Báthory ​István 2 csillagozás

Nehéz objektíven megítélnem a könyvecske olvasmányosságát, mert eleve nyúlfarknyi, és Báthory István jelenleg olyannyira érdekel, hogy egy átlagosan élvezhetetlen gimis tankönyvet is örömmel lapoznék fel miatta. Erősen remélem, hogy anno a történelemórák apátiájában őrá nem rajzoltam napszemüveget/pipát/cowboykalapot.
Merthogy micsoda pompás figura volt! Bölcs, humanista uralkodó, ügyes taktikus, akinek a történetét olvasva szinte egy Trónok harca szintű sorozat pergett előttem végig. Nem hiába sorolják a lengyelek Báthoryt a három legnagyobb királyuk közé, holott csak tíz éve volt rá, hogy ezt a megbecsülést kivívja.
Ahogyan erdélyi fejedelemként lengyel trónra került, ahogy a reménytelen helyzetekből is találékonyan kihozta a maximumot, ahogy a korábbi nagy ellenfele, Bekes Gáspár a legbizalmasabb híve lett, ahogy felvirágoztatta az országot, az csupa olyan izgalmas és színes sztori, amik régen sosem jöttek elő töriórán. Vagy maximum a fele, teleöntve évszámmal, amiből következő órán röpdolgozat, gyerekek.
A témához kedvcsinálónak mindenképpen ideális olvasmány, szép is, jó az illata, és tele van képekkel.

„Tanulmányozta, hogy más országokban milyen, a rendektől független adófajták léteznek. Így talált rá a német péktermékadóra. Mivel igazságtalannak tartotta a szegényeket még a kenyér megadóztatásával is sújtani, végül az alkoholra vetette ki a fogyasztási adót. Bevallása szerint maga sem számított ekkora sikerre: az alkoholadóból ugyanis ugyanannyi jövedelem folyt be, mint a vámokból, bányákból, s a pénzverésből összesen.”