Père ​Goriot 1 csillagozás

Volt az agyamban egy homályos és elég nyugtalanító emlékkép arról, hogy egyszer régen olvastam egy történetet, aminek az van a végén, hogy épp leszáll az este, és egy szereplő egyedül áll egy nagyváros szélén, valami magaslaton, és a város fényeit messziről/kívülről szemlélve leszámol az utolsó maradék illúzióival és eldönti, hogyan tovább, és ez a hogyan-tovább egyszerre diadalmas és baromi keserű.

Emlékezetes befejezés, az tuti – az elmúlt sok évben sok helyzetben és helyszínen eszembe jutott (különösen olyankor, amikor éppen valami magaslaton álltam és az alattam elterülő várost – bármelyik várost – néztem, és olyasmiken gondolkodtam, hogy vajon mi minden zajlik ott lenn abban a csomó épületben).

Csak arra nem emlékeztem, hogy ez ebből a regényből van, úgyhogy most, újraolvasva, ifjúságom egyik nagy rejtélyére kaptam választ (mert néha már azt hittem, hogy ezt az egész városszélről-nézős dolgot csak én találtam ki).

Szóval ha véletlenül titeket is jó sok éve kísért ez a kép, de nem emlékeztek, honnan került az agyatokba: innen.

(És persze érdemes elolvasni a megelőző oldalakat is, nemcsak az utolsót.)