Személyiség ​és öntevékenység 2 csillagozás

Horváth György: Személyiség és öntevékenység Horváth György: Személyiség és öntevékenység

    A „személyiség” egyike a pszichológia és pedagógia leggyakrabban használt kifejezéseinek. A szerző, aki a Szovjetunióban lett a pszichológiai tudományok kandidátusa, hatalmas szakirodalmi anyag feldolgozása, elemzése során vizsgálja a személyiségfogalom tartalmát, a különböző személyiségelméletek használhatóságát. Mindezek alapján a legkorszerűbb pszichológiai törekvések szellemében egy olyan személyiségfelfogást mutat be, amely az öntevékenységet, illetve az ebben realizálódó célok és távlatok rendszerét tekinti a személyiség alapvető meghatározójának.
    Ez a felfogás teljes összhangban áll a Makarenko által képviselt korszerű pedagógiai elgondolásokkal, így nemcsak a pszichológusok, hanem a pedagógusok érdeklődésére is számíthat.

>!
Tankönyvkiadó, Budapest, 1982
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631760170
>!
Tankönyvkiadó, Budapest, 1978
342 oldal · ISBN: 9631736229

Enciklopédia 41

Helyszínek népszerűség szerint

Weimar


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    Az állatok szokásainak kiváló megfigyelője, Konrad Lorenz egyszer csak megrökönyödve ébredt tudatára, hogy Bécs városában autókázva, munkahelye és otthona közt mindig két meghatározott útvonalat használ, az egyiket odafelé, a másikat visszaútban, és ettől az indokolatlan szokástól (egyirányú utcák akkor még nem voltak) sosem tér el. „Fellázadván a bennem lakozó szokás kötötte állat (das Gewohnheitstier in mir) ellen, megpróbáltam az odautazáskor a visszaúton hajtani, és fordítva. A kísérlet meghökkentő eredménye a szorongásos nyugtalanság kétségtelen érzése volt, oly kellemetlenül, hogy visszatértemkor már a hazamenetre megszokott utat használtam.”

235. oldal, A szokás hatalma (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Bécs · Konrad Lorenz · szokás
Carmilla >!

A szépirodalom olvasásának mindig is egyik legfőbb, ha nem a legfőbb varázsa az, hogy emberismeretünket és önismeretünket bővíti.

269. oldal, A személyiség megismerése. Pszichológia és emberismeret (Tankönyvkiadó, 1982)

Carmilla >!

Ha valaki az egyirányú forgalmú utcában a forgalommal ellentétes irányban akar végighajtani, bizton számíthat rá, hogy a többiek „gyáván” kitérnek, beijednek, különösen, ha az ámokfutó tüntetően kidobja az ablakon a kormánykereket…

226. oldal, A fogolydilemma és társai (Tankönyvkiadó, 1982)

Carmilla >!

Konformizmus az a tulajdonság, amikor tevékenységemet úgy igazítom a kívülem vagy felettem létező normákhoz, hogy magaménak fogadom el azokat: a kívülről követelt tevékenységet öntevékenységemmé teszem. A manipuláció az az eljárás, amikor kívülről oly módon irányítják tevékenységemet, hogy azt higgyem, önállóan választott öntevékenységet végzek. Nyilvánvaló, hogy a konformizmusra hajlamos gyenge személyiség könnyen manipulálható. De a manipuláció azért vívta ki külön fogalom rangját, mert a modern kommunikációs technika oly mértékig felfokozta a manipuláció lehetőségeit, hogy kevesen tudják kivonni magukat hatása alól, a konformitástól függetlenül is.

168. oldal, Konformizmus és manipuláció (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: konformizmus · manipuláció
Carmilla >!

