Lett ​este és lett reggel 10 csillagozás

Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Paulus ​tábornok a sztálingrádi hadjárat előtt autóbalesetet szenved, így minden másképp alakul: Németország megnyeri a második világháborút ebben a súlyos, letaglózó antiutópiában, melynek főhőse Klaus Arme, vezető náci ideológus: az ő 1942 és 2013 között írt naplórészleteiből áll a könyv. Az első bejegyzés idején tizennyolc, az utolsónál nyolcvankilenc éves.
A „lett este és lett reggel" a Genezis könyvében a teremtés napjai közti időszakot jelöli, amikor az Arme-féle náci ideológia szerint Isten alszik vagy halott, esetleg felfüggeszti magát, egyben az erkölcsi, etikai normákat is. A civilizáció újabb lépcsőfokának eléréséhez mindig egy-egy ilyen állapot kell, ami felmenti a birodalmat és katonáit minden bűn alól, hiszen ezeket a fejlődés nevében követik el, a teremtés tökéletesítésére. Klaus Arme egész élete a családja hatalmáért vívott kérlelhetetlen árnyékháború, és az egész emberi civilizációt lassanként felemésztő birodalom szolgálatában telik. Legfőbb ellensége a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2014
292 oldal · ISBN: 9789631432091
>!
Magvető, Budapest, 2014
292 oldal · ISBN: 9789631431926

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Ezzel e kötettel komoly gondban vagyok, a csillagozásával is, az értékelésével is. Nem nekem való, inkább távolságot tartanék a témától, de mióta elkezdtem olvasni ez mégsem megy. Ebben a „letaglózó antiutópiában” minden benne van, ami számomra elfogadhatatlan, emészthetetlen, irodalmi műként viszont mégis olvasható, és gondolkodásra késztet. Klaus Arme naplórészletei 1942-ben kezdődnek és 2013-ig tartanak. A náci ideológia diadalmenetét mutatja be a kötet az egyik fő ideológusának nézőpontjából. Mi történt volna, ha a németek megnyerik a háborút, leigázzák az oroszokat, az összes európai népet, és Amerikát? Mi várt volna a magyarokra, lengyelekre, franciákra, a viágűrre? Mi történt volna Auschwitzban? A német ideológia végig küzdelemben áll a kereszténységgel. Még biztosan foglalkoztatnak egy darabig a kérdések, amiket a mű felvet, de sajnos nem vagyok biztos benne, hogy nem talál egy olyan réteget, akik megerősítést kaphatnak nagyon negatív gondolatokhoz.

8 hozzászólás
>!
Qedrák MP
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Noha azt hittem, hogy a Harmadik Birodalom győzelméről szóló alternatív történelmi regényt veszek a kezembe, mégis régóta olvastam ennyire filozofikus és ennyire keresztény könyvet. @Csabi ajánlását ezúton is köszönöm.

Bár nincs megfelelően széles vertikális ismeretem a science fiction irodalmából, az eddigiek alapján nekem az a tapasztalatom, hogy a szerzők többsége nem tudott mit kezdeni a kereszténységgel, mint jelenséggel. Még az olyan nagy klasszikusok, mint Frank Herbert, aki pedig rengeteg vallásfilozófiát vitt a művébe, valahogy nem a kereszténységben keresgélt. Amennyire meg tudom ítélni, az általam olvasott szerzők számára a kereszténység az emberi történelem menstruációs görcse, amely időlegesen ugyan nagyon is befolyásolta az eseményeket, de később magától elmúlik. Ha valaki olyan könyvet várt, mint Robert Harristől a Führer-nap, vagy PKD-től Az Ember a Fellegvárban, az nagyot fog csalódni, mert a szerző számára a filozófia jelenti a kalácstésztát, amelybe elszórhatja azokat a mazsolákat, amely a nácik győzelmének következményeit jelentik.

Ahogy említettem, a könyvben a Harmadik Birodalom véres győzelmet arat, köszönhetően annak, hogy Paulus halála miatt Manstein bonyolítja le a sztálingrádi csatát, a szovjetek pedig inkább végeznek Sztálinnal, minthogy tovább folytassák a háborút. Az eseményeket Klaus Arme, egy második generációs náci szemével követjük végig, akinek a válogatott naplóbejegyzéseiből áll össze a kötet. A főszereplőnk nem is akárki, hanem a megszilárduló rendszer egyik főideológusa, Göbbels egyfajta tanítványa, aki túlnő mesterén, és aki mellesleg az apján keresztül szinte korlátlan hozzáférést kap a Birodalom erőforrásaihoz.

