A ​szamárbőr 142 csillagozás

Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ki ne ábrándozott volna még arról, hogy milyen jó lenne egy bűvös tárgy, amely valóra váltja minden kívánságát? Raphaël de Valentinnak szerencséje van. Utolsó fillérjét is eljátszotta a Palais Royal játékbarlangjában, s nem lát más kiutat, csak az öngyilkosságot. Ekkor egy régiségkereskedőtől különös ajándékot kap – egy bűvös bőrt, amely tulajdonosa minden kívánságát teljesíti, de minden kívánságára összezsugorodik. És fogyásával együtt fogy hősünk élete is.

Eredeti megjelenés éve: 1831

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A világirodalom klasszikusai Kossuth · Honoré de Balzac művei Európa · Klasszik Alinea · Athenaeum Könyvtár · Remekírók regénytára Európa, Szépia · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Alinea, Budapest, 2015
320 oldal · ISBN: 9786155303630 · Fordította: Rónay György
>!
252 oldal · ISBN: 9789633641057 · Fordította: Harsányi Kálmán
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
322 oldal · ISBN: 9789633442982 · Fordította: Harsányi Kálmán

11 további kiadás


Enciklopédia 11

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

eme>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Bár ízig-vérig realista regény (mi más is lehetne), meglepett a hoffmannos misztikum, a mágikus-fantasztikus elem, amely egy fausti szerződés apropóján kerül a regénybe. Nem szoktuk meg ezt Balzactól, talán nem is áll annyira jól neki, mint a németeknek. Az ironikus-szarkasztikus hangon megszólaló társadalomkritika viszont annál jobban. A regény ugyan egyenetlen egy kicsit, az elején mintha túl sok jutna a leírásból és elmélkedésből, a középső – a főhős gyermek- és kamaszkorát első személyben elmesélő – rész kicsit hosszabb a kelleténél, és így viszonylag későn kezd felpörögni a cselekmény, mégis Balzac nagyon szépen rajzolja meg a naiv, ártatlan és álmodozó széplélek elkárhozását egy velejéig romlott világban. Akarni, bírni, tudni – hogyan működnek az ember életében ezek a mozgatórugók? Az első kettő ösztönszerűsége vagy a harmadik, az előzőkön való felülemelkedéssel kecsegtető tudás a boldogulás útja? Netán egyikük sem?

A regény három nagy egységben vizsgálja Raphael Valentin életútját: az első rész in medias res indít, a huszonöt éves Raphael élete mélypontján, amikor a kétségbeesés és reménytelenség bűnbarlangokba, rulettasztalhoz majd a Szajna felé vezet. Majd megismerjük az ide vezető út állomásait, a szigorú apa által diktált klastromi regulák hideg despotizmusában felnövő gyermek szenvedéseit, nélkülözéseit. A végül apa (és örökség) nélkül maradt önbizalomhiányos, félénk gyermek, a nagy terveket szövögető, álmodozó művészpalánta aszketikus, munkába és tanulásba temetett életét, majd kitörési kísérleteit. A harmadik rész az első folytatása egy nagyobb időbeli ugrással – a tudni és akarni után a bírás, a birtoklás és annak minden következménye tárul elénk. A bűvös talizmán adta hatalom minden súlya.

Balzac Raphael sorsában az egyén és az egyéni vágyak lehetőségeit vizsgálja a társadalommal, annak materializmusával szemben. Mit ajánlhat fel az egyénnek ez a társadalom, és milyen áron? Van-e a három mozgatórugón kívül valami más is? Az eltompult és géppé vált ember pénz- és élvhajhászása mellett maradt-e még valami tiszta a világban? A kísérletező, de határait minduntalan beismerni kényszerülő tudomány (l. Raphael betegsége, kísérletezések a szamárbőrrel) mellett valami más megoldás a folyton fogyó, zsugorodó-töpörödő életre?
Ama bizonyos régiségbolt, ahová Raphael a regény elején betéved, nem csak a szamárbőrt rejtegeti. Mellette, kezdetben legalább akkora hangsúllyal ábrázolva, ott van Rafaello Krisztus-képe is – a szeretet és a szelídség. A szeretet parancsa, az irgalom, az erények életre keltésének ígérete. A névválasztás, sem a Raphael sem a Valentin természetesen nem véletlen.
A főhős fejlődéstörténetében számos magatartástípust képviselő alak bukkan fel: a szigorú, kemény munkát és önfeláldozást követelő, de csődöt mondó apa, az aszketikus életet választó antikvárius, a cinikus Rastignac, a hedonizmus és parvenüség képviselője, Émile, a hatalom oktondiságát fel- és kihasználó újságíró. Foedora és Pauline ellentétes karaktere is választási lehetőséget jelent. Egoizmus és altruizmus. Képmutatás, hamisság, mesterkéltség és lámpavilág vagy őszinteség, szerénység, természetesség és napfény. Tud-e Raphael jól dönteni? Ki lehet-e lépni az ördögi körből?
Nem a legjobb Balzac-regény, amit olvastam, de azért ellát egy kis gondolkodnivalóval.

