Szavak ​májusa 2 csillagozás

Francia költők antológiája
Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Dacia, Kolozsvár, 1980
552 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 29


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Nieve
Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

Számomra hiánypótló kötet volt. Most döbbentem rá, milyen keveset tanultunk francia költőkről középiskolában, pedig milyen nagyszerűek! Azért örültem, mikor a vége felé egyre több verset ismertem. Meglepett ugyanakkor, hogy nem csak lírai alkotások kaptak helyet az antológiában hanem más műnemből is beemelt a szerkesztő kiemelkedőbb darabokat (pl a Phaedrának egy részét).
Összefoglalva élveztem az olvasását, több verset és több antológiát kéne olvasom :)


Népszerű idézetek

>!
Nazanszkij 

Olivier de Magny: Be boldog az

Be boldog az, ki a várostól messze él,
szabadon a mezőn, ősei örökében,
a gazdaságot ott kormányozhatja szépen,
s üdvöt, boldogulást messzebbről nem remél.

Hiányt nem ismer, és szűkölködést nem ér,
és minden gondja csak a szántáson-vetésen,
s ha kincsekkel a ház megrakva nincs is éppen
de rá fogát fenő ellenségtől se fél.

Gyümölcsöt oltogat, máskor szilfára futtat
szőlőt, olykor futó erecskéket csobogtat
keresztül rétjein, füvét öntözve meg,

majd este hazatér, tűzhely, vacsora várja,
s eszik pulyáival, s hűséges asszonyával,
füttőzik, enyeleg, s békén aludni megy.

Jékely Zoltán fordítása

206–207. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

>!
Nazanszkij 

PAUL VERLAINE: BÖRTÖNUDVARBAN

Az udvart szarkaláb lepi
akár a rab
arcát, aki
a nagy falak
mentén botorkál roskadó
lábszárakon
s kört körre ró
fénytől vakon.

Filiszteus s Delila már
nincs, Sámsonok!
Sors malma jár,
csak húzzatok.
Kit a Jog megtiport s kivet,
őröld magad
lelked, hited
és vágyadat!

Mennek! kopogó bocskoruk
kövön tapos,
pipás soruk
alázatos.
Csitt! vagy sötétzárkába mégy,
sóhaj se száll,
s gyilkos tüzét
ontja a nyár.

Ez a porond elrémítő;
mégis nyugodt,
s akármi jő,
edzett vagyok:
mért becéznél, Társadalom,
ha kőkemény
rended vakon
megszegtem én?

Csavargók, vén enyves-kezek,
sok mákvirág,
ti kedvesek,
ti hű komák,
rójuk csak békésen körünk,
bölcs pipaszó
közt rájövünk:
henyélni jó.

Kálnoky László fordítása

378-379. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

Kapcsolódó szócikkek: Delila
>!
Nazanszkij 

Guillaume Apollinaire: Kötéltáncosok

Louis Dumurnek

Kertek alatt a síkon át
Templomtalan faluk porát
Fölverve rokkant csárdák mellett
Komédiások menetelnek

Elöl a gyermekek sora
A többi mélán lép tova
A távoli gyümölcsfa retteg
Előre már ha integetnek

Cókmókjuk szögletes s kerek
Dobok aranyló kerekek
Bölcs állat a majom s a medve
Garast koldulgat lépegetve

Radnóti Miklós fordítása

438. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

>!
Nazanszkij 

JULES SUPERVIELLE: MELYEKET ITT

Melyeket itt egymás felett
látok, ezek a nyurga lábak
az enyémek, ha hihetek
két kiábrándult retinámnak
s idegemnek, mely tapogatva
fáradtságukat, hírül adja.
És a papíron ez az árnyék
fejem s fészkében a darázsnép,
melynek dongása majd sután
egy furcsa átkelés után
zengő szó lesz s lelkét kiadja,
a szomjas papírost itatva.
Én vagyok, váltig ölve még,
aki száz gond után az álom
árkán átnyújtom e kocsányom,
s osztogatom felebarátom
és szeretteim asztalára
versem fekete kenyerét,
mely nemhogy jóllakatna: még
nagyobb az éhségem utána.

