Pince 87% 26 csillagozás

Mielőtt most nemrég a kezembe került Horváth Judit Pince című könyve, egy hangot nem hallottam a szerzőről, vagy művéről. Ezt persze biztos, hogy az én tájékozatlanságom okozta.
Most viszont, hogy olvasom, elámultam, mert egy igen jó stílusban megírt, egyszerűen érdekfeszítő bűnügyi történetet tartok a kezemben, amely felveszi a versenyt – szerintem – akár egy Christie történettel is a jobbak közül. Fordulatos és meglepetésekkel teli, s a történetisége is hiteles.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, kitűnő szórakozást nyújt!

Sajnálom, hogy az írónő nem írt több krimit mert elég jól összehozta ezt a 80'-as években. A szalvétatechnikáról szóló könyvét meg nem hiszem hogy olvasni fogom, hacsak nem történt ott is egy gyilkosság, mondjuk a ragasztó elengedett valahol és a gyártót ezért meg kellett leckéztetni, de erre nem sok esélyt látok.
Ez a könyve egy családfakutatót is összezavarna, hisz olyan kesze-kusza családi kötelékek vannak, hogy kapkodtam én is a fejem ki kinek a fia-borja most? Na de ezt leszámítva, meg hát ez is kellett ide, kibogozni a szálakat, egy jó kis krimit kapunk ami a múltba nyúlik vissza. Rita néni az a személy aki által megismerjük ezt a rejtélyt, ami mint mondtam ágas-bogas, de a végére lemetszi a nem odavaló részeket és egy élvezhető történetet kapunk.
Én csak ajánlani tudom, ezt a magyar Miss Marple regényt!

2021/90, otthoni polc, 9/15 eddigi értékelés

Ragyogó. Elsőrangú magyar krimi, és nagyon profi szerzői munka.

Az olvasásnál úgy tűnik, a 70-es évek vége felé íródott, de csak 88-ban jelent meg. Van benne néhány, az akkori politikai életben talán érzékeny problémafelvetés, de ezzel nehezen indokolható a kiadás csúszása, ahhoz a regény túl jó. Csak ámulok, a szerző mennyire összeszedett; szép arányos a regényben a történelem, a filozófia-pszichológia és maga a tényleges cselekmény. Talán a sok szereplő és a hosszú finálé a regény (pici) hibája.

Különleges élmény volt párhuzamosan olvasni Indridasonnal, hiszen sok az összecsengés a két regényben (pl. tematika, a múlt és jelen nyomozási folyamata). A könyvek egyenrangúak: Indridason előnye Izland és a sikeres (sorozat)mellékszálak; Horváth Judité pedig a kelet-európai hangulat és a teherként cipelt történelmünk.

Nem először érzem, hogy a „Miért nincsenek jó magyar krimik?” kérdésre az a helyes válasz, hogy „Vannak, barátom, csak el kellene olvasnod őket.”

Háát, nekem inkább méltán elfeledettnek tűnik ez a könyv. A sztorit is feleslegesen túlbonyolítottnak éreztem, a nyomasztó hetvenes évekbeli kisvárosi légkör szinte már fojtogatott*, az amatőr nyomozó élete is olyan, hogy nem lennék szívesen a helyében.
*És valaki „elegáns otthonkát” visel. Vagy csinosat, már nem is tudom.

Véletlenül találkoztam ezzel a könyvvel, a fülszöveg keltette fel a figyelmemet. Mostanában jó pár magyar szerző által íródott krimit olvastam és kíváncsi voltam, hogy mennyiben lehet más egy 70-es 80-as években íródott krimi. off
Nem volt rossz történet. Megvolt benne minden, ami egy jó krimihez kell, rejtélyes haláleset, több gyanúsított, múltba vezető szálak, amiket ki kell bogozni, nyomozás és még egy kis misztikum is. Horváth Judit egy középkorú özvegy asszonyt helyez a történet középpontjába, Ritát, aki korábban a bíróságon dolgozott gépíróként és már ott is előfordult, hogy egy-egy vádlottal kapcsolatban a megérzéseire hagyatkozott és igaza lett. Az írónő kicsit Miss Marplehoz hasonlítja Ritát, de ezen nem akadtam fenn. Ő is sokat beszélget és ezek alapján rakja össze a mozaikkockákat. Rita közvetlen szomszédjában hal meg egy asszony, sok apró részlet arra vezeti Ritát, hogy talán nem természetes halállal halt meg az illető és bár nem tervezte, de belesodródik a nyomozásba.
Rejtélyes üzenetek, régi családi históriák, múltbéli sérelmek megtorlása, váratlan csavar jellemzi ezt a krimit. Ez tényleg retro a javából, hiszen a hetvenes-nyolcvanas évek táján született.
A rövidsége ellenére minden bennevolt, talán ami kissé nehézzé tette az olvasást, hogy rengeteg név volt és néha elvesztettem a fonalat, hogy ki kinek a kije. A gyilkos személye meglepett, de volt olyan családi kapcsolat, amire rájöttem.
Ezek után keresni fogom a retro krimiket, az értékelések alapján lehet, hogy hamarosan megpróbálkozom Kristóf Attila Dér Ádám sorozatával is.

