalótermi rész az már nálam fél siker. lehet tárgyalóterem fétisem van. A szereplők jól voltak kidolgozva, nagyon bírtam az ügyvédeket, eszesek, ravaszak voltak, ahogy kell. A pszichológust meg nem kicsit húzták be a csőbe, szerintem nagy mázlija volt, hogy ez spoiler a végén. És persze az elmaradhatatlan spoiler sem hiányozhatott.
Filmkönyv. Nálam ez az a műfaj, amin kicsit tudsz csak agyalni, mert a képek a könyv lapjaival egy időben pörögnek és rágod a körmöd.
Tökéletesen nekem íródott. A legabszurdabb, irracionális helyzet teljesen logikusan felépítve ahhoz, hogy hiába tudod, hogy piros, senki nem hiszi el, hogy nem zöld.
Imádtam. Ha van filmben, meg akarom nézni és izgulni ismét :D
Elképesztőnek azért nem mondanám és thrillernek sem, maradjunk annyiban, hogy egy jó krimi! Volt benne gyilkosság, áldozatok, minden értelemben, humor, önjelölt nyomozó aki pszichológus és áldozat is, ja és szerelem, nah anélkül nincs is történet ugyebár! tehát mindent felsorakoztatott az író, ami kell egy krimihez. Próbálkozott egy csavarral is a végén, de erre az ember számíthatott, arra meg még jobban, hogy mi is lesz az!
Ennek ellenére nem volt unalmas, lehet haladni, egy szomorú esős napra egy csésze kávé-tea-kakaó-gumibogyószörp (szabadon választható) mellé tökéletes kikapcsolódást nyújt!
A történet pörgős, ezért hamar a végére értem, de különösebben nem hagyott bennem mély nyomokat, ennek ellenére azért jó kis könyv volt ez. Szerettem a karaktereket, a humorát és hogy amikor azt hittem, most már tiszta a kép, bedobott még egy csavart.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, kellemes kikapcsolódást nyújtott.
spoiler
Bár nem egy pörgős krimi, mégis az elejétől a végéig fent tudta tartani az érdeklődésemet, még a bírósági tárgyalással is. Könnyed kikapcsolódás, olvasmányos könyv.
Bővebben: http://ilovebooks.blogger.hu/2017/08/25/howard-roughan-…
Az életnek,minden csodájával együtt, megvan az a ronda szokása, hogy folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy igazán sosem vagyunk befolyással fölötte.
Őszintén szólva nem lett a kedvenc könyvem, de valamiért mégis tetszett. Totálisan összetett és igazából majdnem csak az ötödik résznél tudtam mi lesz a befejezés. Csak az érdekessége az, hogy ahogy olvastam tovább, valahogyan az elméletem a történetről egyszerűen csak „elfelejtődött”.
Nem az járt a fejemben, hogy megoldjam a történetet, hanem hogy élvezzem az eseményeket.
Tetszett az egyszerű de mégis kicsit szakmai nyelvezete és a szereplők is. Még a gyilkos karaktere is.
Krimi kedvelőknek alapmű. :)
A csőbe húzott pszichiáter toposzának -amely azóta már-már klisévé vált a thrillerirodalomban- egyik első megjelenése volt a 2004-ben kiadott Vakjátszma. Az akkor még eredetinek ható ötletnek egy elegáns, kimondottan szórakoztató, időként kifejezetten vicces stílusban íródott könyv ad keretet. A történet nem különösebben csavaros, kicsit idegesítő is, hogy a nyilvánvaló tények mellett milyen könnyen elsiklanak a zseniális védőügyvédek és nyomozók. Kicsit beleszagolunk a tárgyalótermek világába is, ami azóta szintén rendkívül divatos elem lett ugyan, de számomra megunhatatlan, így egy fél ponttal még megdobtam a pontszámot. Ahogy utánanéztem az író a Vakjátszmán kívül csak egy könyvet jegyez önállóan, megkockáztatom hát, hogy eltékozolja a tehetségét.
Népszerű idézetek
Szóval írtam egy könyvet. Biztonságosabb, mint a sárkányrepülés. És egyben olyan figyelemelterelési mód, amely mégis megadja az egyedüllét lehetőségét. Pont, amire vágytam.
28. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- A. F. Brady: Vakság 71% ·
Összehasonlítás - Ed Falco: A Corleone család 95% ·
Összehasonlítás - Robert Pobi: Vérember 88% ·
Összehasonlítás - James H. Cobb: Sarkvidéki küldetés 88% ·
Összehasonlítás - Steven Spruill: Fájdalomcsillapító 86% ·
Összehasonlítás - Arthur Hailey: Hírhajsza 86% ·
Összehasonlítás - Loreth Anne White: Sötét csontok ·
Összehasonlítás - Scott Smith: Egyszerű terv ·
Összehasonlítás - Lee Child – Fiona Davis – Clare Mackintosh – Jill Mansell: Esti iskola / Babaház / Az igazság pillanata / Elmondhatatlanul ·
Összehasonlítás - Mark Winegardner: A Keresztapa bosszúja 82% ·
Összehasonlítás