Horváth Róbert (szerk.) · Laki Zoltán (szerk.) · Hertelendy Edina (szerk.)

A ​szolipszizmus igazsága 0 csillagozás

A nyolcvanéves László András köszöntése
Horváth Róbert – Laki Zoltán – Hertelendy Edina (szerk.): A szolipszizmus igazsága

LÁSZLÓ ​ANDRÁS közel fél évszázados filozófiai-teológiai munkásságának központi eleme a metafizikai szolipszizmus. Az általa képviselt szolipszisztikus szemlélet nem pusztán a tradicionális gondolatkör magyarországi meghonosodásában játszott fontos szerepet, de eszmetörténeti szempontból is jelentőséggel bír. Az isteni vagy abszolút lét és a közvetlen öntapasztalás közötti szakadék áthidalásával orvosolja a nyugati bölcselet egyik legnagyobb, régre visszanyúló hiányosságát, új megvilágításba helyezve a filozófia alapkérdéseit, valamint a transzcendens valóságokra vonatkozó tradicionális tanításokat.
A jelen kötetben László András tanítványai és barátai köszöntik őt nyolcvanadik születésnapja alkalmából, a szolipszizmus eszméjéhez kapcsolódó írásokkal, fordításokkal és művészeti alkotásokkal. A téma gazdagságából fakadóan a tanulmányok széles spektrumon mozognak: a nyugati filozófiatörténet, a szellemi törekvés alapjául szolgáló általános létszemlélet, illetve a különböző… (tovább)

A művek szerzői: László András, Hertelendy Edina, Szmorad Csaba, Bencze Tamás, Horváth Endre, Kecskés Péter, Stamler Ábel, Németh László Levente, Virág László, Gődény Jonatán, Laki Zoltán, Horváth Róbert, Prutkay Csaba, Julius Evola

Tartalomjegyzék

>!
Aktémosyné, Budapest, 2022
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150151830

Enciklopédia 1


Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

Κυριάκος>!

Csak egy tudat van, az én tudatom, csak egy lét van, az én létem, minden az én tudatomban van, és az egész lét az én létem. Ez az ariya magány (viveka, paṭisallāna), amely a világtól eloldódott és egyhegyűvé vált tudat magányára, egyedüllevőségére utal, és amely szemben áll az utca emberének elidegenedett, társtalan magányával, és ez az ariya csend, az önmagának elég, önmagában örömet lelő ariya tuṇhībhāva, ami tökéletes ellentéte a világiak (puthujjana) zaklatott némaságot és hallgatást takaró csendjének, amely mindig kifelé fordul és kívülről remél megerősítést.

238. oldal, Németh László Levente: Ariya csend, ariya magány

Kapcsolódó szócikkek: az utca embere / népe
jivanmukta>!

(A statikus ipsum- felfogások kritikája) Az imént felhozott ellentmondások látszata abból fakad, hogy nem veszik kellően figyelembe: László András szerint a szolipszizmus döntően nem filozófiai nézet, hanem filozófiai gondolkozáson és elmélkedésen – a keresztény értelemben vett meditáción – túli irányulás, egy egyetemes értelemben vett meditáció, kontempláció és elmélyedés megalapozása, majd pedig annak eredménye és benső, állandósult valósága. A befeléfordulás, a koncentráció, a meditáció és a kontempláció, vagyis a jógikus elmélyedés során az én és az önvaló csupán racionálisan, mesterkélten választható szét. A különbségtétel inkább elméleti jelentőségű és utólagos, mivel én alatt már befeléforduláskor sem pusztán egyéni és emberi valóságot értünk. Az én Ramaṇa Maharṣi és olyan követői, mint Sādhu Oṁ számára az a valóság, amelyre összpontosítva kezdünk kilépni a körülményeink közül, a mindennapi élet valóságaiból, a létezés forgatagából, a saṁsārából. Egy tengely is létrejön így, amelynek antipólusa felé haladva az objektumoktól való mentesség – például a szent tárgyaktól való megfosztottság – és a lidércszerű fantázia pokla valósul meg, a pólus felé tartva pedig, az objektumok tiszteletben tartásának segítségével, a felettük gyakorolt uralom, amely mindig velük való azonosságot is jelent. A lényeg azonban az énen belüli, objektumoktól független, meditatív befelé tartáson van, az én énemre összpontosítva.