Milyen kincsekre lehet bukkanni a molyon?! Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a kötet soha az életben nem került volna a kezeim közé, ha @Bla molytársam értékelése nem kelti fel rá a figyelmemet. Már megszerezni sem volt egyszerű, a könyvtáros néni is csodálkozott, hogy mi kell nekem?? Horváth Judit: Pince című regénye….soha nem hallottam róla…én se. A könyvet elolvasva biztosan mondhatom: kár. Csodálatos atmoszférájú regény, egy igazi időutazás szüleink, nagyszüleink korába. A krimi szál is határozottan jó és érdekfeszítő. A könyv olvasása alatt végig az motoszkált bennem, hogy olyan ez a regény, mintha Gyürk Sarolta írta volna, őt pedig nagyon szeretem. Kár, hogy Horváth Judit nem írt több krimit, szívesen olvastam volna tőle még.

Rita néni nem Miss Marple. Nem kötöget. Nem igazán pletykál. Nem kertészkedik és nem nevel rózsákat. És főleg, nem akar nyomozni. Csak éppen belekeveredik egy szövevényes ügybe, és ha ki akar belőle kászálódni, akkor muszáj megtennie. De ugyanúgy van érzéke a mozaikok rakosgatásához, és ugyanúgy tudja beszéltetni az embereket. És ugyanúgy megoldja a rejtélyeket – a rendőrség helyett. És mindent egy itthoni kisvárosban a nyolcvanas évek elején, a helyszín és az idő minden sajátosságával. Kár, hogy az írónő nem írt több regényt. És kár, hogy ez csak most került a kezembe.

Sejtelmes, rejtelmes és a rémes borítóval ellentétben sokkal inkább lélektani, mint horroreszközökkel dolgozó bűnügyi történet. Szerintem magyar szerzőtől majdnem mestermű. Kicsit egyszerű a feladvány (persze azért én nem találtam ki), de meglepő, érdekes, csavaros a bonyolítása. De a legjobb az autentikus, magyar és korhű világ ábrázolása: ezek mi vagyunk, itt és most (illetve a nyolcvanas években): múltunkkal, történelmünkkel, hülyeségeinkkel, elhallgatásainkkal és titkainkkal. A szerzőnőről csak annyit tudok, hogy lehetett volna magyar Christie. Hol a többi regénye? Rendszerváltás?

Egyszeri magyar kísérlet HJ részéről, hogy megteremtse a hazai Miss Marple alakját. Nem titkoltan, hiszen többször is hivatkozik rá a regényben. Rita egy kisvárosi nyugdíjas asszony, aki inkább csak magához vonzza az eseményeket, semmint ő maga alakítaná azokat. Beszélgetőtársai általában hosszú monológokban mondják el neki azokat a dolgokat, amik előbbre viszik az eseményeket.
Maga a történet nem is lenne rossz, de a megírás módja nem túl elegáns, kicsit erőltetett az események előre haladása, ráadásul mintha csak nőknek lenne bejárása ebbe a történetbe, férfiaknak csak epizódszerep jut.
Ez a regény is jól példázza, hogy a szocializmus kora nem volt könnyű terep a krimiszerzőknek. Maga a környezet teljesen semleges, nem kapunk semmit a szocreálból, kispolgárok sztorija ez, ami még a világháborúban, és az előtt gyökerezik. Kicsit lóg a levegőben az egész, nem érezni igazán a kor hangulatát. Talán emiatt is nem rendelt többet a kiadó.

Lassú folyású, régimódi krimi, rettentő bonyolult családfával. Sajnos képtelen voltam megjegyezni, hogy ki kivel mit csinált, de így is rájöttem, hogy ki mozgatta a szálakat. Érdekes a maga nemében, de engem nem rántott be igazán. Szerettem Bognárné beszédstílusát :) off