2 hozzászólás
Stone>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Balzac stílusa egy mai olvasónak dagályos, bár van, amit röpke mondatokkal is el képes intézni. De inkább jellemzőbb rá a több bekezdésen át tartó szenvelgő leírás. Úgy érzem a nőkért rajongott, de rajongása nem vakította el a hibáinkra nézve, viszont képes volt megbocsátani nekünk azokat. A szamárbőr egy csoda darab az akkoriban divatos és újra felfedezett keletről. Varázshatalma van.Csakhogy szerződést kell vele kötni, ami felbonthatatlan, és persze sehol egy ügyvéd, aki védené a balgát, ki lepaktál az ördöggel. Érdekes filozófia társalgások, monológok. Rengeteg, a kor ismeretét, mind tudományos, mind kulturális témában, megcsillogtató közlés, Balzac hiú volt, no de melyik férfi nem az, ha fényezésről van szó? De mindent egybevetve tetszett a könyv, le tudta kötni a figyelmem. Úgyh adunk e bikának még esélyt, h leterítsen szavaival. Ja! És köszi @robertjordan az eseményt, az ostorozást, a kegyetlenkedést, a nem bugyinedvesítő hangon előadott lelkesítő szólamot. Te hol is tartasz? hi hih hi

kuliga>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Nem igazán könnyed olvasmány, az alapötlet igen érdekes, de a megvalósítása inkább rossz megoldású. Talán egy rövidebb kisregény formában jó kis csattanója lehetett volna, de 200 oldal felesleges leírásokkal teli előzmény, kicsit sok. Azután pedig azt éreztem, hogy nem kapom meg a jutalmamat, hiába szenvedtem ezt végig, mert a sztori nem bomlik ki rendesen.

ujhelyiz P>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

A kívánságok, ill. azok következményei (legyen akár azért, mert teljesül, akár azért, mert nem), régi, visszatérő témáját adják az irodalomnak. Balzac ebben a regényében azt járja körbe, mi történik az emberrel, akinek minden kívánsága teljesül, de ugyanakkor ezekért hátralevő életéből kell áldoznia.

A regény által bemutatott Párizs, különösen a gazdagabb része egyszerűen gyomorforgató – az embereknek túl sok idejük van mindenféle bálokra járni, és itt intrikázni (akár különösebb cél nélkül is), egyesek sportot űznek az adósságokkal való visszaélésből, és úgy általában nem törődnek senkivel sem magukon kívül. És meglepő módon ezen Raphael de Valentin, a fiatal főhősünk is alig jelent kivételt (még a bizonyos szamárbőr megszerzése előtt is!) – elvégre az egy luxus, hogy visszavonuljunk minden társaságtól, megírjuk életünk nagy művét, majd várjuk, hogy a nagyközönség megismerje és méltassa.

Pedig megkapja a lehetőséget az élettől – viszonylagos jólétben nő fel, kap egyetemi végzettséget, és örökségét jól beosztva sikerülhetett volna valamire jutnia (természetesen fáradságos munkával). És munkáját még így is észreveszik, páran próbálnak neki lehetőségeihez híven segíteni – de mivel utána rossz társaságba kerül, mindent elveszít, amely után már csak a címszereplő kívánságteljesítő szamárbőr segíthet neki.

Különösen fájdalmas belegondolni, hogy ez a szamárbőr minden kívánságot teljesít, és ehhez képest igencsak korlátozott boldogságot hoz főszereplőnknek – pedig a valós életben is az van, hogy ha kívánunk valamit, akkor arra bizony időt, energiát kell szánnunk (ami pedig a mi életünkben is véges erőforrás) – csak annyival rosszabb a helyzet, hogy hiába szánjuk rá életünk egy részét, a vágyunk lehet, hogy mégsem válik valóra. Ugyanakkor megszűnnénk embernek lenni, ha elnyomjuk a kívánságainkat – szóval jó kérdés, hogy ebből milyen konstruktív gondolatot lehet levonni a jövőre nézve magunknak, pedig ez szükséges lenne.

