César ​Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések 4 csillagozás

Honoré de Balzac: César Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések

A César Birotteau kivételes helyet foglal el az Emberi Színjáték nagy regényei között. Mikor Balzacot erkölcstelenséggel vádolták aggálytalan, becstelen hősei nem éppen épületes történetei miatt, főképp César Birotteau jellemére és történetére hivatkozott. Ez az egyszerű illatszer-kereskedő és sok becsületes barátja és rokona bizonyította, hogy a tisztesség és a becsületesség a Restauráció zülött korában is lehetséges. Birotteau szégyenletes csődje uán sem veszti fel a fejét, az élete további éveiben szívósan dolgozik jó híre visszaszerzésén. Kötetünk két remekmívű elbeszélését mindenki gyönyörűséggel olvashatja: A Vörös Vendégfogadó egy kegyetlen gyilkos izgalmas történetét és szörnyű bűnhődését beszéli el, Az elhagyott asszony pedig egy szerelem kristálytiszta lélekrajzzal megírt, fájdalmasan szép drámáját.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Debrecen, 1985
368 oldal · ISBN: 963073270X · Fordította: Déry Tibor, Gyergyai Albert, Lányi Viktor

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Honoré de Balzac: César Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések

Ha Balzac valamit utál, akkor az a pénzvilág krémje, a bankárok és az uzsorások, úgyhogy ha van a devizahiteleseknek védőszentje, akkor az nyilván ő. Ennek egy cseppet sem mond ellent, hogy közben Balzac egészen nyilvánvalóan imádja a pénzt magát, hiszen aki imádja a pénzt, az szükségszerűen vagy bankár (esetleg uzsorás), vagy utálja őket. Ez bizonyára azzal függ össze, hogy ugyanazt az ökológiai fülkét próbálják meg betölteni. A César Birotteau…-ban is az első 140 oldal tulajdonképpen nem más, mint egy báli előkészület részletekbe menő leírása, ami kiváló alkalmat nyújt írónknak ahhoz, hogy csak úgy röpködjenek a költségszámítások: itt egy 1000 tallér, ott 20.000 frank… A történet további része pedig ugyancsak tobzódik a számnevekben, csődeljárás, váltóleszámítolás és satöbbi ürügyén. Ha valakinek van hozzá affinitása, nagyon korrekt közgazdasági tanulmányt rittyenthetne mindebből a XIX. századi francia nagypolgári élet költségvonzatait illetően.

A másik dolog pedig, amiért Balzac odavan, az az intrika. Ez a képzeletbeli Párizs az egy főre eső jockeyewingok tekintetében egyértelműen világbajnok – itt négy emberből három tutira tönkre akar tenni valakit (vagy egymást, vagy a szerencsétlen negyediket), és egyáltalán nem ódzkodnak attól, hogy erről az olvasó szeme láttára hosszadalmasan áradozzanak. Kicsit olyan ez, mint amikor a színdarabokban kibeszélnek a közönségnek, csak hogy az értse, mi is történik a szereplők fejében. Nem nagyon reális ez persze, de a balzaci realizmus nem a valóság hű ábrázolásáról szól, inkább a modellezéséről. Az író (ahogy a realisták általában) nem pontosságra törekszik, mint inkább valami magasabb szintű igazság megalkotására – ennek érdekében kicsit leegyszerűsítő és karikaturisztikus, nem annyira létező személyt, mint típust akar alkotni.

Ilyen típus César Birotteau, a könyv gerincét alkotó regény főhőse is: a becsületes kereskedő mintapéldánya, akit a pénzvilág hiénái rávesznek, hogy törekedjen magasabbra. A feleség persze tudja előre, hogy a lyuk, ahová férje be akar mászni, nem annyira aranybánya, mint inkább latrina – de a férfi nem hallgat rá. És persze jön is a csőd, csőstül. Balzac, tőle némiképp idegen módon, a padlóra került Césart nem tapossa meg páros lábbal, inkább a lelki megnemesedés nagy eposzát kerekíti ki az egészből: hogy mire nem képes az ember, ha a szíve a helyén, és vele vannak, akiket szeret. Nem a legsikerültebb Balzac-mű, de az életműben (pont atipikussága miatt) érdekes helyet foglal el.

A kötet további két novellája viszont már Balzac legjobb oldalát mutatja. A Vörös Vendégfogadó-ban egy kegyetlen gyilkosság története bontakozik ki egy vacsorai beszélgetés alatt, hogy aztán végül tüneményesen cinikus végkifejletbe torkolljon. Az elhagyott asszony-ban pedig a vidéki élet éles szemű bírálatából kiindulva ismerjük meg egy pusztító szerelem krónikáját – a végkifejlet itt is üdítően sajátos. Összességében ez a kötet jól illusztrálja a balzaci kevercset, ami jókora adag fanyar realista elemzőkészségből, és majd ugyanennyi romantikus szenvedélyességből áll össze. Aki szeret cselszövevényekről olvasni, és tudja tolerálni a piszkos anyagiak gyakori emlegetését, sok értékes dolgot felszínre hozhat belőlük egy elpárolgott múltból – köztük olyanokat is, amik a mai napig meghatározó elemek a modern társadalomban.

