Horthy Miklósné három vékony, kézzel írt naplókötete évtizedeken keresztül hevert elfelejtve Portugáliában, majd egy dél-angliai garázsban.
„Holnapután lesz három hete, hogy idehoztak minket." – így kezdődik az első füzet Bajorországban, Szálasi Ferenc hatalomátvétele s a Horthy család Németországba hurcolását követően, 1944. november 6-án.
1945 decemberében ér véget a harmadik kötet. Egészen kivételes szemszögből, a volt kormányzó, Horthy Miklós hitvesének a nézőpontjából követi végig a család hadifogságának, s korai emigrációs időszakának eseményeit: az SS őrizetben töltött hónapokat, az amerikai hadsereg érkezését, s Horthy Miklós vizsgálati fogságát. Semmi kétség, hogy az elmúlt hét évtized egyik legnagyobb forrásértékű, s egyben legérdekesebb olvasmánya lesz a napló.
A kötet előszavát Horthy István Sharif, a kormányzó unokája írta. A szöveget korábban sosem látott dokumentumok és fényképek gazdagítják.
Napló 1944-45 20 csillagozás
Róla szól: Horthy Miklós
Enciklopédia 2
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 16
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Horthy Miklósné nem készített sem számvetést a múltról, sem terveket a jövőről. Naplója döntően a családtagokért érzett aggodalmait, illetve a fogság hétköznapi történéseit rögzíti. A szöveget a naplóíró őszintesége és a feljegyzéseknek az eseményekkel való egyidejűsége minden kétséget kizáróan hitelessé teszi. Gyönyörű a megfogalmazás, sajnáltam ezt az asszonyt olvasás közben. Ez a könyv nem a politikáról, csak a színtiszta érzésekről szól…
Tisztában vagyok vele, hogy Horthy Miklós személyének és a mintegy 24 esztendős kormányzóságának megítélése a mai napig elég erősen megosztó hazánkban és talán nemzetközileg egyaránt. Úgy vélem azonban, ahhoz, hogy némiképp tisztábban lássunk, mi sem természetesebb annál, mint hogy nemcsak különböző kordokumentumokból, történészek által írt könyvekből, hanem az érintett, illetve valamely családtagja visszaemlékezéseiből is igyekszünk információkat meríteni. Pontosan ebből a célból olvastam el néhány éve Horthy Miklós Emlékirataim című memoárját, hogy tisztább képet alakíthassak ki róla önmagam számára. S amikor tudomást szereztem arról, hogy Horthy Miklósné három rövid naplót is hagyott az utókor számára, és a Libri kiadásában ez meg is jelenik, izgatottan vártam, hogy a feleség, a „Főméltóságú Asszony” szemszögéből is megismerhessem a Horthy-család életének szeletkéjét. A kötet külső megjelenése egyébként nagyon exkluzív: magából az eredeti kéziratból is vannak benne (fotó)részletek, ezen kívül családi képek tucatjai tarkítják.
A kötet előszava a még élő unoka, Horthy István, Sharif nevéhez fűződik, s magát a naplót pedig két történész írása fogja közre, s mindenekelőtt egészíti ki fontos információkkal. Ez tulajdonképpen jó hír azok számára, akiknek hiányosak az ismereteik a kormányzó életéről, családjáról, mert tulajdonképpen a Bern Andrea történész által írt „A napló a korszak kutatójának szemével” című fejezet egy rövid történeti összefoglaló, illetve a Zeidler Miklós által jegyzett „Utószó” is nagy értékkel bír.
A napló első bejegyzésének dátuma 1944. november 6. Miután Horthy Miklóst a nyilasok zsarolással kikényszerítették, hogy mondjon le a kormányzóságáról, a családot a bajorországi Waldbichlbe hurcolták. Alig telt el három hét és Magdolna, aki mindaddig még sosem írt naplót, belekezdett hát a napi események papírra vetésébe. Nem mindennap írt és sokszor nem hosszan, hiszen, mint írja: „Olyan egyformán és egyhangúan telnek a napjaink, hogy néha zavarba jövök, mit is írjak.” S ha három szóban kellene összefoglalnom, akkor az a szeretet, a család és a haza lenne. De ha játszunk egy kicsit a szavakkal, akkor csupán kettőre redukálhatjuk: családszeretet és hazaszeretet. Horthyné írásaiból tisztán kitűnik, hogy számára ezek voltak életében a legfontosabbak: hogy a családját biztonságban tudja (ekkor már csak Miklós fiuk élt, de ő is fogságban, sokáig nem is tudtak róla semmit), s még a jóízű falatok, amiket „vendéglátóiktól” kaptak sem esett jól, mert közben arra gondolt: Magyarországon a honfitársai bizonyára éheznek.
„Nagyon szép, egészséges vidéken vagyunk, 700 méter magasságban, fenyő- és bükkfaerdő közepén, egy minden kényelemmel, mondhatnám luxussal és ízléssel felszerelt kastélyban, gyönyörű kilátással magas hegyekre, melyek már most is hóval vannak borítva. Az ellátásunk is elég jó és bőséges, ami kis István tekintetében nagyon fontos. Szinte túl nagy a kényelem és luxus, ha meggondoljuk, hogy rokonaink, barátaink mennyi nélkülözésen, szenvedésen esnek át.”