Klaus Arme a legnagyobb fenyegetést a kereszténységben látja, amelyet egy olyan zsidó mételynek tekint, ami képes lehet arra, hogy az erősek birodalmát meggyengítse és elpusztítsa. Ezért átíratja a Bibliát, megszállja az egyházi intézményeket és szisztematikusan üldözi a keresztényeket. Már-már sikert arat, ám akkor felbukkan a végső ellenfél, Karol Wojtyla, aki bizonyságot tesz neki a kereszténység erejének mibenlétéről.

Kicsit olyan ez, mint amikor egy fordított történetmesélést olvasunk, a gonosz szemszögéből, akinek meg kell küzdenie az ellene küldött hősökkel, és bár olvasóként azt reméljük, hogy nem ő fog győzni, mégsem következik be a katarzis. Ez itt egy nagyszerűen alkalmazott keret, és egy kicsit sajnálom, hogy a könyv végén a szerző ebből egy kicsit kilépett, hiszen igazán nyugtalanító disztópiává akkor válhatott volna, ha a végső győzelem elmúlásába vetett reményt nem csillantja fel. A másik apróbb probléma a redundancia, többször előkerülő érvek és ellenérvek bukkannak fel, amelyek nem viszik előre a művet. (És reformátusként egy kicsit az is zavart, amit gyakran látok más írásokban is, hogy a kereszténység egyenlő a római katolicizmussal, pedig ennél azért az sokrétűbb).

Ezektől eltekintve egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Nem tudok igazán science fictiönként tekinteni rá, (szerintem a lecsillagozásokban is főleg ez játszik szerepet), cserébe viszont egy érdekes gondolatkísérlettel lettem gazdagabb.

1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Filizofikus disztópia egy történész végzettségű szerzőtől, amelynek lényege a náci gondolat kiteljesedésének ábrázolása, és szembesítése a kereszténységgel.
A történet szerint a Harmadik Birodalom megnyeri a II. világháborút, hiszen a gyenge és romlott Nyugat a Szovjetunió bukása után már nem képes ellenállni. A naplóíró főhős, a Birodalom vezető ideológusa, miközben elmeséli saját maga és családja káprázatos felemelkedését, beavat a gonosz működésének-gondolkodásának titkaiba is. Monológok és dialógusok váltogatják egymást, az egyik beszélgető partner maga Karol Woytila, azaz a mi világunkban II. János Pál pápa, aki azonban itt csak egy halálra ítélt egyszerű pap.
Mindezek alapján lehetne akár egy remek regény is, de a fölösleges kultúrtörténeti példabeszédek, az élettelen figurák és a túlzásba vitt filozofálás megnehezíti az olvasást, és akkor még nem beszéltem a stiláris minőség egyenetlenségéről és a regény zárlatának megoldatlanságáról.
El tudom képzelni, hogy elszánt és teológiailag képzett katolikus olvasók szeretni fogják.

9 hozzászólás
>!
Csabi P
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Olyan bölcsészszaga van ennek a könyvnek, hogy a könyvtárosnő szeme egészen benedvesedett, amikor átadta. Szóval, aki az izgalmas témaválasztás miatt valami jó kis fasiszta utópiára vágyik erőszakkal, partizánokkal és hős ellenállókkal, az nem fog kielégülni. Ez tulajdonképpen egy napló- és esszéregény, amiben a győztes nácizmus egyik szürke eminenciásának életét és gondolatait ismerhetjük meg fiatalkorától haláláig. A könyv a zsigeri izgalmak helyett inkább intellektuális izgalmakat tartogat, mert a szerző nagyon jól építi fel ezt a világot, hihető ez a fajta alternatív történelem, amit felkínál, következik mindabból, ami valóban megtörtént, és amit a náci ideológia ígért. Bő hetven évet ölel fel a regényidő, ezért természetesen nem követhetünk végig minden mozzanatot, sok évet ugrunk egy-egy naplóbejegyzés között, de ez nem zavaró, mert az író elsősorban főhőse fejlődésére koncentrál, a történelem háttérként jelenik meg, mintegy kísérőjelenségeként a Klaus Arme által kigondolt és tökélyre vitt ideológiának.
A regény lényegét a nácizmus és a kereszténység ideológiai szembenállása adja. Nem véletlenül van a regény végén egy (nagyon) hosszú beszélgetés Arme és Karol Wojtyla között, 1969.-ben. Arme mindvégig arra törekszik, hogy megsemmisítse a keresztény ideológiát a maga eredeti mivoltában, és egy általa kitalált vallással helyettesítse. Ha valaki kicsit is jártas a témában, akkor láthatja, hogy nem kellett hozzá a nácizmus, hogy a kereszténység mára olyan állapotba kerüljön, ahonnan már csak válságmenedzseléssel lehet kisegíteni. Úgy tűnik nem kellett ehhez a nácizmus, megy ez magától is. Számomra a könyv végső tanulsága, hogy ha a puszta léttel nem tudunk szembeállítani valami felsőbbrendűt, akkor ide jutunk, nácizmussal, vagy a nélkül.
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy némely eszmefuttatások erősen igénybe veszik a nembölcsész olvasót, a kevesebb több lett volna alapon érdemes lett volna egy kicsit önkorlátoznia magát a szerzőnek. A wojtylás beszélgetésben oldalanként háromszor van szó a szingularitásról, szerintem egyszer is elég lett volna. Mondjuk, ha én lettem volna Wojtyla helyében, én nem is álltam volna szóba Arméval, ennél jobban nem lehetett volna kiszúrni vele, igaz, akkor mi lett volna a szingularitással?