Lahara IP>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Ha ilyen jó Balsac, azt hiszem, fogok még tőle olvasni.

gesztenye11>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Balzac valamiért úgy él az emlékeimben, mint egy nagy író. Hivatalosan – legalábbis a Wikipédia szerint – a francia realista regényírás egyik megteremtőjeként tartják számon. Hát ez a könyv minden, csak nem realizmus. Nem tudok spoilerezni, hiszen a fülszövegben benne van a lényeg, inkább csak leírom, nekem mik jutottak eszembe olvasáskor. Ez egy nagyon nehéz olvasmány. Hosszas leírások (vagy "elmesélések"), nagyon korabeli stílusban, sokszor latin idézetekkel megspékelve. A könyv eleje egy reménytelennek tűnő öngyilkossági kísérlet története (még talán ez a legvalóságosabb rész) – egy fura közjátékkal, ami meghatározza a könyv végét, és főszereplőnk, Raphael de Valentin sorsát.A középső, leghosszabb fejezet – egy nagy lelkizés, egy nyögvenyelős, helyenként unalmas visszaemlékezése egy fiatal embernek egy reménytelen szerelemről (Fedora kapcsán). (Nem szeretem a nagyon lelkizős, önsanyargató önvallomásokról szóló könyveket). Ennek bevezetése egy nagy tivornya leírása egy állítólag ellenzéki újság létrehozása alkalmából spoiler
A könyv vége egy groteszk, helyenként humoros kísérletezés története, ahol egyrészt tudósok (fizikus, mechanikus, kémikus), és orvosok (egy érző, egy vizsgálódó, és egy kételkedő) próbálják megfejteni a talizmánként tisztelt spoiler szamárbőr titkát – teljesen sikertelenül, másrészt főhősünk a magányosságból kilép Pauline miatt (aki szerintem a legnormálisabb szereplő a regényben), de már ő is tudja, hogy késő. Van még egy furcsa, bár nyertes párbaj, meg egy epilógus. Végül is mi a tanulság? Van egy fiatalember, aki valami miatt meg akar halni – és végül meghal. Az történik, amit igazából az elején akart. Ez nem happy end?? spoiler.
Balzac nagy író – én meg biztos nem vagyok egy „nagy” és kellően figyelmes és türelmes olvasó. De még ettől a felfedezéstől sem tudom magasabbra csillagozni. Nekem ez nem jött be!
PS: egy korábban értékelő molytárs kérdésére válaszolva: ez a Rastignac – az a Rastignac!

Belle_Maundrell >!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Nem értem, miért pont a szerintem borzalmas Goriot apóval kell szadizni szegény diákokat, amikor Balzac bácsi nyilvánvalóan írt jobbat is. Nem fűztem túl sok reményt ehhez a könyvhöz, de végül is egész pozitív élmény volt.
Sőt, igazából ez a szép, cirkalmas stílus most nagyon bejött, és a történet elején izgalmas volt a szamárbőr megtalálása, kíváncsi voltam, hogy fognak alakulni ezek után a dolgok. A mélypont sajna a közepe táján érkezett el, amikor túlságosan elmerültünk Raphael siralmas, múltbéli szerelmi életében. Egyáltalán nem érdekelt a bénázása azzal a sznob nénivel.
Alig vártam, hogy vége legyen, és utána tényleg megint fellendült a színvonal, bár sejtettem, hogy ilyesmi vége lesz. Összességében azért tetszett, tök jó az alapötlet (van valami ilyesmi mese, nem?), mellesleg engem a Dorian Gray-re emlékeztette, bár nem tudom, melyik volt előbb.
(Ez a Rastignac amúgy az a Rastignac, vagy csak az író odavolt ezért a névért?)

2 hozzászólás
Viktorius>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Balzac igen nagy mumus. Nekem legalább is biztosan. Már csak azért is, mert ő a realizmus irodalmának Alfája. A realizmus gyenge pontjaitól, unalmától pedig menekülök, mint ördög a tömjénfüsttől. A korábbi kiütéses vereségekre fátylat vetve ismét elővettem a Mestert – erőt merítve a Nana feletti 12 menetes, pontozásos győzelmemből, illetve Bovaryné gyors kiütéséből. (Elismerem, csúnya dolog volt így bánnom a nőkkel.)

