A ​szamárbőr 127 csillagozás

Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr Honoré de Balzac: A szamárbőr

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ki ne ábrándozott volna még arról, hogy milyen jó lenne egy bűvös tárgy, amely valóra váltja minden kívánságát? Raphaël de Valentinnak szerencséje van. Utolsó fillérjét is eljátszotta a Palais Royal játékbarlangjában, s nem lát más kiutat, csak az öngyilkosságot. Ekkor egy régiségkereskedőtől különös ajándékot kap – egy bűvös bőrt, amely tulajdonosa minden kívánságát teljesíti, de minden kívánságára összezsugorodik. És fogyásával együtt fogy hősünk élete is.

Eredeti megjelenés éve: 1831

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A világirodalom klasszikusai Kossuth · Honoré de Balzac művei · Klasszik Alinea · Athenaeum Könyvtár · A modern könyvtár · Remekírók regénytára Európa, Szépia

>!
Alinea, Budapest, 2015
320 oldal · ISBN: 9786155303630 · Fordította: Rónay György
>!
252 oldal · ISBN: 9789633641057 · Fordította: Harsányi Kálmán
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
322 oldal · ISBN: 9789633442982 · Fordította: Harsányi Kálmán

9 további kiadás


Enciklopédia 11

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 5

Most olvassa 10

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Két szóban: unalmas, dagályos.

Az egy csillagot azért kapta, mert az ötlet tök jó volt, csak éppenséggel alig szólt a szamárbőrrel és az azzal kapcsolatos „lehetőségek” kihasználásával és a lelki tusával, amit a fogyása okoz. A kötet első harmada gyakorlatilag egy vacsorával telik, melyen csak úgy röpködnek a különböző nációk művészeinek, íróinak, filozófusainak nevei, mindez egy politikai beszélgetésbe helyezve (uncsiiiiiii… ráadásul folyton hátra kellett (volna) lapozgatni a jegyzetekért, jó lett volna, ha ez inkább a lap alján lett volna, kb. a huszadik ismeretlen név után inkább feladtam és nem érdekelt ki volt az illető, akire utalt az író). A második részben visszakerülünk a múltba, hogy megtudjuk, hogyan bomladozott a főhős Fedora iránt és hogyan veszítette el a maradék kis pénzét is. A harmadik részben visszatérünk a jelenbe és végre kapunk egy kis cselekményt is, bár ekkor a főhős már kókadozik. A legjobb rész szerintem az volt, mikor a régi tanítóját beengedi az inas és kiderül, miért is él ilyen visszavonultan a főhős, hiszen elég egy rosszul kimondott mondat (vagy talán a gondolat is), hogy a kívánság valóra váljék. Kár volt érte, mert szerintem tényleg nagy lehetőségek voltak az ötletben.

2 hozzászólás
Habók P>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

"Ha nincs benned annyi baráti érzés,hogy meghallgasd elégiáimat, ha egy félórai unalmat sem tudsz elviselni a kedvemért, hát aludj, bánom is én!” Nos ez nem félórai unalom volt. És persze nem is végig unalom, de – bár az Eugenie Grandet és a Goriot apó után nagy reményeim nem voltak – most már biztos, hogy Balzac nem az én íróm. Nekem túl terjengős, túl részletes, túlságosan meg akarja magyarázni, hogy én mit gondoljak és érezzek könyve olvasásakor. De nem azt érzem.

12 hozzászólás
Stone>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Balzac stílusa egy mai olvasónak dagályos, bár van, amit röpke mondatokkal is el képes intézni. De inkább jellemzőbb rá a több bekezdésen át tartó szenvelgő leírás. Úgy érzem a nőkért rajongott, de rajongása nem vakította el a hibáinkra nézve, viszont képes volt megbocsátani nekünk azokat. A szamárbőr egy csoda darab az akkoriban divatos és újra felfedezett keletről. Varázshatalma van.Csakhogy szerződést kell vele kötni, ami felbonthatatlan, és persze sehol egy ügyvéd, aki védené a balgát, ki lepaktál az ördöggel. Érdekes filozófia társalgások, monológok. Rengeteg, a kor ismeretét, mind tudományos, mind kulturális témában, megcsillogtató közlés, Balzac hiú volt, no de melyik férfi nem az, ha fényezésről van szó? De mindent egybevetve tetszett a könyv, le tudta kötni a figyelmem. Úgyh adunk e bikának még esélyt, h leterítsen szavaival. Ja! És köszi @robertjordan az eseményt, az ostorozást, a kegyetlenkedést, a nem bugyinedvesítő hangon előadott lelkesítő szólamot. Te hol is tartasz? hi hih hi

kuliga P>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Nem igazán könnyed olvasmány, az alapötlet igen érdekes, de a megvalósítása inkább rossz megoldású. Talán egy rövidebb kisregény formában jó kis csattanója lehetett volna, de 200 oldal felesleges leírásokkal teli előzmény, kicsit sok. Azután pedig azt éreztem, hogy nem kapom meg a jutalmamat, hiába szenvedtem ezt végig, mert a sztori nem bomlik ki rendesen.

