Goriot ​apó 898 csillagozás

Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Balzac ​maga nevezte regényének hősét, Goriot apót „az apaság krisztusának”. A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember regénye.
A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a legszebb nők kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak előtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hős miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban „kikevert” alakja a szerző embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi – kötelező érvényű – mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1835

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Európa Diákkönyvtár, Fiatalok Könyvtára, Klasszikus mesterek, Külföldi regényírók, Kincses Könyvtár, Tolnai regénytára

>!
Európa, Budapest, 2018
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059035
>!
MVGYOSZ, Budapest, 2015
Fordította: Lányi Viktor
>!
Akkord, 2012
356 oldal · ISBN: 9789632520667 · Fordította: Bíró Péter

27 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Eugène de Rastignac · Horace Bianchon · Jacques Collin (Vautrin / Carlos Herrera)

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 68

Most olvassa 41

Várólistára tette 186

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

Harmadik újraolvasás vége. :)
Ez a szöveg minden olvasással jobb lesz… :) Hogy a bánatba' csinálja? :)
Még emlékszem az első olvasásra, voltam vagy tizenhat éves, és nem értettem, mi a baj a Vauquer-házzal, nekem annyira hangulatos… hát, azt hiszem, felnőttem, mert most már értem. :D Sőt, azt a keserű-sötét humorát is értem. Aki a regény elejét olvassa, erre figyeljen oda: mi a kapcsolat emberek és tárgyak között, miben hasonlítanak és hogyan hatnak egymásra? Ha erre rááll, akkor biza fejbe fogja vágni az első harminc oldal, utána pedig belefeledkezik a regénybe.

Már gond nélkül értem a kiáltó ellentéteket is pazarlás és nyomor között, értem a kedélyes és szellemeskedő beszélgetéseket a nagy semmiről, a szereplők közötti bonyolult érzelmi viszonyokat, és azt a mérhetetlen önzést, amelybe gyakorlatilag mindenki belegabalyodik így vagy úgy. Hogy Goriot apó az utolsó csepp vérét odaadja a lányaiért, de magasról tesz arra, hogy a másik apa fiát meggyilkolják. Hogy az orvostanhallgató napokon át el nem mozdul a betegágy mellől, jó darab ideig gyakorlatilag egyedül ápolja, de azért közben tanulmányozza is rajta a rendkívül érdekes betegséget. Hogy nemhogy a házasságot, még a házasságtörő szerelmeket is a pénz és a rang utáni vágy motiválja, még akkor is, ha akár a férfi, akár a nő szabad akaratából választ.
Ja, és most már, hogy a sorok között is tudok olvasni, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy – nem lövök le poént, nem mondok nevet – az egyik legéletrevalóbb szereplő, aki hosszú ideig képes igazi szeretettel fordulni a másik felé, homoszexuális. Semmi tettlegesség nem történik, sőt, még a mondott szereplő akarja a leginkább megházasítani a fiút. De látszik, hogy szereti, ezt az én koromban már nem lehet félreérteni. (Megj.: azóta ellenőriztem a szakirodalomban; feltaláltam a spanyolviaszt.)

Kitűnő ötlet volt ezt a történetet kalandregényként megírni. Mert az. Rastignac útja Párizs nyomornegyede és legelőkelőbb palotái között a kalandregény sablonjait követi, szinte minden szereplőért lehet és van is ok izgulni, fordulat akad bőven. Ami nagyon durva: Párizs legmagasabb rangú asszonya és a szökött fegyenc ugyanolyan erkölcsiségre tanítják Rastignacot…

Azt, hogy ez a Lear király története a XIX. századi Párizsba átültetve, már biztosan rengetegen elmondták előttem. A mese, amelyet a Lear király feldolgoz, persze jóval régebbi, és abban a két idősebb, gonosz lány mellett ott van a harmadik, a legkisebb, aki igazán szereti az apját. A Lear királyban a harmadik kudarcot vall… a Goriot apóban meg már nincs is.