„A szamárbőr” hatalmát és erejét első pillanatban alábecsültem, majdnem rajtavesztem. Balzac dugig szórta régi és korabeli festők, szobrászok, művészek, hadvezérek, politikusok stb. neveivel, műveikkel, hivatkozásokkal, felsorolásokkal. Megfejelte a fentieket jó pár – számomra – ismeretlen szóval, mindezt egy igen kevéssé érdekfeszítő jelenetsorba sűrítve. Ennek hatására már kívántam, hogy a művészlélek szereplő minél hamarabb végezze el önveszélyes tervét, amit „nagy nehezen” hál' istennek megszakított a szamárbőr felbukkanása.
Aki ezt az erős, emberpróbáló első menetet kihúzza, annak nyert ügye van. A további hullámvasút valamilyen szempontból mindig érdekfeszítő marad. Több helyen írták, hogy mesés történetről van szó. Tényleg romantikus realizmusnak mondanám. Hol azért, mert szinte hiteltelenül mélyre és általánosítva merül bele a polgári kiábrándultságból fakadó emberi mocsokba, hol pedig azért, mert tényleg mesés, idealista jellegű – főképp az utolsó fejezetben. Kóstolót nyújt a gyűlöletes és undorkeltő (számomra) Rastignac-i életmódból, hiába nem tökéletes „tanítvány” a főhős. Az ember torka elszorul Pauline-tól, aki nem jó, hiszen szegény. A mű végül mégis arra készteti az embert, hogy levonjon valamiféle tanulságot.

Igazi tanmese, minden harsányságával, túlzásával együtt. Elbűvölő, ocsmány fabula – emberi állatokkal. Pozitív értelemben. Csak rendkívül nehéz olvasmány.

Holdbéli_nyúl P>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Nem a mai kor stíluskövetelményeinek megfelelően íródott – igaz. Sok benne a leírás, embereké, tárgyaké, tájaké, amik miatt csak lassan bontakoznak ki az események – igaz. De ez a szép az irodalomban, nemde?
Bepillantást nyerhetünk a különböző társadalmi rétegek életébe, és nem mellékes, hogy olyan finom humorral, olyan csípkelődésekkel találkozhatunk, amiktől nem lehet nem mosolyogni.


Népszerű idézetek

Stone>!

Az ember néha azt hiszi, tökéletesebbé tette a dolgokat, pedig csak másként csoportosította őket.

31. oldal

4 hozzászólás
Grapefruitossy P>!

A züllés kétségkívül éppen úgy művészet, mint a költészet, s erős lélek kell hozzá.

141. oldal

Stone>!

Az újságírás, öregem, a modern társadalmak vallása, s halad a korral.

25. oldal

3 hozzászólás
Bélabá>!

Ha én a tiéd vagyok, minden a tiéd lehet.
Életed viszont enyém. Így akarja Isten.
Kívánj bármit, minden kívánságod teljesül.
De mérd kívánságaidat életedhez.
Ez az életed.
Minden kívánságoddal kisebbre zsugorodom, akár az életed.
Akarsz hát? Vihetsz.
Isten meghallgat. Úgy legyen!

39. oldal

7 hozzászólás
Stone>!

[…], végül menhelyet alapítok elszegényedett vagy meghibbant matematikusok számára.

127. oldal

2 hozzászólás
lorem>!

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom

Grapefruitossy P>!

Nem mindnyájan azzal büszkélkedünk-e, hogy sokkal többet szenvedünk, mint más?

65. oldal

Grapefruitossy P>!

Ha egy hatalom nem torolja meg, hogy semmibe veszik: vége. Ez az elv még mélyebben van a női szívekbe vésve, mint a királyok fejébe.

169. oldal

mefi69>!

Kételyt ébresztesz bennem Isten mindenhatósága iránt: hülyeséged még nagyobb, mint az ő
hatalma!


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Victor Hugo: A nyomorultak
Émile Zola: Thérèse Raquin
Émile Ajar: Előttem az élet
Émile Zola: Összeomlás
Eugène Sue: Párizs rejtelmei
Charles Dickens: Két város regénye
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú
Joris-Karl Huysmans: A különc
Susan Kay: A fantom