Mikor Prohászka Ottokár meghalt, az irodalom, a sajtó és az élet minden fajtája és árnyalata fájdalmas jajban tört ki. Minden és mindenki a magáénak érezte és vallotta e sokoldalú tehetséget s ennek megfelelően igyekezett Prohászkának az illető területen szerzett érdemeit méltatni s zsenijét lehetőleg a maga számára lefoglalni. A nagy színpompa elvonja figyelmünket az ábrázolt alaktól, a különféle életmegnyilvánulások szemlélete elfelejteti velünk ezek gyökerét, s végül is nem tudjuk, ki volt tulajdonképpen Prohászka.
Ez a tanulmány ezen akar segíteni. Az esedékes életmegnyilvánulásnak, de még a szükségszerű sajátságnak is kell lenni lényeges és állagi gyökerének. Mi volt az a gyökér, amelyből az a Prohászka sarjadzott ki és élt, akit magunk előtt látunk és csodálunk s akit oly sok tudomány és művészeti ág követelt a magáénak? A misztika, és Prohászka Ottokárt joggal hívjuk a Szentlélek hárfájának.
