Tut-ankh-Amen ​sírja 6 csillagozás

Howard Carter – A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja Howard Carter – A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja

Tut-ankh-Amen sírjának feltárásáról, a sír izgatóan érdekes megnyitásáról és az előkamra kincseinek leírásáról Howard Carter és A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja című könyve számol be (1992-ben jelent meg).
1926-ban a Tut-ankh-Amen világszenzáció csúcspontján, néhány hónap alatt 12 000 túrista tekintette meg a sírt. A „fáraó átka” vagy a „fáraó bosszúja” című rémséges legenda elindítója Lord Carnavon (a kutatás finanszírozójának) megdöbbentő halála. Egyiptológusok, kutatók vagy egyszerű munkások egyaránt természetellenes halállal estek áldozatául.
Történelmi tény, hogy 1930-ban a közvetlen feltárók közül már csak Carter marad életben. (Elhunyt A. C. Mace régész is, előző kötetünk társszerzője.)
Ez a kötet Carter további munkájának eredményeit tárja fel az olvasó előtt, s képet ad mindarról, ami e világraszóló felfedezés a mai napig újat és meglepőt hozott s egyúttal a múmiának és a sírban talált tárgyaknak tudományos feldolgozását is tartalmazza.

>!
Százszorszép, Budapest, 1992
228 oldal · ISBN: 9637673067 · Fordította: Balassa József

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

R_Kingaa>!
Howard Carter – A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja

Mióta az eszemet tudom rajongok az ókori Egyiptomért, főként az Újbirodalom története és uralkodói állnak érdeklődésem középpontjában. Rövid és szerény lefolyású uralkodóévei miatt nem Tutankhamon az, aki felkeltette a figyelmemet az említett korszakban, ugyanakkor egy valamivel mégis a legnagyobb népszerűségre és ismertségre tett szert a történelemben, ez pedig érintetlenül maradt-, mérhetetlen gazdagságú sírjának előkerülése, mely jelen állás szerint az egyetlen rabolatlanul előkerült fáraótemetkezés (ez az állítás nem teljesen állja meg a helyét, amint azt a könyvből megtudhatjuk).
A könyv meglehetősen rövid lélegzetvételű, véleményem szerint egyben is ki lehetett volna adni, a második résszel együtt, nem igazán vettem jó néven, hogy éppen a legizgalmasabb résznél szakad meg az elbeszélés, és ki tudja mennyit kell várnom a folytatásra, mivel kb. beszerezhetetlen.
A könyv eleje valahogy nem kötötte le maximálisan a figyelmemet, és kissé csalódottan állapítottam meg, hogy a XVIII. dinasztia egyes fáraóinak egymáshoz való viszonya nem mindenütt helytálló, ugyanis a tudomány fejlődése Carter ideje óta felülírta és pontosította az akkor feltételezett rokoni kapcsolatokat. Ez nyilvánvalóan ismert mindazok számára, akiket érdekel ez a korszak. Az említett megállapítás természetesen nem róható fel a könyv hibájaként, csupán egy általam tett észrevétel.
Ahogyan Carter, a Tutankhamon sírját feltáró régész egyre közelebb került a temetkezés megtalálásához, úgy nőtt bennem is az érdeklődés és az izgalom. Egyre jobban beleképzeltem magam a helyzetébe, és élvezettel olvastam minden sorát. Az előkamra kincseinek leltárba vétele, a gondos előkészületek a tárgyak sértetlen elszállítására, a tárgyak helyszínen történő elő-restaurálásának bemutatása nagy hatást gyakorolt rám, és nagyon hasznosnak véltem ezt az ismertetőt. Többek között arra is rávilágítottak ezek a leírások, hogy valójában nem könnyű régésznek lenni, nem elég, csak kiásni valamit, ahogy a laikusok gondolják. Hatalmas a nyomás, amikor tudod, hogy te vagy az első és az utolsó ember, aki látja a kiásott/ talált tárgyat abban az állapotában, ahogyan előkerült a földből. Te vagy az, aki vagy aprólékosan jársz el a tárgy megtalálásakor és minden megfigyelést rögzítesz, hogy általa az emberek megismerhessék a múltat, vagy te leszel az az ember, aki gondatlanul hagyja elveszni mindazt a tudást, ami a régmúltból maradt ránk, ezzel is akadályozva, hogy a jelen kor embere közelebb kerüljön saját történetéhez. Kisebb jelentőségű feltárásnál is nagy felelősség terheli a régész vállát, akkor gondoljuk csak el, hogy Howard Carter mit érezhetett e világszenzációs ásatás levezénylésekor. Félig már régészként átérzem a mondanivalója fontosságát, és mérhetetlenül hálás vagyok neki, hogy gondosságának köszönhetően a világ tudomást szerezhetett e hatalmas felfedezésről.
Olvasás közben néha úgy éreztem magam, mint, aki éppen ásatási naplót olvas, annyi különbséggel, hogy kicsit kevésbé volt szakmai persze, hiszen ez a könyv a hétköznapi embereknek szól. Ugyanakkor a szakmabeliek is bőven tanulhatnak belőle. Igaz ugyan, hogy Tutankhamon története már nem volt ismeretlen számomra, de a feltárás körülményeiről és a leletekről ilyen részletekbe menően most olvastam először.
Mindenesetre Carter igen rokonszenvesnek tűnt, bármennyire is kilátástalannak és már-már hiábavalónak tűnt a helyzet, nem adta fel, hitt a meggyőződésében és kitartott mellette, a végén pedig teljesült a vágya. Ilyen egy igazi régész! Megtörhetetlen!
Minden tiszteletem a feltáróé! És őszintén remélem, hogy a folytatást is minél hamarabb be tudom szerezni, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit rejt a sírkamra, a kincstár és a toldalékkamra!

nalla>!
Howard Carter – A. C. Mace: Tut-ankh-Amen sírja

Érdekes volt megtudni hogy találták meg Carterék Tutankhamen sírját. A stílusa jó, a könyv végén a képanyag pedig közelebb hozza a leírtakat. Biztosan olvasni fogom a 2. részt is.