Abban viszont, amit a könyv sejtet, hogy léteznek MÉG (és tessék különös hangsúlyt helyezni erre a MÉG-re és a benne rejlő időbeliségre, vagy inkább szorongásra) tökéletes, magányos és hibátlan tiszta lelkek, a gyermekkor ártatlanságában és/vagy vidéki visszavonultságban, na, abban nem hiszek. Tipikus nagyvárosi gondolkodás, mondhatnám. ;)

– —- –
Újraolvasás. Mióta ezt megírtam, már a második, mert 2018-ban is tanítottam.

És most fölment öt csillagra ez a galád. Úristen, de jó vót.

Megint észrevettem egy csomó mindent, amit korábban nem, és tisztára megrendített. Nem a Goriot apó sorsa. Mellékszereplőkre gondolok. Pluszban: ti tudtátok, hogy ennek az embernek van humora, méghozzá nem is kizárólag keserű és sötét? Én most jöttem rá.

És most nagyon sürgősen szeretnék egy másik Balzac-regényt, mert amúgy én ettől az embertől még elképesztően keveset olvastam. Csak hát az van, ami szokott lenni, hogy megint öt könyv érdekel egyszerre, az időnyerőmet meg még mindig nem küldték a Mágiaügyi Minisztériumból, írok már nekik valami reklamációt, ezt így nem lehet.

Azok után, hogy már száz oldalt elolvastam a Gargantuából, és az ismeretlen szavakat ki is írtam, tanultam is, határozottan érzem a késztetést, hogy Balzacot is franciául folytassam. Rabelais-nál nem lehet nehezebb.

Utóirat: Balzacban amúgy az a jó, hogy ha az embert történetesen nagyságrendekkel jobban érdekli a mellékszereplők sorsa, egész biztos talál olyan szöveget, amelyikben ők válnak főszereplővé.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632111419 · Fordította: Lányi Viktor
10 hozzászólás
Roszka>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

Úgy tűnik egymás után olvastam két könyvet, amelyek az apaságról, szeretetről szólnak. Az előző olvasásom (Farkas az asztalnál) a teljes apai szeretet hiányáról szólt. Goriot apó pedig a másik véglet. Az apa, aki mindent odaad lányainak és nem kap semmit. Amire rettentően vágyik az a szeretet, de ebből sem jut neki, csak egy idegentől. Aki nem a pénzeszsákot látja benne, csak az esendő embert.Sok érzést felvonultat ez a történet, és azt kell mondjam, ma is megállja a helyét. Itt is addig kell a szülő, amíg adni tud.De az utolsóig ám, míg neki semmi nem marad.
Megboldogult nagymamám mondta mindig," egy szülő fel tud nevelni akár tíz gyereket is, de tíz gyerek sem tud eltartani egy szülőt." Már tudom miről beszélt.

2 hozzászólás
gabiica P>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

Ez volt talán az egyik kedvencem gimnáziumi olvasásaim során. Zseniális történet, jól érthető felépítés és kivitelezés. Nagyon szerettem!

n P>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

„Ha a töméntelen történet közül csak a Goriot apót, a César Birotteau-t, az Elveszett illúziókat és az Eugénie Grandet-t írta volna meg, akkor is vele kellene kezdeni a realista regény történetét. Holott még a kisebb elbeszélések között is akad páratlan remekmű”. – olvashatjuk a Világirodalom Arcképcsarnokában az íróról.

Balzac könyve 25 évet várt arra, hogy kezembe vegyem. Ugyanúgy mint a regény szereplőit, engem sem került el sorsom és hiába próbáltam hajdanán a kötelezőket megúszni, most mégis mintegy kötelezően olvastam Goriot apó történetét. Nem tettem hiába.
Az 1800-as évek francia társadalmának értékrendjét Balzac jól ismerte. Bejárta az akkori világ minden bugyrát, volt nincstelen és volt gazdag , elismert és földönfutó. Az értékrendet, a hova tartozást a pénz szabta meg. Zálogházak, váltók, uzsorák jelölték ki a társadalmi ranglétra fokát és ez a szélsőséges világ olykor a mennyből a földre taszította a kor emberét.
Goriot apó és „lakótársai” ebben a korban éltek. A Szajna partján zajló dráma az ármánykodás, az erkölcstelenség, a kísértések, a hiú ábrándok drámája.
Balzac nagyon értett hozzá, hogy az olvasó teljes valójában benne legyen a történetében. Szereplővé, bentlakóvá válunk,miközben olvassuk…
( http://norahblogja.blogspot.com/ )