Rónay György fordítása

454-455. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

>!
Nazanszkij 

Jules Supervielle: A zápor és a zsarnokok

Eső szitál, a kéklő
tócsák akár az ékkő,
vén földet égi fény mos,
szelíd esőcske, hullton
így látta hullni Villon,
így látta már Homérosz,
így hullt a kis barikra,
anyákra s fiaikra,
így hullt és most is így hull,
javulni mégsem indul
a zsarnok szíve tőle,
nem csillapul le gőgje,
nem járja át e jó dal
s a bölcs megdöbbenés őt,
szelíd esőcske, hullván
Európa minden útján
egyforma takaróval
takar be minden élőt,
hiába fegyverek
golyói, hadsereg,
hiába minden hírlap,
amint sikoltva hírt ad,
szelíd esőcske, hull,
s lobogó lekonyul.

Rónay György fordítása

451. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

Kapcsolódó szócikkek: eső · Európa · François Villon · Homérosz
>!
Nazanszkij 

MAX JACOB: RUE RAVIGNAN

„Az ember sose fürdik kétszer ugyanabban a folyóban”, mondta a bölcs Herakleitos. Errefelé viszont mindig ugyanazok az emberek járnak. Ugyanabban az órában, szomoruan vagy vidáman. Ravignan-utcai járókelők, mindnyájatoknak egy-egy nevet adtam, a történelem halottaiét! Ime, itt megy Agamemnon! amott pedig madame Hanska! Ulyxes a tejkihordó! Patroklos ott van az utca végén, mellettem meg egy Fáraó! Castor és Pollux két hölgy ott fenn az ötödik emeleten. De néked, öreg rongyszedő, néked, aki a tündéri reggel összeszeded járásközben a még eleven hulladékot, amikor én épp kioltom az én kövér lámpámat, néked, akit nem ismerek, szegény, titokzatos rongyszedő, néked, a jámbor rongyszedőnek, híres és nemes nevet adtam, úgy hívlak, hogy Dosztojevszkij.

Gyergyai Albert fordítása

428. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

>!
Nazanszkij 

Oroszlánszívű Richárd: Nem az igazat mondja a fogoly

Nem az igazat mondja a fogoly
ha nem szomoru sorsáról dalol;
bár vígaszul dal száll ajkairól.
Barátom sok van, váltságdíj sehol;
pirulhatnak, hogy emiatt ihol
két tele rab vagyok.

Báróm, vitézem mind, mind tudja jól,
a gaszkon, angol, normand: bármikor
bajtársamat, ha úgy került a sor,
kiváltottam én rabláncaiból,
nem haragból szól ajkam, így ha szól,
bár én még rab vagyok.

Való, mit ember, oly gyakorta hall:
rabnak, halottnak nincs barátja – hajh,
nekem sincs, mert aranyjuk mást javall.
Nagy baj nekem, de nékik szinte baj,
halálom bűne ellenük ha vall,
soká ha rab vagyok.

Ím nem csoda, hogy szívem csupa jaj
van ki földemre csap hadaival.
Kötésünkről, mit férfi férfival
tett hajdanában, tudni sem akar,
pedig ha nem játszik szavaival,
eddig rab nem vagyok.

Touraine és Anjou ifjú népe, mely
ma is gazdag, s nincs gondja semmivel,
tudja, nekem mily szenvedés e hely.
Szeretnek, mondják; nincs rá semmi jel.
Vérük nem buzdul harci zajra fel,
mióta rab vagyok.

S Caheu s Percherain! – dal, mondd nekik el,
kiket szivem szivelt s ma is szivel,
hűtlenség az, mit népünk most mivel
velem, ki jót tettem mindenkivel.
Gyalázat rá, ki rám kezet emel,
amíg itt rab vagyok.

Illyés Gyula fordítása

95–96. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

>!
Nazanszkij 

Tristan Tzara: Guillaume Apollinaire halálára

semmit sem tudunk
semmit sem tudunk a fájdalomról
a fagy keserű évszaka
hosszú nyomokat vág az izmainkba
a győzelem örömét jobban szerette volna
bölcsen más csöndes bánatunkban rács mögött
tehetetlenül
ha fölfelé hullna a hó
ha éjjel kelne föl a nap
és ontaná ránk melegét
ha fejjel lefelé csüngenének a fák
– egy-egy nagy könnycsepp –
ha köztünk járnának a madarak és innen
néznék maguk a csöndes tóban a fejünk fölött

É R T H E T Ő V O L N A

hosszú szép utazás volna a halál
a húsnak a csontnak a szervezetnek
határtalan szabadságideje.

