Tut-ankh-Amen ​sírja 5 csillagozás

Howard Carter – A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja Howard Carter – A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja

Tut-ankh-Amen sírjának feltárásáról, a sír izgatóan érdekes megnyitásáról és az előkamra kincseinek leírásáról Howard Carter és A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja című könyve számol be (1992-ben jelent meg).
1926-ban a Tut-ankh-Amen világszenzáció csúcspontján, néhány hónap alatt 12 000 túrista tekintette meg a sírt. A „fáraó átka” vagy a „fáraó bosszúja” című rémséges legenda elindítója Lord Carnavon (a kutatás finanszírozójának) megdöbbentő halála. Egyiptológusok, kutatók vagy egyszerű munkások egyaránt természetellenes halállal estek áldozatául.
Történelmi tény, hogy 1930-ban a közvetlen feltárók közül már csak Carter marad életben. (Elhunyt A. C. Mace régész is, előző kötetünk társszerzője.)
Ez a kötet Carter további munkájának eredményeit tárja fel az olvasó előtt, s képet ad mindarról, ami e világraszóló felfedezés a mai napig újat és meglepőt hozott s egyúttal a múmiának és a sírban talált tárgyaknak tudományos feldolgozását is tartalmazza.

>!
Százszorszép, Budapest, 1992
228 oldal · ISBN: 9637673067 · Fordította: Balassa József

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
R_Kingaa
Howard Carter – A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja

Mióta az eszemet tudom rajongok az ókori Egyiptomért, főként az Újbirodalom története és uralkodói állnak érdeklődésem középpontjában. Rövid és szerény lefolyású uralkodóévei miatt nem Tutankhamon az, aki felkeltette a figyelmemet az említett korszakban, ugyanakkor egy valamivel mégis a legnagyobb népszerűségre és ismertségre tett szert a történelemben, ez pedig érintetlenül maradt-, mérhetetlen gazdagságú sírjának előkerülése, mely jelen állás szerint az egyetlen rabolatlanul előkerült fáraótemetkezés (ez az állítás nem teljesen állja meg a helyét, amint azt a könyvből megtudhatjuk).
A könyv meglehetősen rövid lélegzetvételű, véleményem szerint egyben is ki lehetett volna adni, a második résszel együtt, nem igazán vettem jó néven, hogy éppen a legizgalmasabb résznél szakad meg az elbeszélés, és ki tudja mennyit kell várnom a folytatásra, mivel kb. beszerezhetetlen.
A könyv eleje valahogy nem kötötte le maximálisan a figyelmemet, és kissé csalódottan állapítottam meg, hogy a XVIII. dinasztia egyes fáraóinak egymáshoz való viszonya nem mindenütt helytálló, ugyanis a tudomány fejlődése Carter ideje óta felülírta és pontosította az akkor feltételezett rokoni kapcsolatokat. Ez nyilvánvalóan ismert mindazok számára, akiket érdekel ez a korszak. Az említett megállapítás természetesen nem róható fel a könyv hibájaként, csupán egy általam tett észrevétel.
Ahogyan Carter, a Tutankhamon sírját feltáró régész egyre közelebb került a temetkezés megtalálásához, úgy nőtt bennem is az érdeklődés és az izgalom. Egyre jobban beleképzeltem magam a helyzetébe, és élvezettel olvastam minden sorát. Az előkamra kincseinek leltárba vétele, a gondos előkészületek a tárgyak sértetlen elszállítására, a tárgyak helyszínen történő elő-restaurálásának bemutatása nagy hatást gyakorolt rám, és nagyon hasznosnak véltem ezt az ismertetőt. Többek között arra is rávilágítottak ezek a leírások, hogy valójában nem könnyű régésznek lenni, nem elég, csak kiásni valamit, ahogy a laikusok gondolják. Hatalmas a nyomás, amikor tudod, hogy te vagy az első és az utolsó ember, aki látja a kiásott/ talált tárgyat abban az állapotában, ahogyan előkerült a földből. Te vagy az, aki vagy aprólékosan jársz el a tárgy megtalálásakor és minden megfigyelést rögzítesz, hogy általa az emberek megismerhessék a múltat, vagy te leszel az az ember, aki gondatlanul hagyja elveszni mindazt a tudást, ami a régmúltból maradt ránk, ezzel is akadályozva, hogy a jelen kor embere közelebb kerüljön saját történetéhez. Kisebb jelentőségű feltárásnál is nagy felelősség terheli a régész vállát, akkor gondoljuk csak el, hogy Howard Carter mit érezhetett e világszenzációs ásatás levezénylésekor. Félig már régészként átérzem a mondanivalója fontosságát, és mérhetetlenül hálás vagyok neki, hogy gondosságának köszönhetően a világ tudomást szerezhetett e hatalmas felfedezésről.
Olvasás közben néha úgy éreztem magam, mint, aki éppen ásatási naplót olvas, annyi különbséggel, hogy kicsit kevésbé volt szakmai persze, hiszen ez a könyv a hétköznapi embereknek szól. Ugyanakkor a szakmabeliek is bőven tanulhatnak belőle. Igaz ugyan, hogy Tutankhamon története már nem volt ismeretlen számomra, de a feltárás körülményeiről és a leletekről ilyen részletekbe menően most olvastam először.
Mindenesetre Carter igen rokonszenvesnek tűnt, bármennyire is kilátástalannak és már-már hiábavalónak tűnt a helyzet, nem adta fel, hitt a meggyőződésében és kitartott mellette, a végén pedig teljesült a vágya. Ilyen egy igazi régész! Megtörhetetlen!
Minden tiszteletem a feltáróé! És őszintén remélem, hogy a folytatást is minél hamarabb be tudom szerezni, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit rejt a sírkamra, a kincstár és a toldalékkamra!