3 hozzászólás
mbazsa>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

Stendhal után kicsit félve vettem kezembe ezt a könyvet, hogy akkor nekem ez a francia realizmusnak nevezett akármi, sajna nem fog bejönni. Szerencsére kellemesen csalódtam. Balzac műve, azt gondolom, hogy még mindig működőképes darab. (Persze egy tizenéves kezébe nem biztos, hogy odaadnám kötelezőként, mert pár oldal után tuti, hogy letenné. Talán nem is baj, hogy nem kamaszként olvastam el.)

A cselekmény nagyon lassan indul be, de aztán meg, ha elkap, csak úgy sodor magával. A leírások zseniálisak, nekem mindig olyan érzésem volt, mintha tényleg én is ott lennék Párizsban. Mintha Balzac egy kamerával elindulna a Montmartre-on és a lepukkant penzió külsejétől eljutna a szobák legtitkosabb zugába, sőt még azon is túl, a szereplők lelkének belsejébe. Nagyon jól ki van mérve, hogy mikor és hogyan kell csepegtetni az olvasó fejébe az infókat.

Kevésbé éreztem szentimentálisnak Stendhalhoz képest, noha van ebben a könyvben is érzelgősség rendesen, de Balzac valahogy jól megtalálja az aranyközéputat, hogy mikor kell húzni, és mikor kel bő lére engedni a dolgokat. Tudja, hogy mit kell elhallgatni, és mit meddig kell késleltetni. A különböző cselekményszálakat is mesterien vezeti végig, köti össze egymással, és varrja el a regény végére. Tisztességes iparos munka ez, ahol dekára ki van mérve minden.

És még a szereplők is szerethetőek. Én nem gondolom, hogy a főhős egyértelműen mindent a pénzért tesz. Ez egy srác, aki szerelmes lesz, és boldogulni akar az életben, mint ahogyan bárki más is. Az öreg személyes tragédiája pedig az, hogy a romantikus eszmék felett eljárt már sajna az idő. Balzac műve az én számomra kiállta az idő próbáját. Vagy csak én olvastam jókor, jó helyen és jó időben, pedig nem is vagyok se nem srác, se nem öreg.

3 hozzászólás
csillagka P>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

Mindent, most azonnal! Neki több jutott! Nekem semmi nem adtál még! Tessék engem is szeretni! Nekem is kell! Akarom! Én vagyok a szerencsétlenebb! Csak nekem lehet ilyen zsugori apám! A legszebb báli ruha lesz az enyém! Nem képzeli ilyen cipőben kimegyek az utcára! Zsugori faragatlan flótás! A gyerekek ne lássák mert rossz példát mutat! Jaj csak még egyszer utoljára! Most tényleg bajban vagyok! Az a szemét megmerte velem tenni!
PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ és még mindig PÉNZ
Kivagyiság. Kapaszkodás az uborkafára.
Néha azt gondolom Popper Péternek nincs igaz, és néhány embernek időben le kell keverni egy-két pofont.
(mostanában a könyvek is ki tudják hozni belőlem a túlzott agresszivitást)

6 hozzászólás
KBCsilla P>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

Sajnálom, hogy csak most került a kezembe, már régen el kellett volna olvasnom.
Bár akkor most nem lett volna ekkora élmény.
Hihetetlenül precíz, pontos jellemábrázolásokat olvashattam, még a ruházat alapján is el tudtam képzelni a szereplők jellemét.
Néha ugyan kicsit túl aprólékosra sikeredtek a jellemzések, de olyan természetesnek véltem ezt is, hogy nem volt zavaró.
Goriot apót sokszor sajnáltam a mások gonoszkodó véleménye miatt, és a vége is borzasztóra sikeredett. De ilyen az élet, mondhatnánk.
Az ezüst kis csészét, amit a feleségétől kapott, azt szívesen megnéztem volna.