4 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

A maga nemében egészen érdekes alternatív történelmi regény ez, ami egyrészt a különleges szemszög miatt lesz furcsa – a narrátor ugyanis a náci ideológia legfőbb kidolgozója, az egész „pápája” –, másrészt egy-két sajátos elemmel színesíti az ismert forgatókönyveket – a németek nyerik a második világháborút, de hogyan? És milyen lesz az utána létrejött Európa?
Persze ez inkább egy bölcsész regény, ahol nem a cselekmény, hanem az ideológia játssza a fő szerepet. Aki történelem-mániás, annak érdekes lehet olvasni a német győzelmekről vagy az Új Rendről, mások viszont hamar beleunhatnak. Amikor pedig a könyv utolsó harmadában elérkezik a főszereplő a „megkísértéshez” – Karol Wojtylával, a mi világunk II. János Pál pápájával történő eszmecseréhez –, ott drasztikus gyorsasággal hullik ki az ember. És sajnos ehhez kapcsolódik a regény leggyengébb része, a „fordulat”, ami teljesen hiteltelenül jelenik meg – mintha a szerző „erkölcsi kényszerből” lépné meg a főszereplő pálfordulását. Kár érte, pedig igazán érdekes színfolt a magyar könyvek és az alternatív történelmi regények között is.
Kritika:
http://www.prozanostra.com/iras/amig-isten-behunyja-sze…

>!
Juci P
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Hmmm, hát én is gondban vagyok a csillagozással. Még azt sem tudom eldönteni, hogy jó könyv-e ez szerintem. A legfőbb bajom az volt vele, hogy úgy éreztem, egyetlen pillanatra sem állított kihívás elé sem engem, sem a saját narrátorát. Azért ez egy holokausztregénynél/náci világuralmas alternatív történelmi regénynél ciki.
Klaus Arme egy brutális elnyomó rendszer kb. tíz legprivilegizáltabb helyzetben levő embereinek egyike, ami a naplófeljegyzéseinek minden egyes sorából sugárzik. Még a fronton történtek elbeszélésénél vagy a reményvárosi látogatásnál is azt éreztem, számára semminek sincs tétje, sosem forog valódi veszélyben, nem érti, érzi valójában a saját ideológiája megvalósulásának következményeit. Konkrétan fogalma sincs a szenvedésről, viszont ha nem beszélünk a szenvedésről, nem tudom, van-e értelme/létjogosultsága egy holokausztról is szóló regénynek. Vagy mint puszta gondolatkísérlet érdekes-e az, hogy hogyan alakult volna a világ, ha a németek megnyerik a második vh-t.
A teológiai eszmefuttatások végül is helytállóak voltak (a regény címét adó propagandamarhaságot leszámítva), viszont sajnos nem jutottak tovább, mint a másodéves teológushallgatók a Márton pincében egy sikeres dogmatikavizsga után éjféltájt. És ugyan egyetértek azzal, hogy kizárólag az irgalmas szeretet tarthatja egyben ezt a világot, motiválatlannak éreztem a narrátor regény végi kijelentését, miszerint végül a „gyengék vallása”, a kereszténység újra fel fog támadni, és le fogja győzni az erős árja birodalmat. Azért az együttérzés és irgalom nem kizárólagos keresztény attribútumok, na. Az egyház (a valódi egyház, nem a tekintély fenntartására és kultikus díszletként használt szervezet, lásd Német Keresztények vs. Hitvalló Egyház) lehet ennek az irgalomnak az összefogója, eszköze, sőt életben tartója (tulajdonképpen ez is lenne a lényegi funkciója, a „veszélyes emlékezet”, amiről Johann Baptist Metz beszél, és szerintem a relevanciájának is ez a záloga), de akkor sem egyedüli letéteményese. Ezt keresztényként némileg wishful thinkingnek éreztem.
Szóval nem is tudom, tényleg. Voltak bajaim vele, ugyanakkor érdeklődéssel olvastam, de sem pozitív, sem negatív értelemben nem gyakorolt rám túl erős hatást. Nem mondott újat, talán ez a jó kifejezés.

