Eugénie ​Grandet 82% 65 csillagozás

Bo..bb…bo…bocsáss…sss..satok m..mm.. .meg a..a d..da.dadogásért. De a…a…az ö.. öreg Gr..Grandet is dd..dad…dadogós. E..e..ez a kk…könyv t…több… többet a..adott, m..mint g..gon..gondoltam vol…volna. N..n..nem ér f… f.. .fel a Go.. Go.. Goriot apóval, de B.. Bal.. Balzac mm..most is ho..ho..hozza a f…formáját. Gr….Gran..Grandet a…a. f..fff..fösv..fösnyvénység k..kk..királya iii..is l….lle…lehetne. E..egy..egyes..rr..rrr..rész…részeken.. nn…nna…nagyokat ..rr..rö..rötyögtem. Jj..jó.. szí…szív.. szívvel.. a… a..ajánlom! Megnyugtatok mindenkit, nem hibbantam meg teljesen :D

Gimnázium óta nem olvastam Balzacot, ez a regény pedig, ha jól emlékszem, még kötelező is volt. Tetszik, ahogy ír (ilyenkor jövök rá, hogy jó lenne több klasszikus irodalmat olvasni), a fösvény és hazudozó Grandet alakja pedig elég szórakoztató. Persze csak akkor, ha nem kell együtt élni vele. A cím megtévesztő, mert egyrészt viszonylag kevés szerepet kap Eugénie, eltörpül az apja jelentősége mellett, másrészt az ő alakja szerintem elég egysíkúra sikerült. Igaz, minden szereplő egy-egy sztereotipikus alakot képvisel, ami könnyen befogadhatóvá és humorossá teszi a történetet, de így a regény inkább tanmese.

Balzac egyik legfőbb gondja műveiben az, hogy a nagy vagyonokat felbecsülje, eredetüket kutassa. Ebben a tekintetben itt sem hazudtolja meg magát: Saumur város lakói (a Grandet család lakhelye) égető kíváncsiságát ugyan nem tudja kielégíteni e tekintetben, viszont az olvasóval, aki úgy kétszáz év távlatából nem látja tisztán azt, mekkora érték mondjuk 18 millió korabeli frank, és nyilván nem is kíváncsi rá, megosztja e vagyon kialakulásának és gyarapításának részletes történetét, csodálattal áldozva az öreg Grandet minden furfangjának.
Grandet mindenkit becsapott és félrevezetett életében, egyetlen egyszer sikerült valakinek, de csak egy zsidónak, rászednie őt üzletelésük során – dadogásával, hebegésével. Ezt a dadogást, a látszólagos süketséghez és számtalan más fortélyhoz még beleillesztette Grandet a fegyvertárába.
Az öreg másik tulajdonsága, amellyel szerencsétlen családját nyomorgatja, az irtózatos fösvénysége: szellemes ábrázolása jól sikerült az írónak (pl. annak az újságnak a szélén végez üzleti számolgatásokat öngyilkosságot elkövető öccse csődjével kapcsolatban, amely halálhírét közli) – persze ez sem újdonság annak, aki néhány Balzac-művet már ismer, pl. a Goriot apót.
A számító, rideg, kegyetlen és végső soron ostoba üzleti szellemet és őrült fösvénységet ügyes drámai jelenetek sorában látjuk a tisztaság és a szépség, a lelki nemesség tükrében: ez utóbbiak Grandet felsége és leánya, Eugénie tulajdonságai.
A szembenállás (harcról szó sem lehet ilyen kiegyensúlyozatlan erőviszonyok mellett) kimenete nem kétséges: nem csak az öreg fösvény, hanem az egész környező világ a vagyon-gyarapítás mint legfőbb és egyetlen életcél bűvöletében él. Ennek ábrázolása olyan élethű és hihető, hogy az olvasónak az a meggyőződése támad, hogy a szerző, minden ellenkező híresztelése és vélekedése ellenére, maga is ezen a saját maga által is rossznak ítélt oldalon áll, szép szavai üres frázisnak tűnnek a valóság kegyetlen erejéhez képest.
„ A gondviselés legalapvetőbb tulajdonsága a csúfondárosság.” Balzac sok tekintetben kiaknázza ezt a csúfondárosságot, azaz inkább maga fundálja ki: például borkereskedő bátyja tönkremenetelnek indirekt módon Grandet apó is az oka, hiszen nagyon jó volt a termés az évben, s ő volt az egyetlen, aki a környéken jó áron eladta borát a kereskedőknek, utána esett az ár, és sokan ezért csődbe jutottak. A borkereskedő csődje elől öngyilkosságba menekül, mert „nem élheti túl a vagyonbukás szégyenét.”

Aki kíváncsi arra, hogy 200 évvel ezelőtt Franciaországban mikor, milyen értékek vásárlása vagy éppen eladása vezetett a biztos vagyongyarapodáshoz (állampapírok, arany, birtok, kastélyok stb), vagy aki kíváncsi egy olyan család életére, ahol az egyébként dúsgazdag Grandet maga issza meg rossz borát és családjával eteti meg rothadt gyümölcsét, két almát állva fogyaszt el ebéd gyanánt, az bizalommal fordulhat Balzac e művéhez.
A cím eléggé megtévesztő: Eugénie Grandet-t megpróbálja ugyan Balzac itt-ott ábrázolni, de ez nem sikerül neki, mert azon kívül, hogy gyermeki tisztaságáról, naivságáról lelkendezik, mást nem tud hőséről mondani. A hősnő igazából csak Balzacnak egyik kedves témájáról, az ártatlanságról vallott szellemeskedései előadására teremt alkalmat: „ A világ minden boldogsága abból fakad, hogy az emberek nem tudnak valamit.” A valódi főszereplő az öreg Grandet és a vagyon.

