Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
The Castle of Otranto 21 csillagozás
All the familiar components of the Gothic novel – the ominous darkness and the howling winds, the dire portents and the ineluctable prophecy – originate in this tale of unnatural passions and unacknowledgeable guilt. The clap of thunder, the creaking door, and „the clank of more than mortal armour” reverberate in these pages as contrapuntal accents to the portrait that steps out of its frame, the statue that bleeds, the skeleton in a hermit's cowl that prays.
It is in this setting that the story of Manfred, Prince of Otranto, unfolds. His eagerness to marry off his son Conrad is thwarted when a gigantic, supernatural helmet crushes the youth to death and sets off a fearful sequence of events.
Written half-jokingly by the clever, dilettantish Walpole, this story started a fashion that brought the romantic, the uncanny, and the bizarre to the literature of Western Europe.
Eredeti megjelenés éve: 1764
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 18
Kiemelt értékelések
Horace Walpole a gótikus regény atyja. Ez lenne pedig az első gótikus regény.
Olyan, mint egy Shakespeare dráma. Van benne szellemféleség, átok, szupergonosz, titkos alagút, vaskos tréfák és kb. senki sem az, amint akinek hiszi magát.
Nehéz érteni a nyelvezet miatt, meg mert a cselekmény legtöbbször vontatott, aztán öt perc alatt történik minden. Kétszer hallgattam végig, a felolvasás nagyon jó, de a fenti ok miatt másodjára sem értettem, ki kivel van. Mindegy, arra ott a Wikipédia meg a Sparknotes.
Vizsgáztam belőle, ötöst kaptam. :D
Annak ellenére, hogy kicsit több borzongásra és kevesebb románcra számítottam – de hát mit is várjunk egy több mint kétszázötven éves regénytől, amely kétszázötven éve élt embereknek íródott, nem pedig holmi XXI. századi (talán túlságosan is magas ingerküszöbbel rendelkező) fiataloknak –; nos, ennek ellenére nem is volt ez olyan rossz könyv. Sötétedés után lámpa-, vagy még inkább gyertyafény mellett olvasva igazán jól átérezhető ez a középkori miliőben játszódó, kissé naivan romantikus, gótikus kísértethistória.
Huh, ezen azért elég nehézkesen rágtam át magamat. Nem a régies nyelvezete miatt, hanem elsősorban azért, mert nagyon lassan haladt előre a történet. Minden eseményre vagy érdemi mondanivalóra oldalakig kellett várni, mire a fölösleges szószaporítás után az elbeszélő méltóztatott rátérni arra, amit mondani akart. A párbeszédeket állandóan többoldalnyi udvarissági formulák szakítottak meg.
Na jó, persze, hogy túlzok. Egyszerűen arról van szó, hogy alapvetően egy nagyon más korszakban íródott. De azért igencsak elgondolkodtató, hogy mennyit változott az irodalom a 18. század óta. Nehéz elképzelni, hogy ezt a regényt valamikor az izgalmas, kalandos történetekre, drámai érzelmekre, esetleg egy kis borzongásra éhes olvasók olyan lelkesedéssel olvasták, hogy a könyv műfajt teremtett. Holott utólag, a mából visszatekintve ez a történet még a 19. századi rémregényekkel összehasonlítva sem tűnik túlságosan érdekfeszítőnek. Pláne nem olvasmányosnak. A korabeli elvárásokhoz mérten bizonyára nem rossz ez a regény, de azért örülök neki, hogy az irodalmi elbeszélés módja azóta annyit fejlődött…
A 18. században élt egykötetes szerző furcsa módon egyszerre hozta létre és rögtön parodizálta is a gótikus regény műfaját. Az életet amúgy sem túl komolyan vevő úrfi, aki egyébként az első brit miniszterelnök fia, valódi irodalmi trendet indított el, az Otranto után sorra követték egymást a különféle gótikus kísértethistóriák, rémtörténetek, köztük a műfaj klasszikusai, a Frankenstein, a Drakula vagy a Dr Jekyll és Mr Hyde.
https://litfan.blog.hu/2022/06/27/horace_walpole_the_ca…
Népszerű idézetek
Sonnet to the right honourable Lady Mary Coke
The gentle maid, whose hapless tale
These melancholy pages speak;
Say, gracious lady, shall she fail
To draw the tear adown thy cheek?
No; never was thy pitying breast
Insensible to human woes;
Tender, tho’ firm, it melts distrest
For weaknesses it never knows.
Oh! guard the marvels I relate
Of fell ambition scourg’d by fate,
From reason’s peevish blame.
Blest with thy smile, my dauntless sail
I dare expand to Fancy’s gale,
For sure thy smiles are Fame.
Preface
“Nobody has dared to lie there,” answered Bianca, “since the great astrologer, that was your brother’s tutor, drowned himself. For certain, Madam, his ghost and the young Prince’s are now met in the chamber below—for Heaven’s sake let us fly to your mother’s apartment!”
“I charge you not to stir,” said Matilda. “If they are spirits in pain, we may ease their sufferings by questioning them. They can mean no hurt to us, for we have not injured them—and if they should, shall we be more safe in one chamber than in another? Reach me my beads; we will say a prayer, and then speak to them.”
Chapter 2
Ezt a könyvet itt említik
- Anne Eekhout: Mary
- H. P. Lovecraft: Supernatural Horror in Literature
- John Polidori: A vámpír
- Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
- Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról
Hasonló könyvek címkék alapján
- Michael Crichton: Eaters of the Dead ·
Összehasonlítás - Stephen King: Wolves of the Calla 84% ·
Összehasonlítás - Dan Simmons: The Terror 89% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: Interview With the Vampire 88% ·
Összehasonlítás - Bram Stoker: Dracula 82% ·
Összehasonlítás - Stephen King: The Shining 87% ·
Összehasonlítás - Robert Marasco: Burnt Offerings ·
Összehasonlítás - Ken Greenhall: Elizabeth ·
Összehasonlítás - Stephen King: Salem's Lot 85% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Night Shift ·
Összehasonlítás