9 hozzászólás
Kojak85>!
Honoré de Balzac: César Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések

Én megadom a 4,5 csillagot, mert engem személy szerint elbűvöl az emberi színjáték szereplőköre, és a kapcsolat az egyes kötetek közt. César bukása értelmezésem szerint nem egy bál előkészületeit taglalja 140 oldalon, hanem egy nagyravágyó parfüm- és kozmetikum gyártó nyárspolgár nagyratörő próbálkozása, hogy a megkuporgatott vagyonát megsokszorozza – ész nélkül! Belesétál a csapdába, és hiába az intő jelek sokadalma, elvakult a könnyű meggazdagodás reménye miatt. Kedvenc részem, mikor az álbankár lakásán reggelizés közben elfecsegi neki, hogy miként működik a spekuláció, Césár azonban még itt sem jön rá, hogy pontosan az történt vele is, amit az öreg Claparon felvázol részegségében. Hab a tortán, hogy meghívja, üzleteljen vele a továbbiakban … Viszont a tőzsdejelenetek, ahol a sok pénzember megjelenik, Gobseck, du Tillet, és a többi (roh…) spekuláns szerintem remekül megirt epizódok! A család, az igaz barátok harca a vagyonmentés érdekében elbűvölő, példaértékű, az emberi szervezet és psziché összeomlása pedig törvényszerű! Most őszintén, melyikünk nem sajnálta Césárt, kedves olvasótársaim?
A Vörös fogadó számomra nem volt nagy durranás, annál jobban tetszett viszont az elhagyott asszony, aki ugye Rastignac kedves és gazdag unokanővérének szerelmi története önkéntes normandiai száműzetése során. Aki kedveli Balzac világát, annak ez a kötet kötelező darab, melyben az uj szereplők mellett már ismert arcok és szereplők tűnnek fel újra és újra!

Sine_nomine>!
Honoré de Balzac: César Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések

Imádom Balzac olyan karaktereit, mint César Birotteau. Úgy érzem, hogy más írótól a végletekig túlfeszített és hiteltelen lenne ez a figura, de Balzac képes úgy megrajzolni egy szereplőt, hogy ez egyáltalán nem zavaró. Birotteau is már-már krisztusi, de minimum a szentek magasságába emelkedik, és én végig elhiszem, hogy ez a szereplő valóban ilyen jó jellem.

Hát még ha ehhez hozzávesszük, hogy Balzac a színes kis panoptikumát elvileg valós emberekről formálta.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Egy olasz hölgy, egyike ama isteni teremtményeknek, akik szöges ellentétei a párizsi nőknek, s akiket az Alpeseken innen mélységesen erkölcstelennek tartanának, francia regények olvasása közben így kiáltott fel:
– Nem értem, miért töltenek ezek a szegény szerelmesek annyi időt azzal, amit egy délelőtt is el lehet intézni!

335. oldal Az elhagyott asszony

2 hozzászólás
Kuszma>!

Az ezekben a koponyákban felgyűlt fanyar bölcsesség néhány avatag eszméből áll, s a közéjük keveredő néhány új gondolatból, amelyeken esténként közösen elrágódnak. Hasonlóan egy kis öblöcske vizéhez, a gondolatokat közvetítő mondatoknak is megvan a maguk mindennapos árapálya, egyformán ismétlődő, állandó örvénylése, és akik hallgatják süket mormolását, hallgatni fogják holnap is, egy év múlva is, mindörökké. Az evilági dolgokról formált megváltoztathatatlan véleményeik már-már egy hagyomány szentelte tantétel formájába merevedtek, amelybe akár egy csöpp szellemet belecsempészni senkinek nincs hatalmában. E betokosodott emberek élete olyan megrögzött szokások között kering, amelyek éppoly érinthetetlenek, mint vallási, politikai, erkölcsi és irodalmi nézeteik.
Ha idegent fogadnak be ebbe a körbe, egy kissé gúnyosan mindenki arra fogja figyelmeztetni, hogy: „itt minálunk nemigen fogja megtalálni az ön párizsi társaságának ragyogását”. És mindegyikük el fogja ítélni szomszédjai életmódját, s azt a hitet igyekszik kelteni az idegenben, hogy őt magát más anyagból gyúrták, mint a társaság többi tagját, s hogy hiábavaló volt minden próbálkozása, hogy új életet öntsön ezekbe az emberekbe. De ha történetesen az idegen valamilyen megjegyzésével csatlakozik ahhoz a véleményhez, amelyet ezek az emberek egymásról táplálnak, abban a pillanatban hitvány gazfickónak kiáltják ki, aki nem ismer sem Istent, sem embert, romlott párizsi, mint ahogy általában minden párizsi romlott erkölcsű.

310. oldal Az elhagyott asszony

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Franz Fabian – Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek I-II.
Émile Zola: A föld
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes emlékiratai
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Fehér éjszakák
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Gozsdu Elek: Köd
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A nagyváros homályából
George Sand: Rudolstadt grófné
Guy de Maupassant: Maupassant összes regényei I-II.