Horváth Róbert (szerk.) · Murányi Tibor (szerk.)

Láthatatlan ​rezgéseim tánca minden 4 csillagozás

A hetvenéves László András köszöntése
Horváth Róbert – Murányi Tibor (szerk.): Láthatatlan rezgéseim tánca minden

László ​András a rendszerváltozást megelőző évtizedek óta a magyar szellemi élet kiemelkedő személyisége és különleges alakja. Filozófus, teológus, Hamvas Béla után a „tradicionális iskola” hazai megalapítója, akinek magyarországi hatása René Guénon vagy Julius Evola nemzetközi befolyásához hasonlítható.
A jelen kötetben egykoti és mai hallgatói, barátai tisztelegnek előtte hetvenedik születésnapja alkalmából. A közreműködők között találhatunk ismert és kevésbé ismert személyiségeket, így például Angelus Silesius összes versének első magyar fordítóját, Padányi Gulyás Gábort, A Tan Kapuja Buddhista Egyház vezetőjét, Mireisz Lászlót, a festőművész Kondor Attilát, a táncművész Barkóczi Beátát, az ismert szerzőt, Buji Ferencet, a fizikus Vukics Andrást, Érpatak polgármesterét, Orosz Mihály Zoltánt, a Kvintesszencia Kiadó vezetőjét, Baranyi Tibor Imrét, és sokan másokat. Szám szerint huszonnégy szerzőt, négy fordítót és három képzőművészt.
A tisztelgő tanulmányok tematikája… (tovább)

A művek szerzői: László András, Murányi Tibor, Vukics András, Kocsi Lajos, Baranyi Tibor Imre, Buji Ferenc, Kecskés Péter, Szmorad Csaba, Virág László, Padányi Gulyás Gábor, Palkovics Tibor, Kondor Attila, Borkovits Tamás, Mireisz László, Julius Evola, John Cowper Powys, Ernst Jünger

>!
Aktémosyné, 2012
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630842730

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Immanuel Kant · René Descartes


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8


Népszerű idézetek

jivanmukta>!

Filozófiatörténeti szempontból Descartes-nál érhető tetten leginkább a modern filozófiai én metafizikátlanítása és elszakítása a transzcendens átéléstől. Nála már a kvantitatív, deszakralizált természet sem nyújthat menedéket, megnyitva az utat Comte, Mach és a pozitivizmus előtt. A nominalizmus után a kopernikuszi fordulattal és Galileivel „elveszik a kozmosz” a szakrális érzékelés számára. A ptolemaioszi és arisztotelészi kozmoszkép elvesztésével Kopernikusztól már könnyen megnyílik az út Newton felé. A kozmikus és transzcendens északi pólus is eltűnik, visszahúzódik, és a szubtilis, imaginárius világ érzékelése is – mint például az alkímia kozmosza – fokozatosan kiveszik. A kozmosz feletti erők tételezése is aláásatik, nem is beszélve az imagináció fentebb vázolt világáról. Ez a törés, szakadás a Közel- és Távol-Keleten nem történik meg. Eszmetörténeti szempontból később már légüres térben értelmeződik a végtelen kozmosz elképzelése, és a physis világa összetévesztetik a metafizikai dimenzióval Kant kozmológiai és ontológiai istenérv-tagadásában. Az újkori transzcendentális eszme egy immáron magárahagyott individualitás absztrakt gondolkodására és a kozmosz Isten nélküli végtelenségére épül. „[…] Kant stratégiájának valódi ereje pontosan a következő állításban rejlett: azért, hogy ne lehessen az univerzumtól az Isten felé lépni, el kell pusztítanunk az univerzumhoz vezető utat, azzal, hogy az intellektus számára mit sem érő fogalommá nyilvánítjuk az univerzumot.

Kecskés Péter: Tiszteletadás a végidők eljövetelekor


Hasonló könyvek címkék alapján

Horváth Róbert – Laki Zoltán – Hertelendy Edina (szerk.): A szolipszizmus igazsága
László András – Buji Ferenc: Genesis
Pier Paolo Pasolini: Mindenszentek és Halottak között
Julius Evola: A cinóberösvény
Bokor László (szerk.): Kortársak József Attiláról I-III.
Gazda István (szerk.): Semmelweis Ignác emlékezete I-II.
Gitta Sereny: A sötétség felé
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Latinovits Zoltán: Verset mondok