Elveszett ​illúziók (Elveszett illúziók 1.) 67 csillagozás

Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Honoré de Balzac: Elveszett illúziók Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​Elveszett illúziók Balzac talán legjobb, leghíresebb regénye. Főhőse típusa a 19. század egyik legfontosabb regényhősének, a világ meghódítására készülő, de a polgári társadalomban helyét csak önfeladás árán megtaláló fiatalembernek. A ragyogó szépségű, rendkívül tehetséges főhős, Lucien de Rubempré a vidéki életet a maga számára kevésnek, szűkösnek találja, költői ambíciói is vannak, ezért Párizsba megy, hogy karriert csináljon. A karrier persze nemcsak költői hírnevet, vagyont és tekintélyt jelent számára, hanem nagy szerelmet, egyénisége kiteljesítését is. Természetesen megbukik tervével, tapasztalatokban gazdagon, de minden illúziójától megfosztva búcsúzunk tőle a regény végén. Balzac a tévesztett karrier kapcsán hatalmas tablót rajzol a polgárkirályság Párizsáról, a tollukat eladó intellektuelekről, a minden hatalmat és minden szép nőt bitorló bankárokról és tőkepénzesekről, a nagy- és félvilág csillagairól, az élet minden területének kapitalizálódásáról. A történet másik… (tovább)

Vesztett illúziók címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1843

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek, Honoré de Balzac művei, Európa Klasszikus Regények, A világirodalom klasszikusai, A világirodalom klasszikusai, Helikon klasszikusok

>!
Európa, Budapest, 1998
962 oldal · ISBN: 9630764261 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Európa, Budapest, 1984
810 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630734915 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Kriterion, Budapest, 1978
646 oldal · ISBN: 9630717204 · Fordította: Benedek Marcell

6 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Jacques Collin (Vautrin / Carlos Herrera) · Lucien Chardon de Rubempré


Kedvencelte 6

Most olvassa 9

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

sztimi53>!
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Hosszú lesz, de hát közel ezer oldal!
Nem bírom a franciákat. Mármint az írókat, általában. Valószínű a Bováryné az oka.
Hű, de nehezen indult. Untam, nem kicsit és egy olvasási válság is közbejött. Aztán kezdett beindulni, egyre szebb mondatokat vetett elém. Hogy franciául milyen, nem tudom. Ha olyan színvonalú, mint a fordítás, akkor megértem miért volt (és jelen idő is) sikeres és tartják az egyik legnagyobbnak, és gondolom, van olyan. Hogy miért nem kap mégis maximális csillagot? Mert vontatottan indul, kb. 170 oldalig alig történik valami a szereplők és a környezet bemutatásán kívül, túl hosszú és valahogy jobban szeretem, ha jobban tagolt egy szöveg. Ezek a kifogásaim, ám mégis kell áradoznom, hogy nagyszerű, és szépen megírt, és micsoda magvas gondolatok. (Mitől magvas egy gondolat?)
A patikus fia az már megfogott, aztán a falusi idill, vidéki pletykás népség meg a párizsi forgatag ellentéte, a társadalmi különbségek leírása fantasztikus. Élmény Lucien felemelkedését végigkövetni, nézni, ahogy felmászik a ranglétrán a társadalomban. Az Irodalom, ahogy erről ír lenyűgözött, a vers, regény és újságírás művészete ott van a lapokon. Ahogy Franciaország történelme és a csűrcsavaros politikai helyzete is. Egyébként elképedtem, valahol mélyen tudtam, hogy a média (jelen esetben az újságírók) milyen befolyással bír, na de hogy már akkor is! Olyan Amikor a farok csóválja 19. század. A mellékszereplők közül D’Arthez és köre a kedvencem, ők a bölcsek.
Az egész cselekmény intrika felsőfokon, sőt a köbön. Ármány és szerelem, csak ez a cím már foglalt volt.
A másik szál, ami a költő húgának és legjobb barátjának sorsát követi nyomon először furcsa volt nekem. Azon gondolkoztam létezik-e ilyen fokú szeretet, ekkora önfeláldozás, nem túlzás-e ez. Majd rájöttem, nem. Sőt ismerek is ilyen embereket.
Ahogy írtam élveztem a költő kiemelkedését olvasni, annyira beleéltem magam, süket voltam a külvilágra, és amikor láttam, hogy spoiler
Igazság szerint van mit olvasnom, bár erős a kísértés, hogy tovább kísérjem Lucient az útján.

16 hozzászólás
ZolKov>!
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Nehéz könyv. Nehezen tudtam vele haladni. Pedig nem lenne ez olyan nagyon rossz, csak tömény és hullámzó, és talán a szereplők is túl naivak. Romantika és realizmus keveredik benne. Mindenesetre érdekes volt betekinteni Párizs forradalom és Napóleon utáni káoszába. Királyság, vagy liberalizmus. Mindenesetre érdekes volt a magyar választásokkal párhuzamosan olvasni arról, hogy hogyan is működött a korabeli Francia sajtó.

Párduc50>!
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Balzac Elveszett illúziók című regénye ízig-vérig realista. Központi szereplője Lucien de Rubempré (eredeti nevén Lucien Chardon), aki egy vidéki gyógyszerész fia. Lucian költői és írói ambíciókat táplál, és amikor jótevője-szerelme Louise Anaïs de Nègrepelisse úgy dönt, hogy Párizsba megy, követi őt.
Balzac ebben a művében kíméletlenül lerántja a leplet a (mem csak) francia, (nem csak) 19. századi francia társadalomról. Ezt Lucien életpályájának bemutatásán keresztül teszi meg. Megismerhetjük Párizs arisztokráciájának zárt világát, de mindenekelőtt az írói-költői-zsurnaliszta-színházi élet fonákságait. Lucien mindezen világokba belekóstol, és kezdeti sikerek után, az összes területen táplált illúzióit elveszíti. Közben önzősége miatt vidéki otthonában Angoulême-ben élő testvérét, és annak férjét (aki Lucien legjobb barátja, valósággal kiszipolyozza, majd egy váltóhamisítással tönkreteszi, börtönbe juttatva Davidot). Mert hiába a tehetség Pározsban, aki egyik piilanatban a legjobb barátodnak tűnik, a következőben halálos ellenségeddé válhat, Párizs irodalmi világa (is) rothad, a tehetséges vagy tehetségtelen írók és színészek sikereit a zsurnaliszák cikkei döntik el, amik rendre megrendelésre készülnek.
Ugyanez a helyzet a politikában, csak nagyban. Lucien ezekhez a dolgokhoz nem képes alkalmazkodni, túl hamar elért sikere túlzottan magabiztossá, önteltté teszi, és a párizsi arisztokrácia fortélya végleg(?) tönkreteszi Párizsban. De még ekkor sem veszíti el minden illúzióját.
Közben Angoulême-ben David és Éve (testvére és férje) tönkremegy a hamis váltókibocsátás, és a konkurensek kegyetlen csapdái miatt.
Lucienen kívül is rengeteg jelentős szereplője van a műnek; ilyenek pl Lousteau a zsurnaliszta, Coralie, Lucien színésznő kedvese, D'Arthez, az idealista, elvhű művész-társulás vezetője, de sorolhatnánk tovább.
Balzac minden szereplőjét részletesen jellemez a műben, talán túlságosan is, ez kissé terjengőssé teszi a regényt. De erre a terjengősségre legtöbbször szükség van, mert a korabeli viszonyokat alapos részletességgel kívánja az olvasóval megismertetni. Ezzel nincs is hiba, de pesszimista korrajzában sajnos nagyon is rá lehet ismerni a mai világra is, úgy tűnik 200 év alatt semmi sem változott.
Reménykednünk csak abban lehet, hogy, amennyiben 200 éve így megy a világ, ilyen kegyetlen, számító az ember, talán kibírjuk újabb 200-ig.
De ne legyenek illúzióink, a legutóbbi 200 év alatt rengeteg olyan negatív változás történt, ami az emberi faj pusztulásához vezethet. A technikai fejlődés előrehaladásával, olyen eszközökhöz jutottunk, amivel most már tömegesen képesek vagyunk kipusztítani magunkat, sőt élőhelyünket, a Földet is komolyan veszélyeztetjük.
A könyv mindenesetre nagyszerű olvasmány

szikszai_2 P>!
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Kicsit félve kezdtem el olvasni, de végülis sikerült. Tetszett és sok meglátás még a mai napig igaz benne.

ropacsek>!
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Úgy emlékszem, a Goriot apó kötelezőként tetszett, azt hittem, Balzac nekem való és ez a könyvet is szeretni fogom. Hát ezzel most nagyon megszenvedtem. Az elején egyáltalán nem tudott lekötni, alig haladtam vele, egy időre félre is tettem. Aztán Párizsban már kezdett érdekesebbé válni a történet, bár annyi szereplő volt, néha elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda és ki kit akar éppen támogatni vagy tönkretenni. A harmadik részben örültem, hogy Davidék kerültek a középpontba, ők jóval szimpatikusabbak voltak nekem, mint Lucien (akit néha ugyan kicsit sajnáltam, de megkedvelni nem tudtam).

Összességében az alaptörténet jó volt, de sokat levont a könyv értékéből a nagyon vontatott kezdés és a néhol rém unalmas, hosszú leírások (pl. a váltókról). Viszont azért érdekel, hogy mi lesz Luciennel, tervezem, hogy elolvasom a folytatást is, de biztos nem mostanában.

exti>!
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Ó jaj, drága Monsieur de Balzac! Hogyan is jöhetek én ahhoz, hogy a nagy realizmus egyik alapművéhez elemzést írjak, amikor ez a mű bámulatosan mutatja be a kritikáknak, elemzéseknek születését?! Bárcsak fogna úgy a tollam, mint Luciennek, és ne kéne minden szót úgy kipréselni magamból ennek a regénynek a megítélése kapcsán, vagy mint önnek, aki az utókort ennyi bőbeszédű irománnyal boldogtalanítja.

Nos, szóval az az igazság, hogy megszenvedtünk egymással. Pedig elvittem a bolgár tengerpartra is, homoktól is rázogattam, tengervízt is szárogattam belőle, de mindennek a teteje mégiscsak az volt, amikor rájöttem, hogy a közepéből hiányzik hatvan oldal, amit a mek.oszk.hu jóvoltából tudtam utólagos kinyomtatással pótolni – ettől függetlenül lojális maradok az antikváriusomhoz.

De hát nem ezek a bagatell nehézségek voltak a mérlegben, hanem a szimpátia hiánya, ha lehet ilyet mondani egy könyvvel kapcsolatban. Értem én, hogy az ifjúkori Balzac maga Lucien, sőt, David is a sikertelen vállalkozásaival; a saját korai írói éveinek nyomorúságából merít ihletet, kiadók és pénztelenség szorításában.
Kétségtelenül Lucien párizsi életénél működik a legjobban a regény, az újságírók közé keveredés, a kritikák, az átpártolások, a lapkiadás és hírgyártás a mai napig izgalmasak, lebilincselőek. Kiemelkedőek még a jellemábrázolások, na meg az arisztokrata réteg bemutatása a saját szabályrendszerükkel, de valahogy a végére mindenkiből elegem lett. Egész egyszerűen sok volt a jóból, túl tömény, túl bő lére eresztve, váltókkal meg korabeli pénzügyi és politikai helyzetelemzésekkel gazdagon megspékelve, rengeteg szereplővel, jaj.

Droci P>!
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Kicsit dühös vagyok, mert elszállt az előző értékelésem, és ezért már ugyanazokat nem tudom leírni ugyanúgy….
Amit biztosan tudok, hogy én és Balzac nem leszünk egyhamar kebelbarátok. Nekem ez az egész könyv túl vontatott volt és az elején szétuntam magam. Elég nehezen tudtam rászánni magam, hogy ne hagyjam félbe és mondjak neki búcsút. A fő problémám a túl sok leíró rész volt, ami sok esetben volt vontatott, száraz. Sokszor egy-egy sort többször is át kellett olvasnom, hogy igazán értelmezni tudjam, mert ezt a könyvet nem éppen a munka utáni időtöltés levezetéseként tanácsos kézbe venni. Ha pihentebb lett volna hozzá az agyam, talán másképp láttam volna. Igazság szerint a karakterek jellemét se sikerült megfelelően kihámoznom a sorok közül, nem érzékeltem a jellemfejlődést a könyv lapjain, bár biztosan történt valami.
Az elejét olvasva végig egy másik könyvre asszociáltam, méghozzá Tom Harper művére – a Titkok könyve. Abban jobban megfogott ez az egész könyvnyomtatás dolog, itt sajnos nem sikerült elvarázsolnia.
Ami miatt mégis csillagot érdemelt, az akkori kor történelme, Párizs szerepe (<3). De az is kitűnt a könyv lapjai közül, hogy a régi időkben is szerették megszabni, hogy az embernek milyen véleménye, viselkedési normája legyen, mert ha ettől elütött, már „selejt” volt.
Ezzel a könyvvel azt sikerült bebizonyítanom, hogy kihívás – mazochista vagyok :))