337. oldal, Horváth Róbert: A szolipszizmus igazságai

jivanmukta>!

A bon tradíció saját magára vonatkozó felosztása kilenc ösvényt ad meg, amelyek esetében minél magasabb szintekre lépünk, annál közvetlenebb, feltételektől mentesebb, egyre inkább a gyakorló tudatán múló spirituális módszereket látunk. Az egyre magasabb és magasabb szinteken fokozatosan elhagyjuk az okozatiság, majd az ok nézőpontját is. A felosztás csúcsán a rdzogs chen áll. Ez utóbbi tradíció legalább két alapvető fontosságú valósága szerintünk nem elválasztható a szolipszizmustól. A ghzi (alap) lényegét tekintve nem különbözik a rig pától (jelen-tudat), a jelenlét pedig sem felsőbb, sem alsóbb szinten nem elképzelhető a gyakorló jelen-tudata nélkül. A tibeti buddhizmus rnying ma hagyományvonulata hasonlóképpen kilenc szintet tételez, és legfelül ugyancsak a legkevésbé dualisztikus rdzogs chen (atiyoga) áll. Ezek nem felekezeti elfogultságból következő hierarchizálások. Tibetben a rdzogs chen szövegeket azok is őrzik és tisztelik, akik nem követik a bennük foglalt – a gyakorló tudatára alapozott – tanításokat. Több esetben meg sem merik érinteni az ilyen szövegeket, mégis a rendelkezésükre álló szentiratok gyűjteményének
tetejére helyezik őket. Az indiai saivizmusban szintén nemkettős hagyományvonulatok kerültek a hasonló rendszerezések csúcsára, például a kaula, vagy a trika. A nemkettősség jelentése összetett. Nagyon röviden olyan módszerek és szemléletmódok értendők bele, amelyek visszautasítják ember és Isten, tárgy és alany, megismerő és megismert végérvényes elválasztottságát. Ama világvallásokban is fellelhetők a nyomai, ahol nem nevesítették.

344. oldal, Horváth Róbert: A szolipszizmus igazságai

Κυριάκος>!

A szolipszizmus nem-értése, nem-eléggé-értése, félreértése, értékelésbeli anomáliákat eredményez.
Ezek közé tartozik egy nem-létező összefüggés megállapítása a szolipszizmus és a narcismus/narcissismus között. A nem-értés korlátlan számú hamis – voltaképpen nem is létező – összefüggés megállapíthatóságát teszi lehetővé.
A nárcizmus azt jelenti – egyes szám első személyben megfogalmazva –, hogy szoros vagy átvitt értelemben (testi-lelki-szellemi) önmagam iránt szerelemmel viseltetek. A kifejezett nárcizmus szélsőségesen ritka. Az átvitt értelemben vett nárcizmus – önteltség, önimádás, öntömjénezés, öntúlértékelés – sokkal gyakoribb, és joggal mondhatjuk, hogy egy félig rejtett kisebbrendűségi komplexus szuperkompenzációja motiválja. Ennek a megítélhetősége csak negatív lehet – minél erősebb, annál inkább.
A szolipszizmus – mint létszemlélet – nem következhet a nárcizmusból, annak semmiféle változatából, ahogyan a nárcizmus sem következhet a szolipszizmus eredményeként, sem szoros, sem átvitt értelemben.

67. oldal, László András: Solum-Egomet-Ipsitas. Kérdések és válaszok

1 hozzászólás
jivanmukta>!

