A ​vers ellenforradalma 96% 10 csillagozás

Kedves Olvasó,

a könyv olvasása során a következő mellékhatások léphetnek fel:
1. folyamatos ritmikus dobolás a könyv fedlapján (súlyosabb esetben mormogással, dalolászással, ordítva tátitázással is megjelenhet),
2. két komoly verstani gyakorlat között mélyről, gyomorból feltörő, jóízű nevetés (ne tessék védekezni, a könyv őszinte, ez van),
3. düh és mély letargia sűrű váltakozása, miközben a sarokba kuporodva azt ismételgeti a Kedves Olvasó, hogy „nekem miért nem így tanították a magyart általánosban/gimiben/egyetemen” (ne aggódjon, szinte mind egy cipőben járunk),
4. heurékázva felugrálás a könyvvel a kézben egy-egy verselési minta megértése, elsajátítása után (bizonyosodjon meg róla, hogy nincs a Kedves Olvasó körül semmi törékeny vagy testi épségére károsan ható tárgy),
+5. az eleve gyenge jellemű (tanári pályára lépő vagy már azon levő) Kedves Olvasóknál kikerülhetetlen mellékhatásként megjelenhet az a végső elhatározás, miszerint igenis meg tetszik csinálni a magyartanári kiegészítő képzést is (levelezőn, sok pénzért, de csakazértis), hogy ezt a módszert élesben is kipróbálhassa.

A mellékhatások változó sorrendben és mértékben is megjelenhetnek. Kérjük, Kedves Olvasó, ne essen pánikba. Ez a könyv nem annyira ellen, nem annyira forradalmi és nem annyira veszélyes, mint elsőre tűnik, viszont hogy nem fog sokáig a polcon porosodni, az is fix.

Technikai okokból kifolyólag tartott ilyen sokáig az olvasás: egyszerűen nem találtam meg a könyvet. Hónapokig. Aztán most egy kupac aljáról sikerült kihalászni, így be is fejeztem végre.
Tudjátok, vannak azok a riasztóan vastag, száraz és unalmas verstanok. Na, ez a könyv nem olyan. Szerintem remek alternatívaként, de minimum kiegészítésként szolgálhat hozzájuk. Nálunk az egyetemen sajnos nincs kreatív írás (és kb semmi olyan tárgy, ami az írással lenne kapcsolatos, na de mindegy, a lényeg, hogy tudom az összes jel és rag történetét…), de például a KRE-n szuperül funkcionálhatna ez a könyv. Lehet, hogy funkcionál is. Mókás, laza, de pontos, alapos. A poénkodás néha már kicsit erőltetettre sikerült, ezért a fél csillag levonás.

    Sokat gondolkodtam, hogy mindenféle versmértékben-formában kellene írnom az értékelést, bizonyítandó, hogy elvégeztem a feladatokat is, nem pusztán olvastam őket.
    De minthogy nem érzem magam autentikus személynek – megkímélek mindenkit ettől.
    Bár volna egy-pár jó ötletem, például a szapphói strófa negyedik, ún. adoniszi sorára:
             Edd meg a szappant!,
avagy nevén is nevezhetném, s írhatnám
             „Most jázminos lugasban”,
             anakreóni sorral – csak hát szegény Csokonai forogna a sírjában,
             másrészről meg tél közeledtén illata nélkül (hexameter) mit sem ér a lugas meg a jázmin (próza, hehe!).

    Félretéve a játszadozást: a két nagy részből álló munka – versírás / versfordítás – logikusan építkezik, és nem nélkülözi a humort sem.
    Sok kedvencem közül erről: http://moly.hu/idezetek/567226 egy olyan Kazinczy-féle Catullus-fordítás jutott az eszembe, amelyhez már évtizedek óta kerestem a fenti idézetben meglelt megfelelő magyarázatot:

Az eredeti 13 soros szöveg:

Caius Valerius Catullus: Ad Lesbiam

Vivamus mea Lesbia, atque amemus,
rumoresque senum severiorum
omnes unius aestimemus assis!
soles occidere et redire possunt:
nobis cum semel occidit brevis lux,
nox est perpetua una dormienda.
da mi basia mille, deinde centum,
dein mille altera, dein secunda centum,
deinde usque altera mille, deinde centum.
dein, cum milia multa fecerimus,
conturbabimus illa, ne sciamus,
aut ne quis malus invidere possit,
cum tantum sciat esse basiorum.

