A legendás rabszolgavezér alakja, történelmi szerepe két évezred távlatából is foglalkoztatja az embereket.
Howard Fast regénye sikerét elsősorban modern szemléletének és hangvételének köszönheti. Az író nagy megjelenítő erővel ábrázolja a hatalma teljében lévő rabszolgatartó társadalmat, az emberalatti sorban sínylődő rabszolgákat, a plebejusok tarka, meg vásárolható csőcselékét, a lovagok és katonák piperkőc hadát, a pöffeszkedő nagybirtokosokat, és politikusokat, a velejéig romlott szentátust.
Hogyan lehetséges, hogy a láncon, mocsokban tengődő nyomorultak egyszerre eszmélni kezdenek, a beszélő szerszámoknak nevezett furcsa élőlények egyszerre csak egyenrangúnak érzik magukat uraikkal? Ennek a nagy társadalmi erjedésnek folyamatát tárja elénk az író, felidézve a többéves háborút, melyet a semmivel sem bírók vívtak az élet és halál uraival.
Spartacus 46 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1951
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Fiatalok Könyvtára Kozmosz Könyvek · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
4 csillagot kapott, mert helyenként koridegen szavakat használ, például, hogy felhőkarcoló, részvénytársaság (!!!); ezek szerintem nemhogy közelebb hoznák a mai világunkhoz, hanem inkább kizökkentenek abból a világból, abból a több, mint 2000 évvel ezelőttiből. Furcsa, hogy a nyilván sok előtanulmány -amit a könyv írásakor folytatott- mellett a szerző ilyen szavakkal operál (nem hiszem, hogy ez csak a fordítás műve lenne, azért az angol felhőkarcoló szót nehéz összekeverni mondjuk egy vályogházzal).
A másik, hogy a karakterek nem túl árnyaltak, tisztelet annak az 1-2 kivételnek, de általában minden római kéjenc, és minden rabszolga tiszta szívű; ez nyilván már akkor sem volt így. Hajlamos lenne az ember minden rómait persze annak tartani, tekintve, hogy valóban így élhettek, embereket ölettek meg egymással a puszta szórakozás kedvéért, meg hall az ember máshonnan is a nagy római lakomákról; de azért soha nem ennyire egyszerű a kép.
Alapvetően tetszett a könyv, vagyis inkább a történet. Viszont nekem volt pár kifejezés, amit nem igazán tudtam hova tenni, mert annyira nem illett oda, a karakterek némelyike elég kiforratlan, Spartacus nincs is annyira központi helyen, mint vártam. A történetet néhol kuszán, de legtöbbször feketében és fehérben látjuk, tehát minden római züllőt, és minden rabszolga szenvedő alany, néhol lehetett volna árnyalni is, mert nem ilyen a világ.
teljesen adaptálható napjainkra ez a történet. az ókori római környezet, társadalmi elnyomásból szabadulni vágyó spartacus, a kiégett politikus, a megcsömörlött hadvezér, az értékmentes ifjúság, a tiszta szerelem, az erkölcsösség, a barátság, az önfeláldozás és a keresztény értékrend mind fontos szerepet kapnak. élveztem a gondolatvezetését, a cselekménykibontását, magával ragadott és igyekszem eltenni útravalónak az üzenetét. :)
Nem erre számítottam, amikor a kezembe vettem ezt a könyvet. Ennek ellenére nem volt rossz, tetszett. Gracchus és Crassus alakja érdekes és elgondolkodtató volt, viszont Spartacus ábrázolása nem ragadott magával.
Több helyen éreztem, hogy mind a cselekmény, mind a szereplők viselkedése nem életszerű. Claudiáról és Helenáról olvastam volna többet, ez a szál számomra érthetetlen módon hamar „elhalt”. Összességében olvasható, tanulságos, de egyoldalú volt számomra a történet.
