Goriot ​apó 839 csillagozás

Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó Honoré de Balzac: Goriot apó

A ​monumentális balzaci életműnek, az Emberi színjátéknak a Goriot apó az egyik csúcspontja és fontos elágazási pontja. A több rétegű mű emlékezetes figurák sorsát tárja elénk. A francia forradalom utáni időszakban spekulációval meggazdagodott tésztagyáros, Goriot apó polgári körülmények között éli újra Lear király tragédiáját: a leányai szeretetéért küzdő, ezért mindent feláldozó, becsapott, kifosztott apa megrendítő pusztulását. A regény tulajdonképpeni hőse az életműven többször is felbukkanó Eugene Rastignac, aki becsületes, jószándékú fiatalemberként jön Dél-Franciaországból Párizsba, de karriervágya elszánt törtetővé formálja. A Bourbon-restauráció kora ez, amikor a főúri rend és a király visszahelyeztetett ugyan jogaiba, de ténylegesen már a pénzarisztokrácia van hatalmon. A pénz a legfőbb társadalmi mozgatóerő, ettől függ minden, még az érzelmek vonzása is. A regény nemcsak megrázó, felejthetetlen olvasmány, a „realizmus egyik legnagyobb diadala”, hanem a marxizmus… (tovább)

Eredeti mű: Honoré de Balzac: Le Père Goriot

Eredeti megjelenés éve: 1835

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Európa Diákkönyvtár, Fiatalok Könyvtára, Klasszikus mesterek, Külföldi regényírók, Kincses Könyvtár, Tolnai regénytára

>!
Európa, Budapest, 2018
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059035
>!
MVGYOSZ, Budapest, 2015
Fordította: Lányi Viktor
>!
Akkord, 2012
356 oldal · ISBN: 9789632520667 · Fordította: Bíró Péter

25 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Eugène de Rastignac · Horace Bianchon · Jacques Collin (Vautrin / Carlos Herrera)

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 65

Most olvassa 44

Várólistára tette 158

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Honoré de Balzac: Goriot apó

Harmadik újraolvasás vége. :)
Ez a szöveg minden olvasással jobb lesz… :) Hogy a bánatba' csinálja? :)
Még emlékszem az első olvasásra, voltam vagy tizenhat éves, és nem értettem, mi a baj a Vauquer-házzal, nekem annyira hangulatos… hát, azt hiszem, felnőttem, mert most már értem. :D Sőt, azt a keserű-sötét humorát is értem. Aki a regény elejét olvassa, erre figyeljen oda: mi a kapcsolat emberek és tárgyak között, miben hasonlítanak és hogyan hatnak egymásra? Ha erre rááll, akkor biza fejbe fogja vágni az első harminc oldal, utána pedig belefeledkezik a regénybe.

Már gond nélkül értem a kiáltó ellentéteket is pazarlás és nyomor között, értem a kedélyes és szellemeskedő beszélgetéseket a nagy semmiről, a szereplők közötti bonyolult érzelmi viszonyokat, és azt a mérhetetlen önzést, amelybe gyakorlatilag mindenki belegabalyodik így vagy úgy. Hogy Goriot apó az utolsó csepp vérét odaadja a lányaiért, de magasról tesz arra, hogy a másik apa fiát meggyilkolják. Hogy az orvostanhallgató napokon át el nem mozdul a betegágy mellől, jó darab ideig gyakorlatilag egyedül ápolja, de azért közben tanulmányozza is rajta a rendkívül érdekes betegséget. Hogy nemhogy a házasságot, még a házasságtörő szerelmeket is a pénz és a rang utáni vágy motiválja, még akkor is, ha akár a férfi, akár a nő szabad akaratából választ.
Ja, és most már, hogy a sorok között is tudok olvasni, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy – nem lövök le poént, nem mondok nevet – az egyik legéletrevalóbb szereplő, aki hosszú ideig képes igazi szeretettel fordulni a másik felé, homoszexuális. Persze nem kell „megijedni”, semmi tettlegesség nem történik, még szóban is csak célozgatnak rá, sőt, még a mondott szereplő akarja a leginkább megházasítani a fiút. :) De a szeretetét az én koromban félreérteni már nem lehet. ;)