Sartre szerint az egyén élete a cselekvések sorozata; azt, hogy egy adott szituációban milyen cselekvést választok, minden egyes szituációban újra és és újra el kell döntenem. E döntések (és cselekvések) sorozatában realizálódik életünk, jön létre és valósul meg személyiségünk. Mivel minden döntésünk független minden előzőtől, személyiségünk állandóan alakul – és tulajdonképpen alaktalan. Mindig adva van tehát a személyiség újjászületésének lehetősége is; „az egzisztencializmusnál nincs optimistább tanítás – írja Sartre –, mivel az ember sorsa önmagában van…”

213. oldal, Viszonylag állandó rendszer. Döntések, választások (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: döntés · egzisztencializmus · Jean-Paul Sartre
Carmilla >!

Goethe 40 körül járt, mikor egy nap felhagyott a miniszterelnökséggel, nem tért vissza von Steinné bárónőhöz, hanem bejelentés nélkül, hirtelen elutazott Itáliába, ahol két évig utazgatott, hogy új életformát kezdve jöjjön vissza Weimarba. Gauguin 43 éves volt, amikor Tahiti szigetére költözött. Tolsztoj „nagy futásakor”, utolsó kétségbeesett kitörési kísérletekor, mely halálával végződött, 83 esztendős volt.

260. oldal, A bizonyosság kora (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · Lev Tolsztoj · Paul Gauguin
Carmilla >!

    Aki Weimarban végigjárja Goethe múzeumnak berendezett szobáit, elámul a „költőfejedelem” érdeklődésének változatosságán. Nemcsak költészete volt sokszínű, de napi foglalatosságai is sokfélék voltak. Folytatott orvosi tanulmányokat, büszke volt anatómiai felfedezésére, ásványokat gyűjtött, botanikuskertje volt Jénában, fizikai eszközökkel kísérletezett, fizikai színtant és biológiai fejlődéselméletet gondolt ki, 25 éves korától miniszterelnök volt, évtizedeken át színházat irányított, festett, rajzolt, korcsolyázott, gyalog bejárta Németországot, 30-40 kilométereket lovagolt kedveséhez.

261. oldal, A sokoldalúság eszménye - egykor és ma (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · Weimar
Carmilla >!

Az űrhajózás problémáival foglalkozó amerikai könyvben fényképet látunk: az első űrhajósok egyike, Carpenter alsónadrágban ül egy hokedlin, a lába lavórban. A „lábmosási teszt” is egyike volt az űrhajósok kiválasztására szolgáló próbáknak: kerek hét percig kellett lógatniuk a lábukat jeges vízbe „akaraterejük” bizonyságaként.

298. oldal, A személyiség megismerése a tevékenységben (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: próba · űrhajós
Carmilla >!

    Mivel beleszületünk életkörülményeinkbe – korunkba, hazánkba, osztályunkba, családunkba –, mivel emberré nevelkedésünk e készen talált körülmények közt megy végbe, hajlunk rá, hogy egyedül lehetségesnek, természetesnek s magától értetődőnek vegyük a számunkra biztosított tevékenység lehetőségeit. S a tulajdonviszonyok, az állam, az erkölcsi szabályozók stb. nagyon is valóságossá teszik azokat a korlátokat, amelyek közt az egyén tevékenysége mozoghat.

148. oldal, A magától értetődőség változásai (Tankönyvkiadó, 1982)

Carmilla >!

Politikusok jól tudják, hogy a tömegek hangulatát milyen mélyen meghatározzák egy közösség, egy osztály, egy ország perspektívái – avagy a perspektívátlanság hogy sugárzik szét a társadalmi élet különböző jelenségeiben.

305. oldal, Befejezés: pedagógiai tanulságok (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: kilátástalanság

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Richard C. Atkinson – Ernest Hilgard: Pszichológia
Rita L. Atkinson – Richard C. Atkinson – Edward E. Smith – Daryl J. Bem: Pszichológia
A pszichológia nagykönyve
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok
Philip Zimbardo – Robert Johnson – Vivian McCann: Pszichológia mindenkinek 1.
Caroline Leaf: Tisztítsd meg elméd zűrzavarát
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Michael Tomasello: Gondolkodás és kultúra
Carl Gustav Jung – Marie-Louise von Franz (szerk.): Az ember és szimbólumai
Körmendi Attila – Sztancsik Veronika: Személyiséglélektan I.