3 hozzászólás
>!
balagesh IP
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

A témaválasztás merész, hiszen a hipotetikus közvetett következményektől való félelem könnyedén meggátolhatja a könyv értékeinek elismerését. Pedig: tartalmilag ez nem a nácizmus propagandája. Sőt. Ezen túl napjainknak is kellően görbe tükre. Különösen érdekes, hogy a média hatalma vagy éppen az amerikaiak állandó háborús szerepvállalása miként jelenik meg német köntösben.
A naplóírás ötlete is nagyon jó, és a szerző marokra fogta ezt a figurát, kidolgozta maradéktalanul. Tetszetős, ahogy a leegyszerűsített ifjú náciból az eleve cizelláltabbnak tűnő apával a háttérben egy bonyolultabb, politikatörténeti nagyság válik. Ugyanakkor: a szövegek hierarchiájában ez a Kozmosz könyvek sorozatába simulna bele (a Sempiternin mellé állítanám). Olyan, mintha egy jó adottságokkal megáldott író kisebb kitérője lenne.

>!
blackett
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Szinte eszköztelenül nyugtalanító. Sok mindent megismételhetnék a korábbi értékelésekből, csak hát annak nem sok értelme lenne. Azt hiszem, hozzásegített egy egészen meglepő felismeréshez a hitről, ami – a meglepő felismerések természete szerint – nyomban fialt is egy sor további kérdőjelet.


Népszerű idézetek

>!
balagesh IP

(…) a remény csak ösztön, mint a fájdalom (…). Ezért is nagyobb nála a szeretet, mert a szeretet a mi döntésünk, és legtöbbször keményen meg kell dolgozni érte. A szeretet intelligencia, a remény nem az.

250. oldal (1969. október 11. – München)

Kapcsolódó szócikkek: remény · szeretet
>!
olvasóbarát P

Pedig a válasz rögtön ott van a Biblia elején. Abban a sorban, ami a napokat választja el egymástól: „és lett este, és lett reggel, a következő nap.”
(…)
Azt jelenti a sor, hogy a teremtés fokozata között az Isten egyszerűen alszik, nincs jelen. Ekkor van a sötétség, a „lett este és lett reggel” állapota.
A professzoraim érdekesnek találták ezt az elgondolást, miszerint amikor nagy katasztrófák történnek, igazán nagyok, azok Isten tervének újabb fokozatát készíthetik elő.

74. oldal

>!
olvasóbarát P

Ha elveszítjük a háborút, és ez sokszor lehetségesnek látszott, 1941 telén, 1945 nyarán mindenképp, ha elveszítettük volna, akkor a világ igyekezett volna valami civilizációs üzemzavarnak tekinteni a történteket. Eltaposni az eredeti látomást, mindenáron elfelejteni a lehetőséget egy új rendre, nem merte volna belátni, felfogni valódi céljainkat, hogy teljesen új alapokra helyezzük az emberi történelmet, az emberi kultúrát, civilizációt, és később az emberi genomot is.