Kitűnő ötlet volt ezt a történetet kalandregényként megírni. Mert az. Rastignac útja Párizs nyomornegyede és legelőkelőbb palotái között a kalandregény sablonjait követi, szinte minden szereplőért lehet és van is ok izgulni, fordulat akad bőven. Ami nagyon durva: Párizs legmagasabb rangú asszonya és a szökött fegyenc ugyanolyan erkölcsiségre tanítják Rastignacot…

Azt, hogy ez a Lear király története a XIX. századi Párizsba átültetve, már biztosan rengetegen elmondták előttem. A mese, amelyet a Lear király feldolgoz, persze jóval régebbi, és abban a két idősebb, gonosz lány mellett ott van a harmadik, a legkisebb, aki igazán szereti az apját. A Lear királyban a harmadik kudarcot vall… a Goriot apóban meg már nincs is.

Abban viszont, amit a könyv sejtet, hogy léteznek MÉG (és tessék különös hangsúlyt helyezni erre a MÉG-re és a benne rejlő időbeliségre, vagy inkább szorongásra) tökéletes, magányos és hibátlan tiszta lelkek, a gyermekkor ártatlanságában és/vagy vidéki visszavonultságban, na abban nem hiszek. Tipikus nagyvárosi gondolkodás, mondhatnám. ;)

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632111419 · Fordította: Lányi Viktor
6 hozzászólás
>!
gabiica P
Honoré de Balzac: Goriot apó

Ez volt talán az egyik kedvencem gimnáziumi olvasásaim során. Zseniális történet, jól érthető felépítés és kivitelezés. Nagyon szerettem!

>!
n P
Honoré de Balzac: Goriot apó

„Ha a töméntelen történet közül csak a Goriot apót, a César Birotteau-t, az Elveszett illúziókat és az Eugénie Grandet-t írta volna meg, akkor is vele kellene kezdeni a realista regény történetét. Holott még a kisebb elbeszélések között is akad páratlan remekmű”. – olvashatjuk a Világirodalom Arcképcsarnokában az íróról.

Balzac könyve 25 évet várt arra, hogy kezembe vegyem. Ugyanúgy mint a regény szereplőit, engem sem került el sorsom és hiába próbáltam hajdanán a kötelezőket megúszni, most mégis mintegy kötelezően olvastam Goriot apó történetét. Nem tettem hiába.
Az 1800-as évek francia társadalmának értékrendjét Balzac jól ismerte. Bejárta az akkori világ minden bugyrát, volt nincstelen és volt gazdag , elismert és földönfutó. Az értékrendet, a hova tartozást a pénz szabta meg. Zálogházak, váltók, uzsorák jelölték ki a társadalmi ranglétra fokát és ez a szélsőséges világ olykor a mennyből a földre taszította a kor emberét.
Goriot apó és „lakótársai” ebben a korban éltek. A Szajna partján zajló dráma az ármánykodás, az erkölcstelenség, a kísértések, a hiú ábrándok drámája.
Balzac nagyon értett hozzá, hogy az olvasó teljes valójában benne legyen a történetében. Szereplővé, bentlakóvá válunk,miközben olvassuk…
( http://norahblogja.blogspot.com/ )

