A ​poszthumanizmus változatai 7 csillagozás

Az ​emberről szóló legkülönbözőbb tudományos diskurzusok – a természettudományoktól az antropológián át a filozófiáig és más bölcseleti diszciplínákig – régóta arra törekednek, hogy megragadják azt a lényegiséget, amely fajunkat eltéveszthetetlenül egyedivé teszi bolygónkon, és kiemeli az állatvilágból. Az intelligens ember, a Homo sapiens vagy az animal rationale ebben a kikülönülésben vált a Föld kizárólagos, olykor isteni eredetűként tételezett uralkodójává.
De mi történik, ha a mindenható Embert kimozdítjuk eladdig stabilnak hitt ontológiai helyzetéből, és úgy vizsgáljuk meg, mint a környezetében lévő többi létezőtől, a flóra és fauna burjánzó lényeinek sokaságától, sőt a szervetlen vagy gépi entitásoktól egyáltalában nem elütő organizmust? A poszthumanizmus változatai. Ember, embertelen és ember utáni című monografikus kötet szerzői arra kérdeznek rá, hogyan változik meg az Ember státusza a modernitás humanista gondolatkolosszusának kritikájával. Filozófiai,… (tovább)

Az ​emberről szóló legkülönbözőbb tudományos diskurzusok – a természettudományoktól az antropológián át a filozófiáig és más bölcseleti diszciplínákig – régóta arra törekednek, hogy megragadják azt a lényegiséget, amely fajunkat eltéveszthetetlenül egyedivé teszi bolygónkon, és kiemeli az állatvilágból. Az intelligens ember, a Homo sapiens vagy az animal rationale ebben a kikülönülésben vált a Föld kizárólagos, olykor isteni eredetűként tételezett uralkodójává.
De mi történik, ha a mindenható Embert kimozdítjuk eladdig stabilnak hitt ontológiai helyzetéből, és úgy vizsgáljuk meg, mint a környezetében lévő többi létezőtől, a flóra és fauna burjánzó lényeinek sokaságától, sőt a szervetlen vagy gépi entitásoktól egyáltalában nem elütő organizmust? A poszthumanizmus változatai. Ember, embertelen és ember utáni című monografikus kötet szerzői arra kérdeznek rá, hogyan változik meg az Ember státusza a modernitás humanista gondolatkolosszusának kritikájával. Filozófiai, antropológiai és esztétikai faggatózás révén, mindenekelőtt Agamben, Bataille, Deleuze, Derrida, Foucault, Heidegger és Nietzsche nyomvonalán dekonstruálják az ember hagyományos, esszencialista elgondolásait és tudományos, művészi képződményeit, hogy az animal studies, a kibernetika vagy az ökokritika egyes eredményeit számba véve eljussanak az embertelen, valamint az ember utáni állapotok olykor rémisztő, hús- és zsigerorientált, esetenként posztapokaliptikus, vagy egyszerűen csak entrópiába forduló vízióihoz.

A kritikai értelemben vett poszthumanista perspektíva szubverzív ereje azonban nem az ember lebontásában vagy kiiktatásában rejlik. Sokkal inkább annak a gyanúnak a megalapozásában, hogy mi van, ha valójában sohasem voltunk emberek a magunk humanista-esszencialista módján? A morális és etikai dilemmákat nagy nyomatékkal felvető kérdésre provokatív feleletek érkeznek Horváth Márk, Lovász Ádám és Nemes Z. Márió könyvében, amely magyar nyelven elsőként mutatja be összefoglaló igénnyel a poszthumanizmust és annak különböző irányzatait a kritikai poszthumanizmustól a transzhumanizmuson és a spekulatív poszthumanizmuson át egészen a nonhumán, valamint a posztumusz poszthumanizmusig.