„Minden jelenség pusztán a tudat megnyilvánulása.
Noha az egész külvilág jelenik meg előtted,
ez is csupán a tudat megnyilvánulása.
Noha a hat birodalom összes lénye jelenik meg előtted,
ők is csupán a tudat megnyilvánulásai.
Noha az emberek öröme és
a mennyek isteneinek gyönyöre jelenik meg előtted,
ez is csupán a tudat megnyilvánulása.
Noha a három kedvezőtlen létállapot szenvedései
jelennek meg előtted, ezek is csupán a tudat megnyilvánulásai.
Noha a nemtudást és a szenvedélyt jelképező
öt méreg jelenik meg előtted,
ezek is csupán a tudat megnyilvánulásai.
Noha az eredeti tudatosság, az önmagából eredő,
ősi tudatosság jelenik meg előtted,
ez is csupán a tudat megnyilvánulása.
Noha a nirvána felé vezető úton
helyes gondolatok ébrednek benned,
ezek is csupán a tudat megnyilvánulásai.
Noha démonok és gonosz szellemek akadályokat
görgetnek az utadba,
ezek is csupán a tudat megnyilvánulásai.
Noha istenek jelennek meg előtted,
és magasztos megvalósításokra teszel szert,
ezek is csupán a tudat megnyilvánulásai.
[…]
Noha a sehol nem keletkező lét és nem-lét feltárul előtted,
ez is csupán a tudat megnyilvánulása.
Nincs a földkerekségen egyetlen olyan jelenség,
mely ne a tudatból eredne.” (9)

(9) Önfelszabadítás a meztelen tudatosság látásmódja révén. Bevezetés a tudat természetébe. Szerk. John Myrdhin Reynolds. Ford. Erdődy Péter. Budapest, 2019, Bódhiszattva,
48–50. o.

286-287. oldal, Gődény Jonatán: Szolipszizmus és dzogcsen (Aktémosyné, 2022)

jivanmukta>!

A dzogcsenben az úgynevezett külvilág felé mérhetetlen együttérzést tanúsító bódhiszattvai (bodhisattva) attitűd is átalakul, noha nem vész el. Nem szükségszerű már a más lelkek üdvéért való aktív tevékenykedés, mivel ebben az esetben a megvalósító puszta létével sem tesz mást, mint a teremtett lények, és tágabb értelemben az egész teremtett világ szakadatlan felszabadítását.

295. oldal, Gődény Jonatán: Szolipszizmus és dzogcsen (Aktémosyné, 2022)

jivanmukta>!

Végső soron kiderül: nincs más, és nem is volt más soha. Nincs visszaút az abszolút tudatba, mert soha nem is hagytam el. Szanszára és nirvána, üresség és tudatosság, tér és fény öröktől fogva elválaszthatatlanul egy, és ebben a mindent felülmúló egységben áll az én valódi természetem. Így tanít bennünket a dzogcsen a szolipszizmus abszolút nemkettősségére.

297. oldal, Gődény Jonatán: Szolipszizmus és dzogcsen (Aktémosyné, 2022)

Κυριάκος>!

Érdekes, hogy Sevillai Szent Izidor elsőként hívja fel a figyelmet arra a – látszólag csak etimológiai – problémára, amit a monachus szó és használata jelent a latin kereszténység számára: „A monachus szónak görög etimológiája van: az, aki egyedül van; mivel a monas görögül egyedüllétet jelent. Tehát ha a monachus az egyedüllévőt (solitarius) jelenti, mit csinál a tömegben az, aki egyedül van?”

214. oldal, Stamler Ábel: "Az önismeret cellája". Szempontok a keresztény monachizmus értelmezéséhez

jivanmukta>!

A dzogcsen az úgynevezett „közvetlen ösvények” csoportjába sorolható, ahol a fokozatos megvalósítás helyett a végső valóság azonnali, erőfeszítés nélküli felismerésére helyeződik a hangsúly. A dzogcsen követője az abszolút igazságot nem létrehozza, eléri, megteremti vagy megvalósítja, hanem egyszerűen ráébred, hogy az már itt és most, eleve, teljes tökéletességként jelen van. Nem megalkotja, hanem egyszerűen belátja, hogy soha el nem veszített módon, minden pillanatban a rendelkezésére áll.

284. oldal, Gődény Jonatán: Szolipszizmus és dzogcsen (Aktémosyné, 2022)


Hasonló könyvek címkék alapján

Horváth Róbert – Murányi Tibor (szerk.): Láthatatlan rezgéseim tánca minden
László András – Buji Ferenc: Genesis
Pier Paolo Pasolini: Mindenszentek és Halottak között
Julius Evola: A cinóberösvény
Gazda István (szerk.): Semmelweis Ignác emlékezete I-II.
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Latinovits Zoltán: Verset mondok
Szini Gyula: Jókai
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének