Emberi ​színjáték I. (Emberi színjáték I.) 5 csillagozás

Erkölcsi tanulmányok – Jelenetek a magánéletből 1.
Honoré de Balzac: Emberi színjáték I. Honoré de Balzac: Emberi színjáték I.

„Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába… Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és – ugyancsak együtt s egyszerre – 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék – írja egyhelyt –, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma.” Ezt a nagy számot végül is körülbelül… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1962
1060 oldal

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Honoré de Balzac: Emberi színjáték I.

Honoré de Balzac: Emberi színjáték I. Erkölcsi tanulmányok – Jelenetek a magánéletből 1.

Kegyetlen

praem>!
Honoré de Balzac: Emberi színjáték I.

Honoré de Balzac: Emberi színjáték I. Erkölcsi tanulmányok – Jelenetek a magánéletből 1.

2019 decembere és 2021 márciusa között olvastam, kisebb-nagyobb megszakításokkal, ill. más és más könyvekkel párhuzamosan.
Egy-két szövegre, regényre (főleg a kötet elején találhatóak cselekményére) már nem is emlékszem. Az erszénytől, ill. a Modeste Mignontól kezdve viszont egész sok minden megmaradt belőle. Embert próbáló olvasmány az egész Színjáték, megyek és kezdem is a II. kötetet.


Népszerű idézetek

dacecc P>!

L'ESTORADE-NÉ – GALSTONNÉNAK

Édes Louise, újra meg újra elolvasom a leveledet, s minél inkább beléhatoltam, annál inkább – nem asszonynak, hanem gyermeknek láttalak; nem változtál meg, elfelejted, amit ezerszer mondtam neked: a Szerelem lopás, amit a társadalmi állapot követett el a természeti állapot rovására; a természetben annyira múlékony, hogy a társadalom segítő eszközei nem változtathatják meg ősi alaptermészetét; éppen ezért minden nemes lélek embert próbál alkotni ebből a gyermekből; de akkor a Szerelem, éppen teszerinted, természetellenes szörnyűséggé válik. A társadalom, drágám, termékeny akart lenni. Tartós érzelmeket téve a természet múlékony boldogságának helyébe, megteremtette a legnagyobb emberi dolgot: a Családot, a társadalmak örökös alapját. Művének feláldozta a férfit és az asszonyt egyaránt; mert, ne áltassuk magunkat, a családapa tevékenységét, erejét, minden kincsét odaadja feleségének. Nem az asszony élvez-e minden áldozatot? A fényűzés, a gazdagság, mindez nem jóformán egyedül őérette van? Nincs-e hasonlóképpen érette a dicsőség és az elegancia, az otthon puhasága és minden virága? Ó, angyalkám, te már megint rosszul fogod fel az életet. Imádtatni magunkat – fiatal leánynak való téma, mely jó egynéhány tavaszra, de feleségnek, anyának nem való ez.

290. oldal, Két fiatal asszony (Helikon, 1962)

Honoré de Balzac: Emberi színjáték I. Erkölcsi tanulmányok – Jelenetek a magánéletből 1.


Hasonló könyvek címkék alapján

Émile Zola: Hölgyek öröme
Émile Zola: Az emberirtó
George Sand: Rudolstadt grófné
Victor Hugo: A nyomorultak
Juliette Benzoni: A szökevény
Juliette Benzoni: Az árnyak grófnője
Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Gaskellné: Cranford
Elizabeth Gaskell: A kisváros
Dickens Károly: Ritkaságok régi boltja