3 hozzászólás
>!
csillagka P
Honoré de Balzac: Goriot apó

Mindent, most azonnal! Neki több jutott! Nekem semmi nem adtál még! Tessék engem is szeretni! Nekem is kell! Akarom! Én vagyok a szerencsétlenebb! Csak nekem lehet ilyen zsugori apám! A legszebb báli ruha lesz az enyém! Nem képzeli ilyen cipőben kimegyek az utcára! Zsugori faragatlan flótás! A gyerekek ne lássák mert rossz példát mutat! Jaj csak még egyszer utoljára! Most tényleg bajban vagyok! Az a szemét megmerte velem tenni!
PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ és még mindig PÉNZ
Kivagyiság. Kapaszkodás az uborkafára.
Néha azt gondolom Popper Péternek nincs igaz, és néhány embernek időben le kell keverni egy-két pofont.
(mostanában a könyvek is ki tudják hozni belőlem a túlzott agresszivitást)

6 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Honoré de Balzac: Goriot apó

Sajnálom, hogy csak most került a kezembe, már régen el kellett volna olvasnom.
Bár akkor most nem lett volna ekkora élmény.
Hihetetlenül precíz, pontos jellemábrázolásokat olvashattam, még a ruházat alapján is el tudtam képzelni a szereplők jellemét.
Néha ugyan kicsit túl aprólékosra sikeredtek a jellemzések, de olyan természetesnek véltem ezt is, hogy nem volt zavaró.
Goriot apót sokszor sajnáltam a mások gonoszkodó véleménye miatt, és a vége is borzasztóra sikeredett. De ilyen az élet, mondhatnánk.
Az ezüst kis csészét, amit a feleségétől kapott, azt szívesen megnéztem volna.

>!
Sapadtribizli
Honoré de Balzac: Goriot apó

Durva egy könyv! Elég tanácstalan vagyok, hogy mit is írhatnék… Az tény, hogy van aktualitása, mint ahogy mindig van aktualitása a szeretetnek, az önfeláldozásnak, a csalódásnak, a nyomornak, a pénznek, a kitörni vágyásnak, a kapzsiságnak, a boldogság keresésének, vagy akár az élvezetek szembeállításának az önmegtartóztatással szemben…
Mégis megdöbbentett, mennyire tudott személyesen hozzám szólni! Ez a nagy könyvek igazi varázsa, azt hiszem!

>!
brigi11 P
Honoré de Balzac: Goriot apó

Balzac gyönyörűen bemutatja, hogy nincs új a nap alatt, és az emberiség sem sokat változott az évszázadok alatt. Már gimiben sem, és most felnőtt fejjel sem szeretem ezt a korszakot. A felszínességet, ármánykodást, a törtetést az emberek pénzhez való viszonyát, mint ahogy Balzac is mondja: a pénz a minden, a pénz az élet és a világ nem áll másból, mint csalók és megcsaltak társaságából. Amit viszont nagyon ki kell emelni és ami miatt ez a könyv sokkal több, mint a kortársai, az a mindent elsöprő és akadályokat nem ismerő szülői szeretet bemutatása.

>!
Véda MP
Honoré de Balzac: Goriot apó

Feldmár azt mondja „Ha valakinek gyerekei vannak, az a dolga, hogy felvigye a magasba, pályára állítsa őket, azután ő maga kapcsolódjon le róluk.” De mi van akkor, ha a gyerekből önző szörnyeteg válik és esze ágában sincs megengedni, hogy a szülő lekapcsolódhassék? Bár Balzac a 19.sz. francia társadalom korrajzának megfelelően ágyazta be a kérdést, azért mai napig érdekes és tanulságos lehet. Hol a határa a szülői önzetlenségnek? Meddig támaszkodhat, kérhet, követelőzhet a gyermek a szülőtől? Számomra ezek voltak a regény legérdekesebb kérdései.

>!
Papusz SP
Honoré de Balzac: Goriot apó

Évek óta csendesen utáltam ezt a könyvet, mert gimnáziumi éveim egyik legmegalázóbb pillanatát köszönhetem neki. Emellett meg voltam győződve róla, hogy rettenetesen unalmas, merthogy a rövidített, amit olvastam akkor, végső kétségbeesésemben (ez volt az egyetlen, ahol ezzel próbálkoztam), húsz oldalban is unalmasnak mutatta – milyen lehet akkor teljes terjedelmében?
És akkor jött a kötelező olvasmányos kihívás, és gondoltam, majd most bepótlom az egyetlen kötelezőt, amit nem olvastam el a maga idejében.

