Estvér 43 csillagozás

Horváth György: Estvér Horváth György: Estvér Horváth György: Estvér

Egyszer ​volt, hol nem volt, a csillagos ég rétjét járva élt, sőt, még ma is él Égi Habók. Persze nem hívták mindig Égi Habóknak – dehogy hívtak mindig így –, mint mindennek, ennek is története van. Nos, nagy bölcs volt egykor, segített, vigasztalt, és olyan jó tanácsokat osztott, hogy hetedhét egekben csodájára jártak. Aztán…
Aztán egy borongós, de mégis szép napon felkereste őt a Tejút Csillagcsevelyű Hercegnője. Nagy bajban volt a hercegnő, mert fia, Rásemheder Áron rosszcsontnak bizonyult. Nem volt gonosz, ó nem, de nem tisztelt senkit és semmit, mások kárában lelte örömét, s mikor már nem tudott több csínyt kieszelni, úgy döntött unalmas itt: fölpattant hát ködparipájára, és uccu, más kozmoszokba vágtatott!
Nem csoda, ha sehol sem szerették Rásemheder Áront, hisz borsot tört mindenki orra alá, s mivel nem szerették, egyre több és egyre csúnyább csínyt eszelt ki. Gondja volt arra is, hogy fel ne ismerjék: mindenhol Jóska néven mutatkozott be. Hamarosan úgy is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Tónustér, Budapest, 2006
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630606216

Kedvencelte 14

Most olvassa 1

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
marschlako P
Horváth György: Estvér

Már régebben is ajánlotta @Marcus ezt a könyvet, de mivel a könyvtárban nem volt meg, így várnom kellett vele, egészen addig, míg antikváriumból be nem sikerült szereznem egy példányt. S milyen jó, hogy így alakult, mert így egyszer majd, ha kicsit nagyobbak lesznek, a gyerekek is levehetik a polcról.
Nagyon hamar eldőlt ugyanis, hogy én ezt a mesefüzért szeretni fogom – bár spoileregy-két szójáték néha kicsit erőltetettnek hatott (viszont annál többször élveztem ezeket) – ez később sem változott: nyugodtan állíthatom, az Estvér zseniális alkotás. Én legalábbis nagyon élveztem sajátos meseszövését, s az ugyan csak lazán kapcsolódó, de folyamatosan előrehaladó történetek vissza-visszatérő szereplői ugyanúgy hozzám nőttek, mint annak idején A Négyszögletű Kerek Erdő lakói; s nem feledhető persze sajátos „mitológiája” sem.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szereti még a meséket: kitűnő szórakozást – és kikapcsolódást – nyújt arra a – sajnos rövid – időre, amíg tart.

>!
Dominik_Blasir
Horváth György: Estvér

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy könyv, amit Estvérnek neveztek el. Nem tört túlságosan nagy babérokra, nem akarta megmondani az élet értelmét, viszont ha az olvasóban megfelelő partnerre talált, akkor visszarepítette a gyermekkorába. Abba az időbe, amikor még egyszerűbbnek tűnt az élet, amikor még nem nyomta vállát a sok képzelt vagy valós gond, amikor még nyugodtan hátra lehetett dőlni, s elmerülni az álmok világában, ahol a képzelet szárnyai bárhová elvitték a nyugtalan vándort.
Az Estvér egymáshoz lazán kapcsolódó tíz meséjét olvasva mindenki újraélheti gyerekkorát, miközben azért nem kell feladnia szellemi képességeit sem, hiszen – legyen ez akármilyen furcsa is egy mesefüzértől – elsősorban a felnőttek számára íródott. Ők tudják igazán kiélvezni a komolyabb tartalmat, a sorok közötti varázslatokat, s nem utolsó sorban a zseniális nyelvi játékokat (a „Pír Anyák” azért nagyon fáj).
A dedikálásban a szerző belátásomra bízza, hogy útikönyvként, kincses térképként vagy legyezőként hasznosítom-e könyvét. Azt hiszem, már tudom, hogy mit választok.
Az ekultura.hu-n is lelkendezek néhány sort.

>!
Amrita IP
Horváth György: Estvér

Ha az ember elé letesznek egy tál fagylaltot azzal hogy ez csoki fagyi, de utóbb málnának bizonyul, akkor az első kanáltól az ember bizony fintorog. Mert hát hiába korrekt ez málnának, ha csokira számítottam.
Na pont így jártam ezzel a könyvvel: mert rajta van a fantasy meg az urban fantasy címke, az ajánlók pedig mesét ígérnek. Holott ez se nem mese, se nem fantasy, hanem mágikus realisztikus novelláskötet.
Sajnos amikor erről megbizonyosodtam még mindig nem éreztem magam komfortosan a világában. Persze én alapvetően boszorkány fixált vagyok, de most úgy érzem, mégis igazam van, hogy ebből a sztoriból hiányzik egy amolyan igazi, ronda, öreg és bölcs nőalak. A teát pedig @dr_watson nevében is kikérem magamnak, nem „lányoknak való”. Ahogy a bor meg nem fiúknak való. A szomjúság és a műértő szomjúság is uniszex.