Nem teljesen ezt vártam a könyvtől. Keveset foglalkozik magával a Spartacus-felkelés eseményeivel. Tulajdonképpen a túlélők, ellenfelek visszaemlékezései alapján elevenedik meg egy-egy epizód, néha nem is feltétlenül követve a kronológiát. Alapvetően nem volt rossz, de számomra kissé túl sarkítva ábrázolta a jellemeket: a romlott, dekadens rómaiak és a tiszta erkölcsű rabszolgák ellentéte. Maga a felkelés utóélete is kissé túlmisztifikált a könyvben. Ennek ellenére vannak benne elgondolkodtató eszmefuttatások a rabszolgatartó társadalomról és érdekes jellemrajzok a kor ismert arcairól.
Még 2008-ban kaptam ajándékba a Könyvtárvezetőnktől ! :) Meg kell hagyni szeretem a történelmi kalandregényeket (Lásd Tamenaga Shunsui: 47 rónin ! :) ) és a Spartacus is egy olyan regény, amit szeretek ! :) Spartacus, a hős rabszolga és gladiátor, aki a rabszolgák élén fellázadt a zsarnokság ellen ! IMÁDOM EZT A REGÉNYT !!!!! :))))))
Népszerű idézetek
Nem hiszem, hogy az emlékezés áldás volna az emberek életében. Sokkal gyakrabban átok.
213. oldal
A politikához három nélkülözhetetlen tulajdonság kell – semmi esetre sem erények. Az első képesség: finom szimattal eleve a nyerők oldalára állni. Ha ez nem sikerülne, a második képesség abból áll, hogy az ember előbb elvagdossa a vesztes oldalhoz fűző maradék szálait. Végül a harmadik képesség: soha az életben ellenségeket nem szerezni.
Ha egyszer állatokat csináltunk az emberekből, bizonyára nem angyalokról fognak filozofálni.
72. oldal
Nincs pontos meghatározása annak az embernek, aki a többi embert vezeti ; a vezérség ritka és megmagyarázhatatlan, különösen akkor, ha nincs mögötte hatalom és hivatalos dicsőség. Parancsot osztogatni akárki tud, de úgy parancsolni, hogy mindenki engedelmeskedjék, ritka képesség
154. oldal
A történelem ravaszság és kapzsiság értelmezése. De sohasem becsületes értelmezése.
295. oldal
[…] mindnyájan rothadtak vagyunk, mindnyájan betegek vagyunk, tele nyavalyával és halállal, zsákszámra áll bennünk a halál, a halál szerelmesei vagyunk.
51. oldal
Ezt a könyvet lányomnak és fiamnak írtam. Olyan réges-régen élt derék férfiak és asszonyok története ez, akiknek neve soha nem ment feledésbe.
Hőseim forrón szerették a szabadságot s az emberi méltóságot: nemes, szép életet éltek.
Azért írtam meg ezt a könyvet, hogy olvasói, gyermekeim és mások is, erőt meríthessenek belőle saját nehézségekkel teli jövendőjükhöz, hogy harcoljanak az elnyomás s a gonoszság ellen úgy, hogy Spartacus álmai a mi időnkben valósággá válhassanak.
Az emberben van egy kis erő, egy kis remény, egy kis szeretet. Olyanok ezek, mint a magvak, minden emberben elültetve. De ha csak magának tartja őket, elsorvadnak, és hamar el is pusztulnak, és akkor aztán segítsen a mennybéli atyaúristen az ilyen szerencsétlenen, mert nem lesz neki semmije, és semmit nem ér az élete. Viszont: ha erejét, reményét, szeretetét másoknak adja, tele lesz a magtára ilyen drága magokkal. Soha ki nem fogy belőlük, és életének értelme lesz.
256. oldal, Hetedik rész (Kozmosz Könyvek, 1976)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ben Kane: Spartacus – A Gladiátor 83% ·
Összehasonlítás - Kate Quinn: A császár szeretője 89% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Hang a szélben 94% ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: Akté 76% ·
Összehasonlítás - Lewis Wallace: Ben Hur 81% ·
Összehasonlítás - Phyllis T. Smith: Én, Livia 89% ·
Összehasonlítás - Steven Saylor: A végzet fegyvere 89% ·
Összehasonlítás - John Williams: Augustus 94% ·
Összehasonlítás - Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…” 94% ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? 92% ·
Összehasonlítás