228. oldal

>!
Csabi P

Tartalékos tiszt voltam, úgyhogy boldogan csatlakoztam a páncélosokhoz, mikor lerohantuk a lengyeleket, aztán pedig mindenki mást. Volt egy kedvenc prédikációm. A diplomadolgozatomból faragtam, úgy-hogy sokat foglalkoztam vele. Minden papnak van egy kutatási területe, az enyém a teremtés könyve volt. Úgy gondoltam, magyarázatot találtam arra, miért tűri Isten a sok szenvedést. Például, és leginkább ugyebár a háborút, amikor milliók halnak meg iszonyú kínok között, nemzetek gyilkolják le egymást, és a vesztes nép közel kerül a kipusztuláshoz, bizonyos esetekben el is töröltetik a föld színéről.
Hol van ilyenkor Isten? Amikor az ember ennyire sötétségben jár. Pedig a válasz rögtön ott van a Biblia elején. Abban a sorban, ami a napokat választja el egymástól: „és lett este, és lett reggel, a következő nap".
Mint említettem, költőnek készültem, nagyon szerettem ezt a sort. Nem is értettem, eddig hogy nem vették észre a jelentését, de gondoltam, bizonyára ez az én tehetségem, hogy felismerem. Azt jelenti a sor, hogy a teremtés fokozatai között az Isten egyszerűen alszik, nincs jelen. Ekkor van a sötétség, a „lett este és lett reggel" állapota.

74. oldal

4 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Az übermensch szeretete büszke szeretet. Ragadozók szeretete. Ahogy fejlődik a civilizációnk, úgy megyünk visszafelé is. A maják kultúrája leszünk idővel talán, aztán pedig olyanok, mint az ősemberek. Vagy maguk, a praktikusság istene megmentenek minket? Minden csak fejlődik, tisztul, régi formák felé tart.
Amint a természetben is. A későbbi generációt nem érdekli az apák bármely tömeggyilkossága, ha sikeres. A norvégok szégyellik a vikingeket? És az amerikaiak az indiánokat lemészároló marhapásztorokat és a lovasságot? Éppen ellenkezőleg, ezek népi mítoszok alapjává lettek.

193. oldal

>!
balagesh IP

Ez a javulás csak a halál biztos üzenete. mindig így történik, legyintett, az utolsó ütközet előtt, ami végül elsöpör. Egy könnyű időszak, afféle ajándék az istenektől.

108. oldal (1953. szeptember 25. - Firenze)

1 hozzászólás
>!
Csabi P

Vannak területek, ahol a nehéz terep miatt sosem lehet teljes győzelmet aratni. És a médiában ezeket a hegyi vagy erdei rablók elleni kacsavadászatokat mindig el lehet adni háborúnak, fenyegetésnek, amire a társadalomnak oly nagy szüksége van, mint egy falat kenyérre. Kiváló terepek a folyamatos kiképzéshez is. Kéznél lévő hegyi rablók és fellázítható törzsek. Hogy a hírekben legyen háború, háború, ami leginkább lenyűgözi az embert. Ha nem lenne, ki kéne találni, olyan csodálatos találmány, mint maga az Isten.

286. oldal

>!
balagesh IP

Nyugaton […] nincs meg a vereség miatti eleven gyűlölet, csak a győzelemhez szükségesnél aránytalanul nagyobb veszteség emléke miatti fásultság.

226. oldal (1965. október 10. – Párizs)

>!
balagesh IP

Az Isten tanúi mindig a gyávák (…). A bátrabbak nem nézik végig a jelenéseket, inkább választják a tagadást, a lázadást, kiloccsantják az agyvelejüket és jöhet a pokol, tiszta ügy.

182–183. oldal, 1958. május 5. – Krakkó

>!
olvasóbarát P

Hárommillió ember él ma Hoffnungsstadtban, ami erről a reményről kapta a nevét. Nem kifejezetten a tegnap általam említett reményről, a kutatások fejlődéséről, az új embertípusról. Persze szép, hogy ez is igaz a városról, és a mostani áldozatok eltörpülnek a későbbi eredményekhez képest. Ahogy a Führer is megjósolta, száz év múlva kétszázötven millió német fog élni Európában. Hozzátehetjük, fiziológiailag jóval magasabb rendűek lesznek, mint a mi nemzedékünk, és ez a mi munkánk eredménye. Ami pedig maga a hit, amely mindig a mi fegyverünk volt, és szintén csodát művelt itt. De én a reményt még mindig lenyűgözőbbnek tartom. A remény volt a fegyver, ami a Végső megoldás munkáját leginkább segítette, a remény működteti és mindig is az fogja egyben tartani a lágervárost.

177. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Harris: Führer-nap
W. Hamilton Green: A Negyedik Birodalom
Umberto Eco: Baudolino
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2.
Raana Raas: Ellenállók
On Sai: Lucy
Spiró György: Fogság
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt
Salamon Pál: A menyegző
Popper Péter: Pilátus testamentuma