Horatius ​összes művei Bede Anna fordításában 2 csillagozás

Horatius Flaccus Quintus: Horatius összes művei Bede Anna fordításában

"A ​mi modern romantikus felfogásunk – írja Babits Mihály az ódaköltő Horatiusról – a lírát csak túlzottban, a vadban, az ősiben, a korlátlanban szereti keresni. Mindez Horatius egész lelkiségével a legtökéletesebb ellentét. S mégis, Horatius minden ízében lírikus, egyike a legnagyobbaknak. Könyve egy emberi attitűd hiánytalan lírai monumentuma. Költők vannak talán gazdagabbak, szárnyalóbbak. De könyv, verses kötet nincs tökéletesebb.
A legnagyobb metrikusok egyike ő. Minden sorát külön kell nyelvünkre venni és ízlelgetni, mint a „nagy borok” minden cseppjét.
Ez a nyelv és vers mindenre képes: acélos és férfias zengésekre éppúgy, mint érzéki, lágy, élveteg hangokra."
A szatírák közvetlen hangú költőjéről így ír: „Kifigurázza a parvenüt, a parazitát, a pazarló örököst, az elpuhult s dologtalan városi életet; de kifigurázza az erényt pózoló filozófusokat és erkölcscsőszöket is. A világról az a véleménye, hogy mindenki bolond egy kicsit.
Ő gyalogjáró,… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1989
354 oldal · ISBN: 9630748754 · Fordította: Bede Anna

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Horatius Flaccus Quintus: Horatius összes művei Bede Anna fordításában

Nagy élmény volt olvasni, bár így egyvégtében egy egész élet termése elég tömény. Természetes, hogy nem tetszik minden vers, nekem a legnagyobb örömet a szatírák okozták, és kevésbé díjaztam a néhol elég naturális – de soha nem trágár vagy ordenáré – átkozódós darabokat, melyben volt szeretőit ócsárolja a csöppet sem visszafogott szexuális életet élt költő. Ami miatt a leginkább emlékezetes olvasmányként fog megmaradni számomra ez a verseskötet, az a mindenen átsütő életszeretet, a nyugalom és béke dicsőítése a háborúskodás és gyűlölködés ellenében, a természet és táj szeretete, a mítoszok szövedékében élő jelen ábrázolása. Flaccus – ahogy önmagát nevezi költeményeiben – megbecsülte az élet nyújtotta minden apró örömteli pillanatot, egy békés kert idilli hangulatától kezdve egy „pohár” gyöngyöző bor éltető ízéig, vagy egy szép dal zengéséig. És az, hogy magát Apolló felkent dalnokának tartotta, különösképpen a szívem közepébe lőtte az isteni nyílvesszőt.


Népszerű idézetek

m6tika>!

Disz és dicsőség halni a nemzetért.
A vég menekvő férfira is lesújt,
nem oszt kegyet felénk legények
térdeinek, sem a gyáva hátnak.

A rómaiakhoz /A szép erényről/

Byzo P>!

Régesrég, hogy a föld színére kijöttek a lények,
szótlan, rút barmok, makkért s oduért verekedtek,
puszta köröm meg ököl volt első fegyverük, aztán
később durva dorong s más fegyver, s egyre erősebb,
végül a szók, mikkel kifejezheti ember az érzést,
és neveket leltek, s elhagyták akkor a harcot,
városokat raktak, s kezdték megszabni a törvényt,
hogy ne legyen tolvaj, se lator, se parázna a földön.
Még Helené meg sem született, már nők fenekéért
vívtak háborúkat, s jel nélkül hullt a halálba
mind, aki csak botorul, perces gyönyörökre vadászott:
mint bika, csordában – erejével győzve a gyengén.
Meglátod, ha az emberiség múltjába tekintesz,
bíz jogsértések szülték a jogok tudományát.

207. oldal (Európa, 1989.)

mokata I>!

Míg fecsegünk, lám az irígy idő
elszáll. Éld e napot,
és a ködös holnapiban ne bízz.

Leuconoénak

Byzo P>!

Jól élsz, s azt hiszed, ily jól megy majd mindig a dolgod?
Hej, kinevet majd még sok irígyed! Mert jöhet ám egy
váratlan baleset, vagy más esemény. Ki veszít majd,
az, ki hiún dúskált, s testét-lelkét puhította,
vagy ki beosztó volt, s okosan gondolt a jövőre,
békében készült rá, hogy lesz háború is még?
[…]
Fiaim, fel a fejjel;
bátor, erős mellel kell állni a mostoha sorsot!

239. oldal (Európa, 1989.)

mokata I>!

Míg te, Lydia, Telephust,
rózsásbarna nyakú, lágy-karú Telephust
dicséred, jaj, az én szegény
májam forr keserű indulat önti el,

Akkor nincs a helyén eszem,
színem sincs, lepereg könnyem az arcomon
titkon, s ez bizonyítja, bent
mily lassúdan olő lángok emésztenek.

Égek, hogyha borittasan
elcsúfítja fehér vállaidat heves
ostromban, vagy az ajkadon
foggal tép maradó jelt az az esztelen.

Nem lesz – hogyha nekem hiszel –
hűséges szerető az, ki vadul lecsap
édes szádra, hová saját
mézéből pazarolt egyötödöt Venus.

Háromszorta, de többször is
boldog pár, kiket oly szál kötöz egybe, mit
el nem téphet örök harag,
nem, csak majd a halál bontja szerelmüket.

Lydiához /Féltékenység/


Hasonló könyvek címkék alapján

Caius Valerius Catullus: Catullus minden verse
Marcus Valerius Martialis: Költők, ringyók, pojácák
Publius Ovidius Naso: Hősnők levelei
Caius Valerius Catullus: Caius Valerius Catullus összes versei
Marcus Valerius Martialis: M. Valerius Martialis válogatott epigrammái
Faludy György (szerk.): Latin költészet
Caius Valerius Catullus: Gyűlölök és szeretek
Caius Valerius Catullus: Catullus versei
Catullus, Vergilius, Horatius versei
Publius Ovidius Naso: Keservek