Ökológiai ​lábnyom és fenntarthatatlanság 2 csillagozás

Horváth Balázs (szerk.): Ökológiai lábnyom és fenntarthatatlanság

Civilizációnk ​fokozódó mértékben fenntarthatatlan. Noha napjainkban rengeteg olyan jelenség is megfigyelhető, amely környezetvédelmi szempontból reménykeltő (olcsóbb napelemek, új villanyautó-típusok megjelenése, tengervízből való uránkivonás, a szabályozott magfúzió reményének felcsillanása stb.), mindeközben fenntarthatatlanságunk is tovább nő. A tudományos-technológiai fejlődés jelei azonban annyira szembetűnőek, hogy a környezeti problémák súlyosbodását a legtöbbünk észre sem veszi, esetleg kétségbe is vonja. Ezért alkották meg tudósok az ökolábnyom-számítás módszerét, amelynek eredménye egyértelműen jelzi egy-egy ország, város, tevékenység vagy személy életmódjának fenntarthatatlanságát. S e számítások eredményei szerint nem állunk jól.

A kötetünkben összegyűjtött írások közül az első négy végzős diákok, hallgatók munkája, akik az iskolába járás, a magyar és svájci falusi életmód, a nyers növényi táplálkozás vagy éppen a hallgatói életforma ökológiai lábnyomát… (tovább)

>!
L'Harmattan, Budapest, 2017
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634141570
>!
L'Harmattan, Budapest, 2016
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634141570

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

kisssan27>!
Horváth Balázs (szerk.): Ökológiai lábnyom és fenntarthatatlanság

Sokoldalú, sokszínű tanulmánykötet. Aki nem tudná magát végigrágni az egészen, az a 8., 9. és 10. fejezettel (Vida Gábor és Horváth Balázs tanulmányai) jól áttekintheti a témát. Csak azt lehet kifogásolni, hogy az eredetileg színes ábrák ebben a kötetben fekete-fehérben és kis méretben jelennek meg, ezért nehezen értelmezhetők (a magyarázat nélkül).

gjudit8>!
Horváth Balázs (szerk.): Ökológiai lábnyom és fenntarthatatlanság

Rendkívül érdekes írások és adatok mindennapjaink szegletéből – mutatva jelent, utalva jövőre. Dicséretes, hogy összegyűjtötték ezeket a forrásokat, sajnálatos azonban, hogy nem volt már idő?/energia? a szövegek átnézésére. Ezért több helyesírási/gépelési, ill. nyelvhelyességi hiba maradt bennük. Talán az ifjú szerzők tájékozottsága miatt pedig néhány tárgyi tévedés.


Népszerű idézetek

gjudit8>!

Roppant érdekes és főleg hasznosabb lenne, mint amennyire első látásra tűnik, ha valaki úgy írná meg a fizika és a biológia történetét, hogy feltárná, hogyan specializálódott egyre nagyobb mértékben a kutatómunka. Jól látnánk belőle, hogy a tudós nemzedékről nemzedékre egyre szűkebb szellemi térbe kényszerült visszavonulni. De nem ez lenne a legfőbb tanulsága egy ilyen tudománytörténetnek, hanem ennek épp az ellenkezője: az, hogy mivel a tudományos munka hatósugara beszűkült, a tudósok minden nemzedéke egyre lazább kapcsolatba került a tudomány többi részével, a világegyetem átfogó értelmezésével, pedig kizárólag ez méltó az európai tudomány, kultúra és civilizáció nevére. És az a helyzet, hogy ez a szűk látótérbe zárt tudós mégis felfedez új jelenségeket, előbbre viszi a tudományát, bár azt alig ismeri, és a gondolkodás enciklopédiáját is bővíti, bár azt lelkiismeretesen ignorálja. Hogy történhetett és hogyan történhet ez meg? Mert hát e cáfolhatatlan tény azért roppant különös: a kísérleti tudomány fejlődése jórészt bámulatosan középszerű, és még középszerűnek sem mondható emberek munkájának köszönhető. Vagyis a mai civilizáció gyökere és jelképe, a modern tudomány befogadja a szellemiekben középszerű embert, s lehetővé teszi számára, hogy ott sikerrel dolgozzék.
Csakhogy ez kitermel egy rendkívül fura emberfajt. A kutató, ha felfedezett egy új természeti jelenséget, szükségszerűen erősebbnek, magabiztosabbnak érzi magát. Látszólag jogosan azt hiszi magáról, hogy „tudós ember”. S való igaz, van benne szemernyi abból, ami a hiányzó részekkel kiegészülve tényleg tudás. Ilyen hát a szaktudós lelkülete, akit századunk első éveiben ért el a legőrjítőbb magasztalás. A szaktudós remekül tudja a világnak egy apró zugát; minden másról azonban fogalma sincs. [Ortega y Gasset]

246-247. oldal

gjudit8>!