Népszerű idézetek

R_Kingaa>!

… mázsás teherként nehezedett ránk a felelősség érzése. Ez az érzés megvan mindenkiben, aki ásatást vezet, ha van benne archeológiai lelkiismeret. Amit talált, az nem az ő tulajdona, amellyel bánhat, ahogy akar s elhanyagolhatja, ha úgy tetszik. Ez egy régi kor hagyatéka a mai kor számára s ő csak a kiváltságos közvetítő, akinek kezén megy át és ha gondatlanság, hanyagság vagy tudatlanság következtében csökkenti ezt az ismert anyagot, amelyet belőle nyerhettünk volna, éreznie kell, hogy archeológiai bűnt követett el. Nincs könnyebb, mint elpusztítani valamit, amit aztán semmiképp sem lehet pótolni.

85. oldal, 8. fejezet - Költözködés az előkamrából

R_Kingaa>!

„(…) Egyiptomba ment s az ásás azonnal lekötötte érdeklődését.”

13. oldal, Lord Carnarvon

Naia>!

Király akart lenni, a királyok sorsában osztozott.

48. oldal (Százszorszép Kiadó, 1992.)

Naia>!

Másnap, november 26-án volt a napok napja, a legcsodálatosabb nap, melyet átéltem s amelyet bizonyosan sohasem fogok még egyszer megérni.

60. oldal (Százszorszép Kiadó, 1992.)

Naia>!

Először semmit sem láttam, mivel a meleg levegő a kamrából kitódulva meglobogtatta a gyertya lángját, de midőn szemeim megszokták a fényt, a szoba részletei lassanként kiemelkedtek a ködből: különös állatok, szobrok és arany- mindenütt arany csillogása.Egy percig – a többiek számára egész örökkévalóság lehetett – megnémultam a csodálattól, s midőn Lord Carnarvon, nem állhatva tovább a bizonytalanságot, nyugtalanul kérdezte: „Lát valamit?” csak ennyit voltam képes felelni: „Igen, csodálatos dolgokat.”

61. oldal (Százszorszép Kiadó, 1992.)

Naia>!

Azt hiszem, hogy mindenki, aki ásatással foglalkozik, bevallhatja, hogy különös, csaknem kényelmetlen érzés fogja el az embert, ha egy kamrába betör, melyet jámbor kezek annyi évszázaddal ezelőtt lezártak és lepecsételtek. Ilyenkor az idő, mint az életnek egyik tényezője, elvesztette jelentőségét. Háromezer, talán négyezer év múlt el, amióta emberi láb utoljára lépett arra a talajra, amelyen állsz és mégis, mikor észreveszed körülötted az élő élet jeleit – a félig telt vakolatos edényt, a kormos lámpát, az ujjlenyomatot a frissen festett felületen, a küszöbre ejtett búcsúzó koszorút – úgy érzed, mintha mindez tegnap történt volna. A levegő, amelyet beszívsz, századokon keresztül változatlan maradt s ugyanaz, mint amelyet a múmia utolsó gyászkísérete szívott be.
Az ilyen apró, intim részletek megsemmisítik az időt s te úgy érzed, mintha betolakodó volnál.

62. oldal (Százszorszép Kiadó, 1992.)

Naia>!

A feljegyzés sohasem lehet sok, mert ha egy dolog akkor egészen tisztán áll is előttünk, nem biztos, hogy ugyanolyan tisztán látjuk majd, mikor rákerül a munka sora.

115. oldal (Százszorszép Kiadó, 1992.)

Naia>!

Itt van előttünk a lepecsételt ajtó s ha kinyitjuk, elmúlt századokat semmisítünk meg, ott állva egy király előtt, aki háromezer évvel ezelőtt uralkodott.

129. oldal (Százszorszép Kiadó, 1992.)

Naia>!

Érdekes volt az előkamrában állva megfigyelni arcukat, amint egyenként felmerültek az ajtónyílásban. Mindegyiknek tekintete kábult, megdöbbent volt s mindegyik, amint kijött, felemelte kezeit maga előtt, mintegy önkénytelen mozdulattal jelezve, hogy szavakkal nem lehet leírni a látott csodákat.

134. oldal (Százszorszép Kiadó, 1992.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Aidan Dodson: A hieroglif írás az ókori Egyiptomban
Vörös Győző: Sharuna – Gamhud – Az Osztrák–Magyar Monarchia Régészeti Missziója Egyiptomban (1907–1908) – Surányi Back Fülöp (1862–1958) öröksége
Kákosy László: Az alexandriai időisten
C. W. Ceram: A hettiták regénye
Kőszegi Frigyes: A történelem küszöbén
Wessetzky Vilmos: Isis és Osiris Pannoniában
Amy Dockser Marcus: A Biblia a régészet tükrében
Heribert Illig – Franz Löhner: A Kheopsz piramis
Alberto Siliotti: Egyiptom – Templomok, istenek, fáraók