>!
PuPilla
Horváth György: Estvér

Nahát. Születnek ma még új mesék? Jó mesék? Később bizton klasszikussá váló, saját mondavilággal rendelkező mesék?
A Padlásolás a kedvencem, imádtam a sakálkölyköket és Puhaléptűt, na meg Zabravárt, aki egy sokatlátott hintaló. Egyedi, csodás nyelvezet és megkapó mesevilág.

Bővebben: http://pupillaolvas.blogspot.hu/2013/09/kisleany-puhale…

4 hozzászólás
>!
pat P
Horváth György: Estvér

Érdekes ez, figyelemre és olvasásra méltó, sőt, helyenként igazán nagyon jó is. Fő erősségei a gyakori nyelvi lelemények, amik néha gyönyörűek, költőiek, máskor igazán viccesek, és csak helyenként erőltetettek. Rajtuk, a szereplőkön és az eseményeken keresztül gyakorta felsejlenek egy új mitológia valóságának kozmoszai. Nagy kár, hogy olykor kizökkentettek a stílus bicsaklásai, és hogy a tíz történet, a nagyrészt azonos szereplők és a folytatólagos történet ellenére, még mesefüzérhez képest sem állt össze teljes, szerves egységgé.
Összességében, szívesen olvasnék még Puhaléptűről, Kisleányról és a többiekről, sokat is akár. Morcanbarcog csajozási tanácsai pedig életre szóló élményt jelentettek. :))

>!
Ferger_Annamária I
Horváth György: Estvér

Teljesen elvarászolt engem ez a több, apró meséből álló, mégis egymással összefüggő történet. Bájos, fantáziadús mesék bújnak meg benne. A cím elgondolkodtatott, mikor a kezembe fogtam, és megmondom őszintén, teljesen másra gondoltam, így meglepetéssel szolgált a magyarázata. A könyv végében viszont verseket is olvashatunk az írótól. Rá kellett döbbenjek, hogy igenis vannak, akik egyszerre több műfajban is remekelni tudnak.
Köszönöm, hogy olvashattam! :)

>!
lzoltán P
Horváth György: Estvér

Tíz meséből összefűzött mini-mitológia. Kikacsintgatás az univerzumba és befelé fordulgatás az emberbe. Néha nagyon elgondolkodtató, de van amikor „csak” szórakoztató; mese felnőtteknek, de gyerekek is elkezdhetik. Az írásmód kifejezetten tetszik: nyelvtani zsonglőrködés a szavakkal.
A kiadvány pedig egyszerűen gyönyörű!

Most már tudom kik vigyázzák álmaim (;

>!
Tónustér, Budapest, 2006
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630606216
2 hozzászólás
>!
Panda
Horváth György: Estvér

Első és mindmáig egyetlen dedikált példány a könyvtáramban. Rukkoláról happoltam magától az írótól, nem tudtam róla semmit, csupán megtetszett a fülszöveg. Egy kicsit sokára, de végül elolvastam. Egyszerűen simogatta a lelkem ez a könyv, kedvesen cirógatta. Nagyon jól esett olvasni, annyira tele van varázslattal és álmokkal. Imádom az álmokat, magam is írogatok róluk. A könyvnek hatására vagy sem – bár valószínű, hogy inkább egy utolsó löket volt –, újra írtam. Verset.
A kedvenc részem az, amikor az elfogott szarvas tanácsokat ad a bűvös sakálnak, miként hódítsa meg kedvese szívét. Annyira szép. Olvasni fogom még ezt.

>!
Mareszkaresz P
Horváth György: Estvér

Érdekes, ahogy egy ilyen rövid könyvben megteremt és kibont egy teljes univerzumot és emellett a szereplői is jól kigondoltak, sokoldalúak és érdekesek. Mesének mese, de mégsem teljesen. A gonosz nem egyértelműen gonosz (még a fő-fő gonosz sem), mert egyből bepillantást nyerünk az ő életébe is. De a jó sem makulátlan és tökéletes. Nameg néhány jelenet miatt gyereknek se igen adnám. Az is tetszik, ahogy összefonódnak és szétválnak a szálak, hogy keresztezik egymást utak, de a végén nincs egy mindenki találkozik mindenkivel és minden korábbi félreértés elsimul jelenet. spoiler És ha már spoilereknél tartok spoiler egyszerre voltam mérges a könyvre, mert hogy merészeli, és magamra, mert mérges vagyok a könyvre végül arra jutottam, hogy jó így, ahogy van
A szójátékokról és úgy általában a szóhasználatról majd' el is felejtkeztem. Először nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem az, hogy néha egy-egy szóval teljesen kiránt a mesevilág valóságából (már abban az értelemben, hogy nem feltétlen mesevilágba illő szavak voltak), de végülis megbékéltem velük, mert ki vagyok én, hogy eldöntsem, hogyan beszélnek ebben mesevilágban.
A végén a verseken jót mosolyogtam ha nem buszon olvasom, az is meglehet, hogy nevettem is volna, szerintem jó levezetője volt a kötetnek.


