A ​poszthumanizmus változatai 7 csillagozás

Ember, embertelen és ember utáni
Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai

Az ​emberről szóló legkülönbözőbb tudományos diskurzusok – a természettudományoktól az antropológián át a filozófiáig és más bölcseleti diszciplínákig – régóta arra törekednek, hogy megragadják azt a lényegiséget, amely fajunkat eltéveszthetetlenül egyedivé teszi bolygónkon, és kiemeli az állatvilágból. Az intelligens ember, a Homo sapiens vagy az animal rationale ebben a kikülönülésben vált a Föld kizárólagos, olykor isteni eredetűként tételezett uralkodójává.
De mi történik, ha a mindenható Embert kimozdítjuk eladdig stabilnak hitt ontológiai helyzetéből, és úgy vizsgáljuk meg, mint a környezetében lévő többi létezőtől, a flóra és fauna burjánzó lényeinek sokaságától, sőt a szervetlen vagy gépi entitásoktól egyáltalában nem elütő organizmust? A poszthumanizmus változatai. Ember, embertelen és ember utáni című monografikus kötet szerzői arra kérdeznek rá, hogyan változik meg az Ember státusza a modernitás humanista gondolatkolosszusának kritikájával. Filozófiai,… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
PRAE.HU, 2019
362 oldal · ISBN: 9786155070655

Most olvassa 4

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

BBarb>!
Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai

Nem egy könnyű olvasmány. Azzal az elképzeléssel indultam neki, hogy tudom, hogy mi az a poszthumanizmus. Rá kellett jönnöm, hogy mégse.
Elgondolkodtató volt, megismertetett többféle irányzattal és a témakörhöz kapcsolódó különböző gondolatokkal és fogalmakkal.
A fejezetek jól összeszedettek, tetszett a kis fogalommagyarázó jel és nagyon örültem, hogy láthattam a szépirodalmi művekben hogyan tükröződnek ezek az irányzatok.


Népszerű idézetek

agg_álborda >!

Az állati tekintetnek való kitettség furcsa helyzetbe hoz bennünket, ugyanis kérdőre vonja saját létezésünk emberi jellegét.

108. oldal (Derrida cicája és a karnofallogocentrizmus)

3 hozzászólás
getler>!

[…] az állatnak az Állat fogalmán kívül való újragondolása még mindig csupán gondolkodás marad.

110 -111. oldal

agg_álborda >!

[…] vissza kell utalnunk a karnofallogocentrizmus kulcsfontosságú összetevőjéhez, az „ölhetőség” kérdésköréhez. Temple Grandin autista és állatjogi aktivista kóser vágóhídon szerzett saját munkatapasztalatából kiindulva felveti az ölhetőségnek egy olyan gyakorlatát, ami nem szakít az áldozatisággal, de nem is idegenít el bennünket az állattól és annak szenvedésétől. Éppen ellenkezőleg, Grandin szerint az állat megölését szakrális cselekedetként, vagy akár intim együttlétként is elgondolhatjuk, amennyiben közvetlen módon éljük át a tettet, és tiszteletben tartjuk az általunk kioltott állati életet. Az alábbi megrázó részlet pontosan a közvetlenség etikai fontosságát hivatott illusztrálni, valamint a halál közellétét is demonstrálja:

„A gépen keresztül képes voltam megfogni az állatot. Amikor tartottam a fejét az igában, elképzeltem, ahogyan a fején végigfutnak a simogató kezeim, és gyengéden belehelyezem őt a végső pozíciójába. Eltűnni látszottak a testi határok, és nem tudatosult bennem, hogy én vagyok az, aki mozgatja az eseményeket. A kapu és az iga kezeim meghosszabbításaivá váltak… Az intenzív összpontosítás ideje alatt nem hallottam az üzem gépeinek zörejét. Nem éreztem az alabamai nyár forróságát sem, minden csendesnek és őszintének tűnt. Majdnem vallási tapasztalat volt. Az volt a munkám, hogy az állatot a lehető leggyengédebben tartsam helyben, hogy a rabbi elvégezhesse a végső cselekedetet. Minden egyes állatot egyenként megnézhettem, gyengéden tarthattam, életének utolsó pillanatait a lehető legkíméletesebbé téve. Részt vettem egy ősi áldozati rítusban, méghozzá úgy, ahogyan annak lennie kell. Egy új ajtó nyílt meg számomra. Olyan érzés volt, mintha vizen járnék.”

116-117. oldal (Derrida cicája és a karnofallogocentrizmus)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kőhegyi Mihály – Vörös Gabriella: Madaras-halmok
Erdődy János: In rerum natura esse videtur
Ágoston László: Az ember és a technika
Gedeon Péter – Pál Eszter – Sárkány Mihály – Somlai Péter: Az evolúció elméletei és metaforái a társadalomtudományokban
Ancsel Éva: Az ember mértéke vagy mérték-hiánya
László András: Tradicionalitás és létszemlélet
Hamvas Béla: Arkhai
Szent-Györgyi Albert: Válogatott tanulmányok
Földényi F. László: Melankólia
Carl Gustav Jung – Marie-Louise von Franz (szerk.): Az ember és szimbólumai