És mit tapasztaltam a könyvnél, amit évek óta utálok, és amitől most is tartottam? Hogy baromi jó. Van benne minden, ami kell: csillogó, de belül rohadt világ, jó emberek, romlott emberek, sok-sok pénz és mellette elképesztő szegénység, szerelem, tündöklés és bukás. Nem mondom, hogy nem idegesített Goriot végtelen, vak jósága, de értem, kellett, és annyira azért nem volt idegesítő. És miközben azt hittem, ez afféle bukástörténet lesz, mint a Dorian Gray, végig tudtam izgulni Rastignacért.

Kedves Balzac uram, köszönet a kellemes meglepetésért.

(És a Rastignac a világirodalom egyik legszebb neve szerény véleményem szerint.)

9 hozzászólás
>!
Tilla
Honoré de Balzac: Goriot apó

Középiskolában elsumákoltam az olvasását, mert nagyon nem tetszett sem Balzac neve, sem a könyv címe. (Azok a fránya előítéletek!)
Az eleje döcögős, tömény leírás, de aztán hamar beindul a történet. Élethü párbeszédek, tökéletesen megformált karakterek, érdekfeszítő történet. Ha Jane Austin-t olvasva még bízhattunk abban, hogy a nyugodt gyermekkor után a szerencsésebbeknek a házasság meghozza a boldogságot, egyébként meg az egész nemesi világ túlélhető lehet némi iróniával, Balzac teljesen kitörli belőlünk ezt a múlt felé irányuló reményt: romantika helyett számítás, barátság helyett káröröm, fennkölt érzelmek helyett kicsinyesség. Igaz szeretetet egyedül szülő érezhet gyermeke iránt, de a válasz itt is csak hálátlanság.
Kíváncsi lennék, mit gondolhatott e történet korabeli olvasója. Meglátta benne saját arcát? Elítélte általa társadalma romlott erkölcsét? Vagy, ahogy én képzelem, mesének fogta csak fel? Jó lenne tudni.

23 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
BZsofi +SP

– Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.

>!
BZsofi +SP

A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége.

2 hozzászólás
>!
Pity

Ki dönti el, mi a borzalmasabb: szikkadt szíveket vagy üres koponyákat nézni?

7. oldal

>!
BZsofi +SP

A mi szép Párizsunk egyik legnagyobb előnye, hogy itt születhet, élhet, meghalhat az ember anélkül, hogy bárki törődne vele.

Kapcsolódó szócikkek: Párizs
>!
Etike MP

– (…) A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon.

68. oldal

>!
pdaniel

Tíz éjszaka közül, amit egy ifjú tanulásra szán, hetet átaluszik.

>!
Daru

Az emberi szív a szenvedélyes vonzalom csúcsai felé haladtában olykor pihenőt tart, de ritkán áll meg, amikor a gyűlölködő érzések lejtőjén zuhan lefelé.

25. oldal (Európa Könyvkiadó)

>!
sandi71

Megérezzük, ha valaki szeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget.

116. oldal

1 hozzászólás
>!
Fleurs

Márpedig nincsenek elvek, csak események vannak; nincsenek törvények, csak körülmények vannak.

114. oldal

>!
mandarina

Talán nem is más a szerelem, mint hálaérzet a gyönyörért.

6 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Balzac Honoré: Grandet Eugénia
Lev Tolsztoj: 1812
Mary Balogh: Érzéki csapda
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Szabó Magda: Abigél
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Fekete István: Tüskevár
Kertész Imre: Sorstalanság
Örkény István: Tóték