Minden ​átjárható 17 csillagozás

Horváth Veronika: Minden átjárható

„Horváth ​Veronika Minden átjárható című könyve emlékezetes, megrendítő, kifejezetten erős verseskötet. Nyomát sem látni benne a nyegleségnek, szellemeskedésnek vagy túlzott iróniának, egyszóval mindannak, ami manapság olyannyira átjárja a kortárs költészet bugyrait. Horváth Veronika költészete – olykor szó szerint is – a zsigerekig ás le, de nem áll meg itt, mert azt mondja: a láthatatlant gyűjtöm. A versek mélyvilágában egyszerre, egymásra montírozva van jelen egy családtörténet, gyerekkori vizek és mezők, és közben egy kislány, aki traumákon átkelve és traumákból erősödve nővé érik, olyan nővé, aki immár tudja, hogy amiről hallgatok, csak az van igazán. A versek olvasása közben sokszor jutott eszembe Emily Dickinson, Sylvia Plath és Virginia Woolf, ahogy kövekkel megtömött zsebeivel az Ouse folyó felé sétál. A Minden átjárható tudja, mi kell ahhoz, hogy olvasás közben lassan úrrá legyen rajtunk a bizonyosság: a kisszobai szorongások beigazolódnak. Nem egy vidám könyv, és akkor… (tovább)

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017
84 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155729010 · Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

lzoltán IP>!
Horváth Veronika: Minden átjárható

na tessék az egyik előző verseskötetben* hiányoltam komáromot most itt jól megkaptam kis komárom nagy komárom** na jó ezt így már komálom íme az eszköz amivel megvásárolható a versolvasó komáromi közönség de mielőtt még nagyon elmennék közönségesbe leszögezném mint krisztust a keresztre

* Csillik Kristóf: Hüllők időszaka itt meg az értékelésnek nem nevezhető értékelésem https://moly.hu/ertekelesek/2602736

** https://moly.hu/idezetek/890605

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017
84 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155729010 · Illusztrálta: Szabó Imola Julianna
4 hozzászólás
theodora P>!
Horváth Veronika: Minden átjárható

Néhány hete, amikor a FISZ kötetei között keresgéltem akkor akadt meg a szemem ezen a köteten. A szép borító több illusztrációt és ötletes grafikai megoldást rejt, melyek Szabó Imola Julianna munkái (az ő verseskötete szintén várólistás). A kötetben három ciklusra osztott verseket találunk melyek témái a gyerekkori élmények, emlékek, bűntudat és szégyen, a közvetlen környezet élményei és a nőiség témái. Utóbbi főleg a nőgyógyászati beavatkozások, fájdalmak, kiszolgáltatottság megjelenítésében kerül elő.

LuPuS_007 P>!
Horváth Veronika: Minden átjárható

Nem megsértve senkit, Peer Krisztián női testben, aki Petrivel él együtt.

puroszleo I>!
Horváth Veronika: Minden átjárható

Izgalmasnak és eredetinek érzem ezt a hangot, pedig sok olyan eszköze, témája van, ami vonzza a közhelyeket. Egy-két szavas, „súlyos” mondatok, feltűnően rövid sorokra bontott szakaszok, falusi kilátástalanság, a család, amely ellen lázad az ember, végül mégis olyanná válik, szorongás, női identitás, tökéletlen szerelem, ilyesmi. De legtöbbször mégis nagyon jó, a súlyosság sem idegesít, csak néha ("holtágon tanult úszni öreganyám, / s ott lubickolt vele az isten").
Tetszik a helyenként kicsit extrém tördelés és tetszik maga a könyvtárgy, tényleg baromi szép kötet. Az például, hogy a vizuál alapjául szolgáló türkizkék színt néha egy-egy sor is átveszi, tolakodó is lehetne, de nem, itt inkább egy figyelemre méltó, valid eszköz, aminek általában a jelentését is érteni véltem.
Van egy-két vers, ami különösen tetszett (Felrémlő partok, Mindenszentek, Ablakon túl, Sorminta, Szenvedő szerkezet, A felszín alatt, Kezeletlen, Rendellenes), és összességében a koncepciót is jónak gondolom, bár a második felétől mintha kicsit elfogyna az ereje – a háromból messze az első ciklus a legjobb.

virezma P>!
Horváth Veronika: Minden átjárható

Tetszett, ahogy a gyermekkor, a nagyszülők megidézésétől eljutunk a legmerészebb témákig, a női test és lélek pokoli bugyraiba. Az illusztrációk viszont kezdetlegesek, mást képzelnék el hozzá.

_selene_ IP>!
Horváth Veronika: Minden átjárható

Határozott sodrású, átgondolt kötet – kisugárzása van és nem is akármilyen. Az elején kézen fog, majd erősen magához szorítva, egy percig sem engedve – vezet át észrevétlenül a lélek mélyebb bugyraiba, ahol bizony nem restelli megosztani a minden-szenvedést. Szabadulni szeretnénk, ugyanakkor újra és újra megszorítani azt a kezet… Hátha mégis megfoghatóvá válnak azok a kíméletlenül „cseppfolyós percek”.

Baracz_Kornél>!
Horváth Veronika: Minden átjárható

Összességében egy kicsit szétszórt de időnként velőig hatoló olvasmány. Néha a hideg rázott olvasás közben. A színezést picit indokolatlannak látom.


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

Láthatatlan

egy remegő térdű másnapon
mikor nem tudta
hol él és hova tart
a pörköltes bajszú bácsi a harmadikról
azt mondta           milyen szép maga
ahogy így mosolyog
olyan      hosszúkatinkás
tudja az úszónő
tudja hisz nevet
          mellben jó
          mellben jó

a többi úgysem számít: semmi sem látszik át

2 hozzászólás
lzoltán IP>!

Ablakon túl

komáromnál lángoszlopok vannak a vízen.
a lámpavetületek jelzik az utat. haza.

kis komárom nagy komárom,
de szép kislány ez a három.

három kislány az ablakban ül. nézik az esőt. hideg a kő.
jó lesz majd kimenni, és csatornát csinálni a pocsolyák között,
keresni néhány kéregdarabot. azok jól úsznak a vízen.
két árok között kivájni egy medret. folyjon a duna.
     most nem lehet kimenni.
     most nem szabad.

de szeretném az egyiket, három közül a szebbiket,
kis komárom, nagy komárom.

azt képzelem, én vagyok az a kislány.
azt képzelem, valaki engem szeretne.

*

komáromnál mindig le akartam szállni.
megnézni az erődöt, átsétálni a hídon.
újra és újra elodáztam.
     most nem lehet.
     most nem szabad.

egyszer aztán megtettem.
túl erősen fújt a szél.
számat betömte a hajammal,
sálamat a dunába dobta.
nagyanyám kendőjét.
legalább eső lett volna.

*

komáromnál a nagyszüleimre gondolok.
jó lenne esőt csinálni belőlük.
nagyanyám felhő,
nagyapám páratartalom.

kis komárom, nagy komárom.

komáromnál ázni akarok.

1 hozzászólás
LuPuS_007 P>!

apám másoknak tervez otthonokat,
nővérem otthonokat közvetít,
anyám otthont teremt.

75. oldal

Dorothy_K>!

(…) együtt élsz velem, csak épp nem vagy itt,

de attól, hogy magammal cipelek
egy könyvet, egy gyűrűt, egy zsáknyi ruhát,
nem leszel hordozható.

Dorothy_K>!

világgá akartam menni
de véletlenül a világ jött belém
most aztán cipelhetem

_selene_ IP>!

Kilégzés

ha megtaláltalak elhagyott kabalában,
antikvárium polcain vagy gondolataim között,
próbáltalak visszaadni magadnak.
hímeztem párnát, ágyadra takarót,
tenyeremmel festettem szobád falára
árkok, gödrök, tisztások és ösvények nyomát.
viaszos tollaidban tükröződött
odaátról származtatott emlékezetem.

te lemeszelted a képet,
ágyadra új huzatot vettél, és
a tárgyakat, amiket tőlem kaptál,
egy pincébe hordtad le,
ahova azóta naponta lejársz,
hogy meggyőződj. végül
halmot fogsz építeni, benzinnel meglocsolod,
rádobsz egy szálat, majd az egész skatulyát.

lángolsz, és semmit nem jelent.

kivéve, ha a füst az én szemembe száll.

64. oldal

_selene_ IP>!

morajlik egy dagályos éjszaka.
dupla öblítéssel folynak le a cseppfolyós percek.

71. oldal, Dupla kávé

_selene_ IP>!

színtelen vagyok. fonákja önmagamnak.
hiányzik a simábbik felem. előbb tölgy
akartam lenni,aztán bükk, végül nyírfa,
zizegő koronás. megrázom a hajam.
áll a levegő. semmi légmozgás.

80. oldal, Szélcsend

_selene_ IP>!

Korcsolya

az illúzióért, hogy bármit is irányíthatunk,
a fémcsíkot megfenik. egyetlen mozdulattal
ütőeret vágna.

kihegyezett éllel az örvény tava fölött
vékonyodó jégen mélyítjük vájatunk.
egyensúlyvesztés: a biztos pont a táncban.
minden indulás új bemetszés.

szakadó tereken siklunk körbe-körbe,
mintha csak úgy,
mintha csak könnyedén.

mintha csak leheletünk fehér párája volna.

82. oldal

kanyika>!

kezdem elfelejteni hogy
egy másik otthonomban
szárazság idején miféle por borítja a határt
meztelen talpadat úgy simítja
hogy szemcséi sincsenek
aki abban jár megenyhül

ha porból lettünk én ez a por vagyok

52. oldal - Hőségriadó (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Romhányi József: Nagy szamárfül
Csukás István: Sün Balázs
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Kis téli-zene
Fodor Ákos: Gonghangok
Röhrig Géza: Angyalvakond