A vidéki orvos nem a megszokott Balzac-regény. Nincs benne hatalmi tülekedés, pénzhajsza, társadalmi törtetés, nincs benne izgalom, dráma, rejtély. Azaz hogy – rejtély mégiscsak van. Kicsoda Benassis doktor? Miért temetkezett el ide az Isten háta mögé, ebbe az alpesi nyomorfészekbe? Miért gyógyítja ingyen a szegényeket, miért viseli szívén a falu boldogulását, miért él magányosan, miért áldozza minden percét, minden erejét másoknak? Egyszóval, a balzaci szóval: mi a titka ennek a férfinak? Ezen töpreng Genestas őrnagy, amikor ellátogat Benassis mintafalujába, s ez a kérdéssor motoz bennünk is, amint megismerjük az orvos művét: egy virágzó, iparkodó, gyarapodó falut, egy boldog zugot ezen a regényes alpesi tájon. És amint peregnek az idillikus képek, s haladunk lassan, egyre szűkebb és szűkebb körben szemlélődve – mert az elbeszélés nem egyenes vonalú, hanem körben mozog, körképet ad –, végül is kipattan a titok, meztelenül lüktet előttünk a sebzett szív, amely egy egész falut,… (tovább)
A vidéki orvos 11 csillagozás
Eredeti cím: Le médecin de campagne
Eredeti megjelenés éve: 1833
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Honoré de Balzac művei Európa · Külföldi regényírók Franklin-Társulat
Enciklopédia 48
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Pásztoridillbe oltott melodráma – nem Balzac legjobbja. Szépek az alpesi tájleírások és jóízű elbeszélést kapunk a napóleoni időkről, 'történelem alulnézetben' jelleggel. De a vidék felvirágoztatásának naiv receptje, Balzac gazdasági és társadalmi elképzeléseinek – viták formájába szőtt – hosszas fejtegetése, és a szerelmi történetek érzelmes romantikája, mely ez esetben meglehetősen vázlatos, nem tettek jót a regénynek. Az író tehetsége fel-felcsillan, de nem tölti ki a rendelkezésre álló teret.
A 'jelenetek a vidéki életből' más darabjait kell olvasnia annak, aki veretes Balzacra vágyik.
Sokkal jobb könyv, mint ahogy a molyos olvasásokból következne! Főhőse egy, a világtól és saját ifjúkori botlásaitól megcsömörlött orvos, aki elmegy az Isten háta mögé vidékre – és ott reformtörekvéseivel, ötleteivel, segíteni- és tenniakarásával felvirágoztat egy falut és az egész járást! Kap egy látogatót, egy tisztet, aki megedződött Napóleon csatáiban, de neki is van egy csontváz a szekrényében. A két ember beszélgetései a vidéket járva érdekesek, a tájleírások gyönyörűek. Időnként van benne – számomra legalábbis – egy kicsit túl sok filozofálás, de egyébként élvezetes, könnyen olvasható mű – és messze nem a Balzac-tól megszokott stílusban írva. Aki Balzac-ot a fő műveinek stílusa miatt nem olvassa, vagy nem szereti, neki ajánlom ezt a könyvet – és még akit érdekel a XIX. századi francia Alpok lakóinak élete (meg egy kicsit imádja Napóleont, mert róla is sok szó esik ebben a regényben).
Ez egy igazi filozofálgatós-elmélkedős könyv, a cselekményt fél oldalban össze lehetne foglalni. Ami persze nem baj, mert nem is vártam pörgő eseményeket és folyamatos rohangálást. Voltak benne helyette tájleírások, gyönyörűek, legszívesebben venném a cipőm meg a hátizsákom, meg elmesélt élettörténetek magyarázatokkal, elméletekkel. Az orvos magyarázataival és elméleteivel. Tulajdonképpen az egész könyv egy nagy-nagy monológ, amit a többi szereplők megpróbálnak néha megzavarni, de ez az orvost nem nagyon izgatja.
Az egyetlen rész, ahol nagyon döcögött és majdnem feladtam, a közepe fele 20 oldal volt, ahol a 18. század végi, 19. század eleji francia társadalomról filozofálnak. Egyrészt: nem szeretem én ezt a nagy általánosítgatást, hogy az ebbemegabba a társadalmi csoportba tartozó emberek bizony ilyenek meg olyanok és kész. Másrészt pedig felőlem akár valóban is lehettek mindegyszálig olyanok (bár erősen kétlem), mert igazán semmit nem tudok róluk. Törióráról halványan rémlik, hogy volt Forradalom, meg Napóleon, meg Restauráció, de hogy akkoriban milyen volt a parasztság helyzete, és az elitnek melyik csoportja kivel állt ellentétben és miért…
De a könyv többi része kellemes, lassan csordogáló, amiben olyan jól el lehet merülni.