Gabriella_Balkó>!
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Lehet, bennem van a baj, rossz időpontban vehettem magamhoz ezt a könyvet. Annyira nehezen kezdődött, nagyon untam az elejét, ráadásul jóformán csak alvás előtt olvastam (egy ilyen nehéz és vastag könyvet nem hordok a táskámban), úgyhogy sok minden kimaradt a kábaságom miatt, aztán olyan fokon nem érdekelt, hogy csak átfutottam a sorokat. A párizsi lét a közepétől már kicsit jobban felkeltette az érdeklődésemet, csak aztán megint egy időre nem vehettem a kezembe, és nem volt meg nagyon az a vágy bennem, hogy a történet végére érjek, jóformán csak a könyvet akartam már letudni.
Azért volt benne pár jó részlet számomra is. Habár a főszereplő nem azok közé tartozik, akit megszeret az ember. Á, nem bánom, hogy elolvastam, csak egy kicsit sajnálom, hogy nem figyeltem rá annyira. Arra már nem emlékszek, hogy a Goriot apó hogy tetszett, lehet, hogy Balzac sem tartozik az íróim közé.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1973
660 oldal · Fordította: Benedek Marcell
Christine_>!
Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Ez vagy szörnyen unalmas, vagy szörnyen nem érdekelt. Háttérzajnak jó volt.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

– Van valami gyógyíthatatlan betegsége?
– Van, atyám…
– No, helyben vagyunk – mondta a pap. – Micsoda?
– A szegénység.

877. oldal, Európa Kiadó, 1998.

7 hozzászólás
sztimi53>!

Szörnyű gyermek volt: apjához is, anyjához is hasonlított.

675. oldal (Európa, 1998)

1 hozzászólás
ede>!

– A lelkiismeret, kedvesem, egy bot, mindenki kezébe veszi, hogy a szomszédját megverje, de önmaga ellen sohasem használja.

"olcsó könyvtár" 2 kötet 99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lelkiismeret
sztimi53>!

– Az apja patikus volt – mondta Jacques –, ő pedig antipatikus.
– Ő is az apja mesterségét folytatja, mert amit beadott nekünk, az nagyon hasonlít az orvossághoz – mondta Stanislas, egyik legingerlőbb pózába helyezkedve. – Ha már orvosságról van szó, inkább valami másfélét szeretnék.

134. oldal, Európa Kiadó, 1998.

sztimi53>!

– Mi baja? – kérdezte Étienne Lousteau.
– Posványban látom a költészetet – mondotta.
– Eh, kedvesem, magának még illúziói vannak.

400. oldal, Európa Kiadó, 1998.

Sli P>!

Meg aztán győzhetetlen bűbáj van abban, ha kitartóan cselekszünk valami jót, amit mások rosszallnak: az ártatlanság kap ilyenkor valamit a bűn zamatából.

84. oldal, I. kötet, Első rész - A két költő (Szépirodalmi, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: ártatlanság · bűn · · kitartás
sztimi53>!

Postel, amióta megházasodott, újra festette a boltját, s azt íratta fölé, amit Párizsban szoktak: Gyógyszertár.

804. oldal, Európa Kiadó, 1998.

5 hozzászólás
sztimi53>!

Boldogok, akik itt e földön megtalálják a poklot.

662. oldal, Európa Kiadó, 1998.

1 hozzászólás
sztimi53>!

Olyan versek ezek, aminőket többé-kevésbé valamennyien csináltunk, amikor kiléptünk a kollégiumból – felelte unatkozó ábrázattal a báró, hogy ki ne essék a semmin sem csodálkozó ítélőbíró szerepéből. – Mi annak idején az ossziáni ködökbe voltunk belebolondulva. Se szeri, se száma nem volt a Malvináknak, a Fingaloknak, a ködös jelenéseknek, a harcosoknak, akik fejükön csillagot viselve léptek ki sírjukból. Manapság ezeket a költői ócskaságokat Jehovával, sistrumokkal, angyalokkal, szeráfszárnyakkal helyettesítik, a paradicsom egész lomtárával, amit az óriási, végtelen, magány és értelem szavakkal alakítanak újjá. Csupa szó, isteni szavak, kereszténységbe oltott panteizmus, fölékesítve nagy kínnal összekeresett ritka rímekkel, mint például: magát és agát, smaragd és faragd stb. És végre megváltoztattuk a földrajzi szélességet: észak helyett most keleten vagyunk, de a sötétség itt is éppen olyan sűrű.

132. oldal, Európa Kiadó, 1998.

sztimi53>!

Ez a nemesúr afféle kis agyvelő volt, középúton az ártalmatlan jelentéktelenség közt, amely még képes megérteni valamit, s a büszke ostobaság közt, amely sem elfogadni, sem visszaadni nem akar semmit.

106. oldal, Európa Kiadó, 1998.


A sorozat következő kötete

Elveszett illúziók sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Émile Zola: Nana
Émile Zola: Az emberirtó
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Dickens Károly: Karácsoni ének
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Louisa May Alcott: Négy leány