Népszerű idézetek

>!
Kahoko

– A gazdád ugyanazon kacagott és sírt? – értetlenkedett a hintaló. – Nahát! Milyen furcsák az emberek! Nahát!
Ekkor váratlanul, meglehetősen ódon tölgyfahangon felnyekkent a félbetörött szekrényajtó, aki mindeddig csöndesen álldogált a ló másik oldalán:
– Nem furcsák, csak esendőek – aztán még hozzáfűzte: – Néha merészek ugyan, ha hitegetniük kell másokat, vagy talán önmagukat, de mégis olyan gyengék, mint a hígra főzött kávé. Az állítólag nagyon gyenge.

26. oldal

>!
Kahoko

A szerelem olyan elhivatottság, amely hosszú ismerkedés során csírázik ki és erősödik meg. Érzés; de olyan, mint mi: él. Megszületik, játékok és kalandok közt cseperedik fel, komollyá válik, végül megöregszik, és ha a sorsa arra érdemes, elérkezik az öregségét megillető béke és nyugalom. A te érzésed épp csak most fogant. De eztán, élete minden pillanatában más és más, jó és rossz érzések, gondolatok szegődnek majd társául, hidd el!

118. oldal

>!
chhaya P

Azért születtem, hogy legyen külön világom, és azért, hogy a többiek világát is meglássam; és meglátván: megértsem; és megértvén: megszeressem; és megszeretvén leljek legvégül magamra. Mert ilyen a világ, az én világom kereke, így forog körbe, a vágyak, a szeretet és a béke tisztasága felé.

74. oldal

>!
Cseppke

– Aludnék! – méltatlankodott erre a hintaló mellett a pipereasztalka, fiókjait csattogtatva.
– Magam is! – bólintott rá a hintaló.
– Akkor meg? Minek sóhajtozol? – zsörtölődött az asztal. – Érzem a bánatot végigzizeregni minden rostomban és eremben. Kényelmetlen ám.
– Te nem hallod beszűrődni a bogarak szerenádját odakintről? – kérdezte a faparipa csodálkozó, kerekre festett szemekkel.

24. oldal

>!
jellemproba

Tudod, mások világát mindig a magunkén keresztül szűrjük értjük és… és… akarjuk! De baj, ha közelebbről akarom ismerni a világodat, ha kíváncsi vagyok rá? Kíváncsi vagyok minden vágyadra, minden gondolatodra, mosolyognivalóidra, érintésedre és… Rád!

33. oldal

>!
lunanyuszi

Hallgattak. Hallgatták a kint daloló bogarakat, és a holdsugár bogarakkal incselkedő, kihívó kacagását. Aztán az asztal is sóhajtott. Igencsak hosszan. A kelleténél hosszabban. Még a fiókjait is behúzta.

>!
Kahoko

Mert tudnivaló, hogy a csillagok fűszálak az ég széle-hossza rétjén, és azokon élnek-éldegélnek a sokszínpettyes katicabogarak: az álmok.

15. oldal

>!
Kahoko

…várhatod-e, hogy egy holt visszatérjen? Nem várhatod. Ilyen jövő nincs, ilyen jövőre várva nem szeretheted a jelent! Ami nem jön, azt nem fogadhatod boldogan.

73. oldal

>!
Kahoko

Nagyon fontos, hogy önfeledten figyeld szíved kiválasztottját! – szólt a szarvas. – Ez könnyen fog menni, ha valóban szerelmes vagy. De ne csak figyeld: lásd is! Szavainak szövevénye, mozdulatainak és gesztusainak apró rezzenései olyan üzeneteket hordoznak magukban, amelyeket felületes szemlélő soha észre nem vehet! Ha önfeledten figyeled, meglátod ezeket az üzeneteket. A többi csak rajtad múlik.

115. oldal

>!
PandaSára P

-Szeretsz? -kérdezte Sóhajmedrű.
-Szeretlek-e? -nyelt nagyot a férfi; torka szárazabb volt, mint az évszázados kétszersült. -Kellesz! Kívánlak! Akarlak! Az űzött vad kába hevületével. De vajon szeretet ez? Muszáj vagy, és úgy vágyom rád, mint… Mint! Lám, amit érzek, nem békés, árnyék fodrozta ösvény, és nem ölel virágok illata, madarak éneke, és nem a séta gyönyörködtet. Hanem a cél. Te vagy a cél! A cél, amely a teljesség ígéretével bolondít. Csakhogy a szeretet nem ez, a szeretet más: ő maga a teljesség. Laza eszencia, amely ritkán képes megkötni az ember életében.
Az úrnő csalódottan lépett hátrébb.
-Ó, milyen fenemód patetikus vagy!


Hasonló könyvek címkék alapján

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Neil Gaiman: Coraline
Bogdán István: Filamér – Őfelsége magánnyomozója
Odette Beane: Egyszer volt, hol nem volt – Ébredés
Bökös Borbála: Szmirkó
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Neil Gaiman: Szerencsére a tej
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között
Mandy Kristóf: Az utolsó fénysugár