Kazinczy Ferenc 18 soros fordítása/magyarítása. Becsületére legyen mondva, a ritmust igyekszik visszaadni, de tartalmában eléggé szabadon eltér az eredetitől…

Üss! a kő dudogó napádat! édes
Erzsim! hadd haragudjék, hadd eméssze
dünnyögéseivel hektiás tüdőjét!
Ne gondolj vele, mit locsog felőlünk,
ha vendégeivel guzsalynak ülvén,
minket s másokat ízre-porra nyelvel.
Csússz hozzám csak azért is; ő moroghat!
s nyomd bátran ajkamra gyönge szácskád.
Adj egy csókot, hamar! – még egyet! – újra
nem lát most – hamar egyet! – ah, ne rettegj,
nyomd jobban! – szaporázd s ne kapd el ajkad!
Adj százat! – hamar! – ezret! – újra százat!
adj, adj harmadik ezret! – újra százat!
ismét más ezret! – meg újra százat!
add számláltalan! – hogy se mi ne tudjuk
számban tartani, mennyi csókot adtál,
se zsoltárra szorúlt napád ne győzze
édes vétkeinket rovásra róvni!

    Hát ja, mennyire másképpen éldegélnek a huszonegyedik századi ifjak! Erre meg csak annyit mondanék – kiáltanék fel – a nagy Ciceróval: O tempora! O mores!

    Ez is igen jeles munka volt, érdemes az olvasásra-tanulmányozásra.

Habár a kötet címe egy radikálisan új szemléletmód bemutatását feltételezi, kiderül, hogy valójában egy régen (1700-as években) meglévő, de mára a közoktatásból már kiveszett módszert ajánl: az alkotva tanulást. Az irodalom íráson keresztül történő megismerését. Ironikus módon éppen ez a módszer volna ma a legkorszerűbb.

A könyvben található 39 alkotói feladaton keresztül egy általános verstani alaptudást szerezhetünk. A kötet fő témái az ütemhangsúlyos, az időmértékes és a szimultán verselés alapjai, illetve nagy szerepet kap a fordítás mestersége is. A szerző saját, és egyetemi hallgatóinak munkáin keresztül ad alapos példákat és részletes, oktató jellegű leírást szinte mindenről, amit tudni lehet a három versrendszer és a fordítás alapjairól, mindezt ráadásul nagyon modern módon, néhol humoros hozzáállással.

Számomra nagyon kellemes kimozdulás volt a komfortzónából, hiszen eddig egy-két kivétellel csak szabadverseket írtam. Nagy élmény volt eljátszadozni pl. a verslábakkal, amelyek pl. a hexameter esetében sosem álltak tőlem távol, de a ráismerés, hogy mennyivel jobbá tudja tenni egy vers szövegét a ritmus, végleg kedvenc sorfajtámmá avanzsálta.
Ezeken keresztül a könyv kitér néha a verstanon kívül eső, de irodalomhoz kapcsolódó érdekességekre is, mint például a „vers” szó eredete:

A sor retrográd módon, visszafelé képződik meg. […] A „vers” szó eredete is ezt mutatja. A latin szóbokor névszói és igei változatai valaminek a fordítottját, visszáját jelentik, megfordulásra, megfordításra, újrázásra utalnak ("vertere" eredetileg = az eke megfordítása a szántóföld végén). Nem véletlen, hogy sok idegen nyelvben a „vers” szó elsősorban „sort” jelent.

Azaz: úgy, ahogy a termőföldet is sorról sorra megműveljük az ekével, úgy a szöveget is verssé műveljük a sorokba rendezésen keresztül. Szerintem ez csodálatos, szebb eredendő jelentése a „vers” szónak nem is lehetne.

Azonban mindezeken keresztül a kötet célja az irodalomoktatás felfrissítése, megjavítása, de minimum egy iránymutatás, hiszen ez a könyv nem csak írni tanít, hanem tanítani is tanít. Sok pedagógiai, módszertani tippet és eljárást kínál tanárok számára is, amelyek alkalmazásán keresztül tényleg meg lehet(ne) szerettetni az irodalmat a tanulókkal. A fő szempont az alkotva tanulás, az irodalom és az olvasás közelebb hozása.
Az irodalomoktatásból teljes mértékben kiveszett az, hogy az irodalmat művészetként kezelje – márpedig az:

A rajztanárok rajzolni tanulnak, a hegedűművészek hegedülni, a színészhallgatók színészkednek, és ez így van rendjén. Az irodalom is művészet, azonban itt az intézmények elfelejtették az alkotva tanítást.

Úgy gondolom, hogy ez a könyv nem csak egy megbízható elméleti és gyakorlati verstani útmutató, hanem egy erős alapját képezhetné egy megújuló, hatásosabb és emberközpontúbb irodalomoktatásnak is. Az íráshoz és az irodalomtanításhoz való elképzeléseivel pályakezdő íróként és leendő tanárként is teljes mértékben egyetértek, sőt tudom jól, hogy minden leendő és hivatásos irodalomtanár inkább ilyen keretek között és ilyen módon kívánna oktatni… ha a rendszer engedné.