A jó szándékú polgár tenni is akar valamit, s ehhez a média is szolgál ötletekkel, főleg olyanokkal, melyek vásárlással járnak. Cseréljük ki a villanykörtéket, vegyünk energiatakarékos háztartási berendezéseket, elektromos autót, „környezetbarát” akármit. Ezen túlmenően ne szemeteljünk, a hulladékot szelektív gyűjtőkbe helyezzük. Ezek természetesen nem felesleges biztatások, de ha ezen a szinten maradunk, a fenntarthatóság nagy kérdéseihez viszonyítva mindez alig nevezhető többnek, mint pótcselekvésnek. Megnyugtat, hogy tettünk valamit, s ezzel kipipáltuk a feladatot. Megúsztuk a fogyasztás csökkenésének nehezebb kérdését, az életmódváltást, értékrend-módosítást, a mélyebb tájékozódás, a tanulás és tanítás szükségességét. Világunk pedig megy tovább, ahogy eddig, egy katasztrófákkal fenyegető, bizonytalan jövőt elhallgató „fogyasztói társadalom” napi gondjainak előtérbe helyezésével.

287. oldal

gjudit8>!

Eredendő fenntarthatatlanságunknak egy igen jelentős további oka is van, nevezetesen, hogy amikor az emberiség együttes lábnyoma teljesen kitölti a rendelkezésre álló teret (vagyis amikor átlagos értéke „csak” 1,5 gha/fő), akkor a vad fajoknak már semmi nem marad, kipusztulással fenyegetve őket. Márpedig a környezet állapotának legfőbb indikátora a biodiverzitás, és a fentiek alapján nem meglepő, hogy csökkenését eddig egyetlen fejlett országban sem tudták megállítani. Enélkül pedig nem lehet szó fenntarthatóságról.

257. oldal

gjudit8>!

A jövőt nem tudjuk megjósolni, ám képesek vagyunk alakítani. Mindannyian tehetünk valamit azért, hogy egy kedvezőbb jövőkép váljon valóra.

243. oldal

gjudit8>!

Ha egy rendszer normálisan működik, akkor viszonylag determinált, azaz minden változási szándék ellenére a rendszer visszakerül az egyensúlyi állapotba. Így bizonyos értelemben csak kis lehetőség van a befolyásolására. Egy kaotikus helyzetben viszont, amikor a rendszer lebomlóban van, a helyzet pont fordított. Egy egészen kis cselekvés is hatalmas változásokat eredményezhet. Ekkor nyílik meg a tér a szabad akarat számára. Ebben a pillanatban a viszonylag szabad akarat állapotában vagyunk. Ez annyit jelent, hogy […] mindenki befolyással van a kimenetre. [Immanuel Wallerstein]

243. oldal

gjudit8>!

Értelemből fakadó szeretettel kell közeledned mindnyájunk szülő anyjához a természethez. [Herman Ottó]

245. oldal

gjudit8>!

A specialista egyre többet tud egyre kevesebbről, végül mindent tud a semmiről. [Konrad Lorenz]

247. oldal

kisssan27>!

A keresztény anarchista Lev Tolsztoj éleslátó és szemléletes megfogalmazása szerint:
Ha a látszat szerint a nép önkormányzattal rendelkezik is, a kormányzat tettei és intézkedései éppoly kevéssé a nép akaratából történnek, mintha az állam rendjében önkényuralom lenne. Az ember olyan börtönbe zárt fogolyhoz hasonlít, aki azt hiszi, hogy szabad, mert jogában áll a börtönőrök választásánál leadni szavazatát.

242. oldal /7. lábjegyzet

kisssan27>!

… abban a naiv feltételezésben éltem, hogy az emberek többségének szemében világos és jól ismert fogalom az ökológiai lábnyom.

16. oldal

kisssan27>!

… a világ vezető politikusainak valószínűleg fogalmuk sincs annak a természeti rendszernek a működéséről, amelynek forrásait az általuk vezetett államok felhasználják, és amelynek állapotától a létük függ. Megjelenésük tekintélyt sugároz, a források megszerzéséhez remekül értenek, (ön)érdekérvényesítő képességük kiváló, így a nagyobb szelet mindig az ő tányérjukra kerül – de hogy honnan van a torta, arról mit sem tudnak. A demokrácia pedig számunkra legfeljebb annyit jelent, hogy ilyen beállítottságú és képzettségű emberek kis csoportjából választhatunk magunknak vezetőt.

9-10. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bea Johnson: Zero waste otthon
David J. C. MacKay: Fenntartható energia mellébeszélés nélkül
Varga Éva (szerk.): A világ helyzete 2013
Varga Éva (szerk.): A világ helyzete 2008
Tóth Andi: Dobd ki a szemetest!
Gulyás Emese (szerk.): Tudatos vásárlók könyve
Victoria Boutenko: A nyerskonyha legjobb receptjei
Armin Risi – Ronald Zürrer: Vegetáriánus élet
Lénárt Gitta: Élő édességek könyve
Rudolf Steiner: A táplálkozásról