Sapadtribizli P>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

Durva egy könyv! Elég tanácstalan vagyok, hogy mit is írhatnék… Az tény, hogy van aktualitása, mint ahogy mindig van aktualitása a szeretetnek, az önfeláldozásnak, a csalódásnak, a nyomornak, a pénznek, a kitörni vágyásnak, a kapzsiságnak, a boldogság keresésének, vagy akár az élvezetek szembeállításának az önmegtartóztatással szemben…
Mégis megdöbbentett, mennyire tudott személyesen hozzám szólni! Ez a nagy könyvek igazi varázsa, azt hiszem!

Véda P>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

Feldmár azt mondja „Ha valakinek gyerekei vannak, az a dolga, hogy felvigye a magasba, pályára állítsa őket, azután ő maga kapcsolódjon le róluk.” De mi van akkor, ha a gyerekből önző szörnyeteg válik és esze ágában sincs megengedni, hogy a szülő lekapcsolódhassék? Bár Balzac a 19.sz. francia társadalom korrajzának megfelelően ágyazta be a kérdést, azért mai napig érdekes és tanulságos lehet. Hol a határa a szülői önzetlenségnek? Meddig támaszkodhat, kérhet, követelőzhet a gyermek a szülőtől? Számomra ezek voltak a regény legérdekesebb kérdései.

brigi11 P>!
Honoré de Balzac: Goriot apó

Balzac gyönyörűen bemutatja, hogy nincs új a nap alatt, és az emberiség sem sokat változott az évszázadok alatt. Már gimiben sem, és most felnőtt fejjel sem szeretem ezt a korszakot. A felszínességet, ármánykodást, a törtetést az emberek pénzhez való viszonyát, mint ahogy Balzac is mondja: a pénz a minden, a pénz az élet és a világ nem áll másból, mint csalók és megcsaltak társaságából. Amit viszont nagyon ki kell emelni és ami miatt ez a könyv sokkal több, mint a kortársai, az a mindent elsöprő és akadályokat nem ismerő szülői szeretet bemutatása.


Népszerű idézetek

BZsofi P>!

– Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.

BZsofi P>!

A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége.

2 hozzászólás
Pity>!

Ki dönti el, mi a borzalmasabb: szikkadt szíveket vagy üres koponyákat nézni?

7. oldal

BZsofi P>!

A mi szép Párizsunk egyik legnagyobb előnye, hogy itt születhet, élhet, meghalhat az ember anélkül, hogy bárki törődne vele.

Kapcsolódó szócikkek: Párizs
Etike P>!

– (…) A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon.

68. oldal

pdaniel>!

Tíz éjszaka közül, amit egy ifjú tanulásra szán, hetet átaluszik.

Daru>!

Az emberi szív a szenvedélyes vonzalom csúcsai felé haladtában olykor pihenőt tart, de ritkán áll meg, amikor a gyűlölködő érzések lejtőjén zuhan lefelé.

25. oldal (Európa Könyvkiadó)

Fleurs>!

Márpedig nincsenek elvek, csak események vannak; nincsenek törvények, csak körülmények vannak.

114. oldal

Valcsa>!

– Tiszta lelkek nem maradhatnak meg sokáig ebben a világban. Hogy is férnének össze a nagy érzések a hitvány, kicsinyes, felületes társadalommal?

Daru>!

A nők természetében rejlik, hogy lehetségesnek tartják a lehetetlent, és a tényeket sejtelmekkel nyomják el.

144. oldal (Európa)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Victor Hugo: A nyomorultak
Zola Emil: A pálinka
Alexandre Dumas: Gróf Monte Krisztó I-IV.
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Dickens Károly: Karácsoni ének
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.
Charles Dickens: Nickleby Miklós élete és kalandjai
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök