A ​próféta »igazi« utódai 1 csillagozás

A síita iszlám történetéből
Horváth Pál: A próféta »igazi« utódai

Az iszlámot gyakran tekintik a „sötét középkor” maradványának, olyan bigott eszmerendszernek, amely alkalmatlan arra, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai modernizációval lépést tartva, maga is megújuljon. Az iszlám azonban megőrizte – a legkülönbözőbb politikai és történelmi feltételek között is – vezető szerepét az arab világban és más muszlim országokban, sőt gyakran eszmei támaszává lett a társadalmi felemelkedésért, nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemnek. Legutóbb az iráni események hívták fel a figyelmet arra, hogy a még ma is élő idejétmúlt iszlámkép alapján aligha érthetők meg a muszlim világ mai eseményei.
Ez az összefoglalás – bepillantást engedve az iszlám és különösen a síita mozgalom történetébe és teológiájába – segítséget szeretne adni a napi politikai események jobb, árnyaltabb megértéséhez, az iszlám vallástörténet társadalmi és politikai hátterének tisztázásához.

>!
Kossuth, Budapest, 1979
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630915707

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Horváth Pál: A próféta »igazi« utódai

Horváth Pál: A próféta »igazi« utódai A síita iszlám történetéből

A könyvet egy szegedi barátnőmtől kaptam ajándékba. Aktualitása a mai világtörténelemben kézenfekvő, bár nálunk viszonylag csekélyek hatásai – hacsak a mecset-ügyeket nem számítom.
Történeti visszatekintéssel indul, amelyből tudható, hogy”a próféta 632-ben bekövetkezett halála egybeesett az iszlám gyors terjedésének és az arab birodalom kiépülésének kezdetével. A szent háborút vívó harcosok már 630 körül uralták egész Arábiát; 634-ben Szíriát, 636-ban Egyiptomot rohanták le, 641-ben pedig – megsemmisítve a Szászánida Birodalmat – elfoglalták Iránt. Időközben az iszlám két irányzatra szakadt: siítákra és szunnitákra. A hódítások az ezt követő évtizedekben is folytatódtak: Észak-Afrika, Kis-Ázsia muszlim uralom alá került, majd a hódítok megjelentek Belső-Ázsiában is. Az iszlám egyszerűsége és népszerűsége a továbbiakban is töretlennek bizonyult: Kína és India határa, az egyenlítő vagy a déli tengerek messzesége sem volt képes megállítani e hit terjedését. Európa azonban ellenállt, s sajátos szellemi arcvonal formálódott ki. Korunkban a 19. sz.-ban viszont, amikor a modern iszlám első nagy 'ébredési mozgalmai' elindultak, az iszlám követőinek túlnyomó része gyarmati sorban élt. Az idegen uralom alatt élő muszlim népek számára a hit új dimenziót nyert: a Próféta hitén lévők világközösségének univerzalizmusát, egyben az idegen, döntően keresztény hatások elleni védekezés eszközét is jelentette. Egyszerre léptek fel tehát az iszlám világában olyan modernizációs mozgalmak, amelyek a próféta hitét európai kulturális mintákkal kívánták összhangba hozni, és olyanok, amelyek a Korán eredeti szelleméhez való szigorú visszatérés programját hangsúlyozták. Az előbbi, 'europaizáló' törekvések Törökországban és Egyiptomban jutottak a leginkább szóhoz, a modern fundamentalizmus gyökereit pedig magában Arábiában, az ott kibontakozó vahhabita mozgalomban kereshetjük, a szudáni 'Mahdi-felkelés' pedig azt is jelezte, hogy egy sajátos muszlim nacionalizmus van kialakulóban. A 20. században azután a függetlenségüket visszaszerző muszlim országok zömében olyan 'konzervatív modernizáció' bontakozott ki, amelynek fő motorja a próféta hitének fundamentalista típusú értelmezése. Ez a helyzet a vallási élet nagymértékű fellendüléséhez kapcsolódott valamint ahhoz a tényhez, hogy – a muszlim tanítás és az iszlám világ történeti fejlődésének sajátossága miatt – a modern idők szekularizációs folyamatai ebben a közegben nem, vagy csak alig éreztették hatásukat. az iszlám 1 milliárd követőjével a kereszténység után a világ második legnagyobb vallási mozgalma; ez egyben azt jelenti, hogy a muszlimok ma nagyjából annyian vannak, mint a katolikusok, a világ népességén belüli arányuk pedig egyenletesen növekszik. Ennek részben demográfiai okai vannak, de tény az is, hogy a muszlim hit sajátos dinamikája olyan vonzerőt jelent, amely a missziós gyarapodást mozdítja elő. A térítő munka sikerei döntően Fekete-Afrikában mutatkoznak: ma már a régió lakosságának 15%-a követi a próféta hitét. Indonézia, India, Pakisztán, Banglades, Egyiptom hatalmas muszlim népességtömböket jelent, a demográfiai térnyerés folyamatos Közép-Ázsiában, a migrációs hatásoknak köszönhetően pedig egyenletesen emelkedik a muszlimok száma Amerikában és Európában – különösen szembetűnően Német- és Franciaországban.
Az iszlám ezzel jelenleg is bizonyítja korokhoz és kultúrákhoz való nagy alkalmazkodó-képességét, amely kezdettől a fő oka annak, hogy a beduinok hite világvallássá lehetett.”
Bár a síiták döntő többsége Iránban él, hatásuk világszerte érződik. Az iszlám világ terjeszkedése, s az ebből következő várható tendenciák – véleményem szerint – kissé borúsak: Az iszlám szunnita és síita mozgalmai egyes csoportjai, részben különösen harcos és türelmetlen, akár terrorizmusig eljutó változatát képviselik a vallásnak. A szunnita és a síita irányzat az idők során sok szektára, csoportra szabdalódott, így vezetése, irányítása és kontrollja szinte már lehetetlen. Ebben áll tán igazi veszélye, amelyet ma már Európában is tekintetbe kell vennünk. Jó összefoglaló érdeklődők számára Horváth Pál műve.

12 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története
Jany János: Az iszlamizmus
Hormoz Shariat: A nagy iráni ébredés
Martin Lings: Az Iszlám Prófétája
Edward Gibbon: Az iszlám hódítások és a kalifák uralma
Daniel Gimeno (szerk.): Iszlám
Róbert László: Allah nevében
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Marjane Satrapi: Persepolis
Roger Crowley: 1453