>!
nalla
Howard Carter – A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja

Érdekes volt megtudni hogy találták meg Carterék Tutankhamen sírját. A stílusa jó, a könyv végén a képanyag pedig közelebb hozza a leírtakat. Biztosan olvasni fogom a 2. részt is.


Népszerű idézetek

>!
R_Kingaa

… mázsás teherként nehezedett ránk a felelősség érzése. Ez az érzés megvan mindenkiben, aki ásatást vezet, ha van benne archeológiai lelkiismeret. Amit talált, az nem az ő tulajdona, amellyel bánhat, ahogy akar s elhanyagolhatja, ha úgy tetszik. Ez egy régi kor hagyatéka a mai kor számára s ő csak a kiváltságos közvetítő, akinek kezén megy át és ha gondatlanság, hanyagság vagy tudatlanság következtében csökkenti ezt az ismert anyagot, amelyet belőle nyerhettünk volna, éreznie kell, hogy archeológiai bűnt követett el. Nincs könnyebb, mint elpusztítani valamit, amit aztán semmiképp sem lehet pótolni.

85. oldal, 8. fejezet - Költözködés az előkamrából

>!
R_Kingaa

„(…) Egyiptomba ment s az ásás azonnal lekötötte érdeklődését.”

13. oldal, Lord Carnarvon


Hasonló könyvek címkék alapján

Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Aidan Dodson: A hieroglif írás az ókori Egyiptomban
Vörös Győző: Sharuna – Gamhud – Az Osztrák–Magyar Monarchia Régészeti Missziója Egyiptomban (1907–1908) – Surányi Back Fülöp (1862–1958) öröksége
Kákosy László: Az alexandriai időisten
C. W. Ceram: A hettiták regénye
Kőszegi Frigyes: A történelem küszöbén
Wessetzky Vilmos: Isis és Osiris Pannoniában
Amy Dockser Marcus: A Biblia a régészet tükrében
Heribert Illig – Franz Löhner: A Kheopsz piramis
Alberto Siliotti: Egyiptom – Templomok, istenek, fáraók