Illyés Gyula fordítása

481. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

>!
Nazanszkij 

FRANCIS JAMMES: EH! ÖREGEDNI JÓ

Eh! öregedni jó – mind azt mondják, tudom,
Én mégis siratom életem ifjúságát
és a krokettező leány simogatását
fiatal térdein nyugvó homlokomon.

Lesz-e idő s erőm lesz-e, hogy majd megáldjam
a gyermekek hadát, s szívem ne járja át
keserü íz, ha a vadrózsás vízmosásban
szívják a tavaszi fakéreg illatát?

Boldog, aki paraszt-tanyán, ha esteli
melegben hallja a nehézszavú vecsernyét,
a gyermeke kezét más kezébe teheti,
mert egymást sárguló málnásban eljegyezték.

Vas István fordítása

416-417. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája

Kapcsolódó szócikkek: öregedés
>!
Nazanszkij 

ARTHUR RIMBAUD: A KUKSOLÓK

Ragyásak, feketék, szemük zöld karikába,
kezük a térdükön bütykös és száratag,
a homlokcsontjukon mogorva, kétes ábra,
akár a vén falak leprás virágzata.

Torz csontrendszerüket, mely rángó kéjben olvadt,
székük fekete nagy vázába elvetik,
s angolkóros keresztrudakba fonva sorvadt
lábukat, ülnek ott reggeltől estelig.

Igy ültek mindig is, megnyomva jól a helyet,
ez aggok, félve, hogy nap szíjja bőrüket,
vagy lestek ablakon elmúló téli pelyhet,
remegve, ahogy egy beteg varangy remeg.

A kuksolás nekik jót tesz – kikopva, barnán
a székfonat hegyes faruktól kilyukad,
a vén nap lelke is fölgyúl az ócska szalmán
amelynek szálain zsendült a búzamag.

Foguk a térdükön, a lelkes zongoristák
tíz ujja ott dobol az ülés fenekén,
egy barkaróla bús melódiáit isszák,
és nagy kobakjukat himbálják epedőn.

Ha föl kell állniok… ?! A világ omlik össze!
Fölkelnek, mint a vert kandúrok, fújva, rossz
gerincüket dühük lassúdan elmeresztve,
puffadt fenekükön a nadrág duzzadoz.

Lőcslábuk elcsoszog, a koppadt, sárga homlok
meg-megdöccen sután a kormos falakon.
Kabátjukon parázs pupilla-fényű gombok,
szemedbe szúrnak a homályos folyosón.

Látatlan öldöső kezük van… Visszatérnek,
s mint horpaszon rugott kutyák szemén a rút
fekete lé, csorog nézésükből a méreg,
s te izzadsz, mint aki egy tölccsérbe szorult.

Leülnek, öklükön piszkos mancsetta mállik,
szidják, aki miatt föl kellett állniok,
sovány álluk alatt földuzzadt manduláik
bogyója nyugtalan egész nap mocorog.

S ha szemrostélyukat lehúzták tisztes álmok,
termékeny kuksokat álmodnak kéjesen:
sok édes-aranyos, csipkés kis zsöllye áll ott
nagy iróasztaluk körül a szőnyegen;

vesszőcskék himporát köpködő tinta-szirmok
ringatják őket el csuklott kelyhek alatt,
mint halk szitakötők, kardvirágok közt ringók
– s kalász-szár hergeli bizonyos tagjukat.

Kardos László fordítása

394-395. oldal, (Dacia, 1980)

Horváth Andor (szerk.): Szavak májusa Francia költők antológiája


Hasonló könyvek címkék alapján

Ladányi-Turóczy Csilla (szerk.): A tavaszidő édessége
Somlyó György: Az utazás
Blaise Cendrars (szerk.): Néger antológia
Lakits Pál – Rónay György – Szegzárdy-Csengery József (szerk.): Klasszikus francia költők
Kaiser László (szerk.): A Montmorency-i szerelmesek
Karafiáth Judit – Szabics Imre (szerk.): Francia költők antológiája
Lackfi János (szerk.): Az informatikus kutyája
Ronsard és a francia reneszánsz költői
Somlyó György (szerk.): Hallomás
Jacques Roubaud: Vala mi: fekete