Nem egy tipikus Balzac-mű, relatíve kevés benne a történés, de nagyon értelmes könyv. Amit a legérdekesebbnek találtam, azok az eszmefuttatások, kiváltképp a vidék felvirágoztatásáról, valamint a társadalom működéséről szólókat. Hiánypótló volt. :)
Népszerű idézetek
Amidőn erre a nehéz, lemondással teli életre szántam magam, sokáig haboztam, hogy pap, falusi orvos avagy békebíró legyek-e. Kedves uram, a közmondás nem oktalanul fűzi egybe a három fekete ruhát: a papét, a törvény emberéét és az orvosét: az első a lélek sebét gyógyítja, a második az erszényét, a harmadik a testét. Ők képviselik a Társadalom létezésének három fő megnyilvánulási formáját: a lelkiismeretet, a birtoklást, az egészséget.
1. A vidék és az ember
Tudjátok meg, az egyiptomiaknak, amióta a világ világ, óriások az uralkodóik, s megszámlálhatatlan a hadseregük; a szellemek meg a krokodilusok országa ez, ahol akkora piramisokat építettek, mint amekkorák a mi hegyeink – ezek alá rakták a királyaikat, hogy frissen tartsák őket; az ilyesmi általában nagyon tetszik nekik.
3. Napóleon a nép szívében
A proletárokat a nemzet kiskorúinak tartom: mindig is gyámság alatt kell maradniuk.
3. Napóleon a nép szívében
– Kapitány uram – nevetett a békebíró –, egy öreg jogász mondotta, hogy a birodalmak karddal kezdődnek és tintatartóval végződnek. Mi már a tintatartónál vagyunk.
3. Napóleon a nép szívében
Az ifjú ember olyan, mint a katona, aki nekimegy az ágyúknak, de meghátrál a rémképek elől.
4. A vidéki orvos vallomása
Egy reggelen elkezdte az imát: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben…”, azután megállt, s megkérdezte: „Miért nem Mianyánk?”
4. A vidéki orvos vallomása
A hadiélet során sok mindent látott az öreg katona, de ezúttal mégsem tudta elfojtani a meglepődéssel elegy borzadás mozdulatát, amikor megpillantotta ezt az emberi arcot, amelyen sohasem ragyogott a gondolat fénye, ezt az ólomszürke ábrázatot, melyen úgy ült az együgyű és szótlan szenvedés, mint a gyerek arcocskáján, aki még nem tud beszélni és akinek már a sírásra sincs ereje – ezt a teljesen elállatiasult arcot, mely egy haldokló idióta sajátja. A hülye volt az emberi nemnek az a válfaja, amelyikkel az őrnagy még nem találkozott.
1. A vidék és az ember
Az igény ipart teremtett, az ipar kereskedelmet, a kereskedelem nyereséget, a nyereség jólétet, a jólét pedig hasznos eszméket.
1. A vidék és az ember
– A halott siratása egészen addig tart – magyarázta Benassis, a gazdasági épületek felé vezetve Genestast –, míg a testet bele nem teszik a koporsóba, s közben a zokogó asszony siránkozása mind keservesebb és kifejezőbb lesz. De arra, hogy egy asszony így beszélhessen e tiszteletet parancsoló gyülekezet előtt, mocsoktalan életével kell megszereznie a jogot. Ha az özvegy a legkisebb hibát vethetné önnön szemére, egyetlen szót sem merészelne szólni; mert ha szólna, önmagát ítélné el, s egyszerre lenne saját maga vádlója és bírája. Hát nem fenséges e szokás, mely megítéli a halottat és az élőt? A gyász csak egy hét múltán kezdődik, amikor mindenki összegyülekezik. Addig a rokonság a gyermekek és az özvegy mellett marad, hogy segítsen nekik a dolgaikat elrendezni és vigasztalja őket. E gyülekezet nagy hatással van a lélekre, elnyomja benne a rossz szenvedélyeket ama tisztességérzet révén, mely egymás jelenlétében eluralkodik az embereken. Végül, a gyász kezdetének napján ünnepi tort ülnek, melyen a rokonok elbúcsúznak egymástól. Mindez súlyos teher, de ha valaki elmulasztja kötelességeit, melyeket a családfő halála ró rá, nem várhatja el, hogy bárki is részt vegyen az ő siratásán.
2. Keresztül-kasul a földeken
De azon a napon, amelyen a Kormányzat több egyéni szerencsétlenséget okoz, mint boldogságot, megdöntése csak a véletlenen fog múlni; s a nép, midőn megdönti, a maga módján benyújtja majd a számlát. Egy államférfinak mindig az Igazság lábai előtt kellene elképzelnie a szegényeket, hiszen az igazságot az ő kedvükért találták ki.
2. Keresztül-kasul a földeken
Hasonló könyvek címkék alapján
- Émile Zola: Állat az emberben 87% ·
Összehasonlítás - Émile Zola: Thérèse Raquin 82% ·
Összehasonlítás - Gustave Flaubert: Madame Bovary 86% ·
Összehasonlítás - Émile Ajar: Előttem az élet 92% ·
Összehasonlítás - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III. ·
Összehasonlítás - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából 88% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Kis Dorrit 87% ·
Összehasonlítás - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök ·
Összehasonlítás - Guy de Maupassant: Egy élet ·
Összehasonlítás - Émile Gaboriau: Az orcivali bűntett 85% ·
Összehasonlítás