Érthető okokból a napló hangulata szinte mindvégig szomorú, az egyéves időszakban, mikor íródott, nem túl sok vidám dolog történt a családdal. „Az idei ünnepek különösen telítve vannak bánattal, keserűséggel. Távol szegény hazánktól, mely már úgyszólván romokban hever, távol a családtól, kiknek sorsáról semmit sem tudunk, és távol drága egyetlen gyermekünktől, ki fogságban sínylődik, és kinek sorsáról teljes bizonytalanságban vagyunk!” Annak ellenére, hogy természetesen nem azzal a szándékkal készült ez a napló, hogy nagy nyilvánosság elé kerüljön, s semmiféle költői vagy regényírói ambícióval nem rendelkezett a szerzője, mégis minden sorát élvezettel olvastam, aggodalma, félelmei átjártak engem is, s abban a bizonyos megítélésben, amit a cikkem elején említettem, nos, abban is jócskán megbillentette nálam a mérleg nyelvét.
„Azzal a forró kéréssel és imával fordulok ma a mindenható Úristenhez, hogy mire ezek a lapok megtelnek, egyesítsen bennünket örömben, boldogságban, engedje meg, hogy a még megmaradt kis családunkkal, ha akármilyen szerény körülmények között is, de együtt lehessünk harmóniában, szeretetben, egy kis örömben, és hogy ebből a szörnyű khaoszból biztosítson számunkra egy kis csöndes helyet, hogy életünk utolsó napjait befejezhessük. Amen.”
Ritkaság, hogy egy családból ennyi ember emlékeivel szembesülhetünk. Horthy Miklős és menye visszaemlékezsései után most Horthy Miklósné naplóját is kézbe vehettük. De őt nem az a vágy hajtotta, hogy kommentálja a korszak eseményeit. Sokkal inkább terápiás céllel írta feljegyzéseit, mert előbb utolsó életben maradt gyermekéért, majd férjéért is aggódnia kell. A naplóírás időszakában első pillantásra minden gondolatát ez az aggodalom tölti ki, de azért vannak utalások arra, hogy elzártséágukban (gyakorlatilag foglyok Németországban) is próbáltak az otthoni helyzetről, ismerősökről, rokonokról tájékozódni. Időnként felbukkan benne a jövő miatti aggodalom is, de meglepő módon, egyszer sem ejt szót róla, hogy is képzeli életüket a háború utáni időszakbban. Számomra külön öröm volt, hogy a kötet kieglészül a Horthy Miklósné által megemlített személyek életrajzaival.
Nagyon vártam ezt a könyvet, de sajnos már az előszó lelombozott: Horthy Miklósné naplója nem tartalmazott túl sok politikai információt, sőt: semmit. Ennek oka, hogy félt, ha megtalálják a naplókat, azt felhasználhatják a férje ellen. Így tulajdonképpen egy édesanya aggódását olvashatjuk családjáért, főleg fiáért és később férjéért, de azért a magyar népet sem felejti el a háborús időkben. Egy olvasást mindenképp megért, egyrészt visszaadja a korabeli mindennapokat (egy magas rangú személy szemszögéből), másrészt nekem különösen kedves volt olvasni, mennyire szereti és hiányolja férjét még 40 év házasság után is. Ma már ritka az ilyen.
Népszerű idézetek
[1944.] Szerda, november 22.
Tegnap kaptunk első ízben magyar újságokat, november 14-ről datálva. Elég gyorsan jöttek! Nem mondhatom, hogy sok örömünk telik bennük. A napi hírek között még csak talál az ember valamit, ami érdekli, de a politikai hírek?! Egyoldalú, primitív beállítás, bosszantóan ostoba cikkek, torzítások, hazugságok, rosszindulatú beállítások – és mindig: „büszkeség, kitartás, bátorság, testvér!” Milyen könnyű is a magyart félrevezetni! Pár hangzatos jelszó, pár hangos ember, és követik, mint a birkák. Ha csak félrevezetettek volnának a vezetők, de hazaárulók és sírásói a magyar fajnak, mely most ezerszámra pusztul a harctereken hiába. Ezért még egyszer felelni fognak a történelem ítélőszéke előtt.
29. oldal (Libri, 2015)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kunt Gergely: Kamasztükrök ·
Összehasonlítás - Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek 1-3. ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege 95% ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege ·
Összehasonlítás - Viczián Antal: Meghaltak a Donnál ·
Összehasonlítás - Bánffy Miklós: Huszonöt év ·
Összehasonlítás - Szappanyos Tamás: Naplókönyv – Így éltünk mi ·
Összehasonlítás - Bajor Péter – Szabó Péter: Requiem egy tábornokért ·
Összehasonlítás - Nemeskürty István: Búcsúpillantás ·
Összehasonlítás - Széchenyi Kinga: Megbélyegzettek ·
Összehasonlítás