Fellelhetők a műben továbbá a szerző egyéb kedvenc témái, amelyek persze a kor hétköznapjaié is: pl. a cukor, a cukrosvíz, amely mindenre jó gyógyszer, vagy a párizsi dandy öltözetének részletes leírása stb. Nem múlhat el Balzac-mű a cukor szerepeltetése nélkül. Grandet maga is naponta kiporciózza, sőt mondásai is az arany és a cukor témaköréből származnak: „lesz egy-két szavam Önhöz, de annyit mondhatok, egyik sem lesz cukorból.” "Szeretem a sárga színt" stb.

Közepes regény az Eugénie Grandet, nem kell hasra esni tőle, csak azért, mert Balzac írta: a fővárosi, azaz párizsi fösvény mellett a vidéki fösvényről is írnia kellett, hogy megalomán társadalmi panoráma-képét teljessé tegye, még ha sok mondandója nem is volt erről, inkább csak sémák szerepelnek benne, emberek helyett.

Fura volt megismerkedni Balzac már-már kolostori életet élő szereplőivel, hiszen eddig csak a párizsi csillogásba, szalonokba pillanthattam be írásai alapján. Persze, ez nem azt jelenti, hogy unalmas ez a könyv: az érzelmek épp olyan erősek, a számítások pedig épp olyan pontosak, és kegyetlenek, mint Párizsban.
Viszont egy kissé túlzónak éreztem a szereplők jellemét. Balzac egy-egy tulajdonságot szeretett volna bemutatni: kapzsiság, nagyravágyás… De hol marad a többi? Kicsit hiányzik, hogy lássam a kapzsi (Grandet apó), és a nagyravágyó (Charles) érzéseit (és nem a fillérre pontos gondolatait!), mert hiába ridegek, és nem mutatnak ki semmit: az ő lelkükben is éppúgy történnek események. Nem hiszem, hogy minden cselekedetüket egyetlen rögeszme irányítja, kell, hogy legyen más oldaluk is.

A fiatal Balzac zseniális remekműve az Eugénie Grandet. E kisregény Grandet apó beteges pénzimádata körül forog, melyhez az önmagát, és a környezetét is erősen betegítő fösvénység párosul. Már-már fizikai fájdalmat okoz e kettős egyveleg, ahogy lapról-lapra haladunk a történetben. Eugénie lelkét nem fertőzi meg apja gyűjtögetése, tiszta marad a harácsolástól akkor is, ha környezetében mást nem tapasztal mint pénzügyi spekulációt, törtetést, előnyös befektetéseket és üzletet. Balzac itt-ott felbukkanó humora hangos nevetésre ösztönzött, zseniális jellemrajza Grandet úrról fájdalmasan húsba vágó volt. Szeretem Balzacot.

Ó, a pénz. Mindig a PÉNZ. Így, nagybetűvel. Kétszáz éve és mai is nagy úr a pénz. Érzelmeket, családokat, szellemeket igáz le. A pénznek van minden alárendelve, családon belüli erőszakkal megfűszerezve. Tipikus esetét írja le az anyagi függőségnek, ami az egyik legjellegzetesebb ismérve a családon belüli erőszaknak. Nagyon képletesen ábrázolja a könyv. Szerettem a leírásokat, a ház, az udvar, a külső és belső személyiségjegyek leírása olyan valóságos, hogy látom magam előtt azt a padot, azt a szobát, azt a leányt.

Ez a regény valóban inkább a pénzről, mint a címszereplőről szól. Arról, hogy ha a pénzt nem csupán eszközként tekintjük, mekkora átok tud lenni. Arról, hogy pénzért mi mindenre képesek az emberek, és ez alól milyen kevesen kivételek. Eugénie – szerencséjére vagy szerencsétlenségére – éppen egy ilyen szabályt erősítő kivétel. spoiler

Eugénie a címszereplő, de sokáig úgy éreztem, hogy inkább az apjáról szól a történet. Halála után derül ki, hogy a lánya bizony még akkor sem tud szabadulni tőle. Akarva-akaratlanul felveszi a szokásait, és ezzel élete sajátos fordulatot vesz. Szerelmében csalódnia kell, pedig érte vállalt minden megpróbáltatást. Szomorú, szívbe markoló regény, remek jellemrajzokkal.

Olvasmányos történet a pénz és a hatalom szeretetéről, a kapitalizmus bájáról és embertelenségéről.

Kedvem támadt újraolvasni a Goriot apó és néhány Victor Hugo klasszikust is, miután elovastam az Eugenie Grandet-t.
Kellemes olvasmány volt. Érdekes ahogy kibontja Balzac a szereplők jellemét. Először csak egy ügyes kádármester és szép lassan lesz fösvény a fösvény.
Ajánlom mindenkinek, aki nem csak a pörgős regényeket szereti.