gesztenye11>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Balzac valamiért úgy él az emlékeimben, mint egy nagy író. Hivatalosan – legalábbis a Wikipédia szerint – a francia realista regényírás egyik megteremtőjeként tartják számon. Hát ez a könyv minden, csak nem realizmus. Nem tudok spoilerezni, hiszen a fülszövegben benne van a lényeg, inkább csak leírom, nekem mik jutottak eszembe olvasáskor. Ez egy nagyon nehéz olvasmány. Hosszas leírások (vagy "elmesélések"), nagyon korabeli stílusban, sokszor latin idézetekkel megspékelve. A könyv eleje egy reménytelennek tűnő öngyilkossági kísérlet története (még talán ez a legvalóságosabb rész) – egy fura közjátékkal, ami meghatározza a könyv végét, és főszereplőnk, Raphael de Valentin sorsát.A középső, leghosszabb fejezet – egy nagy lelkizés, egy nyögvenyelős, helyenként unalmas visszaemlékezése egy fiatal embernek egy reménytelen szerelemről (Fedora kapcsán). (Nem szeretem a nagyon lelkizős, önsanyargató önvallomásokról szóló könyveket). Ennek bevezetése egy nagy tivornya leírása egy állítólag ellenzéki újság létrehozása alkalmából spoiler
A könyv vége egy groteszk, helyenként humoros kísérletezés története, ahol egyrészt tudósok (fizikus, mechanikus, kémikus), és orvosok (egy érző, egy vizsgálódó, és egy kételkedő) próbálják megfejteni a talizmánként tisztelt spoiler szamárbőr titkát – teljesen sikertelenül, másrészt főhősünk a magányosságból kilép Pauline miatt (aki szerintem a legnormálisabb szereplő a regényben), de már ő is tudja, hogy késő. Van még egy furcsa, bár nyertes párbaj, meg egy epilógus. Végül is mi a tanulság? Van egy fiatalember, aki valami miatt meg akar halni – és végül meghal. Az történik, amit igazából az elején akart. Ez nem happy end?? spoiler.
Balzac nagy író – én meg biztos nem vagyok egy „nagy” és kellően figyelmes és türelmes olvasó. De még ettől a felfedezéstől sem tudom magasabbra csillagozni. Nekem ez nem jött be!
PS: egy korábban értékelő molytárs kérdésére válaszolva: ez a Rastignac – az a Rastignac!

Belle_Maundrell >!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Nem értem, miért pont a szerintem borzalmas Goriot apóval kell szadizni szegény diákokat, amikor Balzac bácsi nyilvánvalóan írt jobbat is. Nem fűztem túl sok reményt ehhez a könyvhöz, de végül is egész pozitív élmény volt.
Sőt, igazából ez a szép, cirkalmas stílus most nagyon bejött, és a történet elején izgalmas volt a szamárbőr megtalálása, kíváncsi voltam, hogy fognak alakulni ezek után a dolgok. A mélypont sajna a közepe táján érkezett el, amikor túlságosan elmerültünk Raphael siralmas, múltbéli szerelmi életében. Egyáltalán nem érdekelt a bénázása azzal a sznob nénivel.
Alig vártam, hogy vége legyen, és utána tényleg megint fellendült a színvonal, bár sejtettem, hogy ilyesmi vége lesz. Összességében azért tetszett, tök jó az alapötlet (van valami ilyesmi mese, nem?), mellesleg engem a Dorian Gray-re emlékeztette, bár nem tudom, melyik volt előbb.
(Ez a Rastignac amúgy az a Rastignac, vagy csak az író odavolt ezért a névért?)

2 hozzászólás
Lahara IP>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Ha ilyen jó Balsac, azt hiszem, fogok még tőle olvasni.

nana1>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Terjedelmesen unalmas és unalmasan terjedelmes volt. Egy nagyszerű téma csapnivaló kivitelezése.Untatott a sehova sem vezető mondataival, amin erővel kellett átrágnom magam. Fölöslegesen hosszasan taglalta a szamárbőr birtokba vétele előtti időszakot, körülményeket, tele filozófiai jellegű fejtegetésekkel. A „megszamárbőrösödés” után egy picit beindultak az események és már-már kezdtem elfeledni a könyv első felét, de rövid felizzás után újra visszatért e kezdeti bőbeszédűséghez.

Viktorius>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Balzac igen nagy mumus. Nekem legalább is biztosan. Már csak azért is, mert ő a realizmus irodalmának Alfája. A realizmus gyenge pontjaitól, unalmától pedig menekülök, mint ördög a tömjénfüsttől. A korábbi kiütéses vereségekre fátylat vetve ismét elővettem a Mestert – erőt merítve a Nana feletti 12 menetes, pontozásos győzelmemből, illetve Bovaryné gyors kiütéséből. (Elismerem, csúnya dolog volt így bánnom a nőkkel.)

„A szamárbőr” hatalmát és erejét első pillanatban alábecsültem, majdnem rajtavesztem. Balzac dugig szórta régi és korabeli festők, szobrászok, művészek, hadvezérek, politikusok stb. neveivel, műveikkel, hivatkozásokkal, felsorolásokkal. Megfejelte a fentieket jó pár – számomra – ismeretlen szóval, mindezt egy igen kevéssé érdekfeszítő jelenetsorba sűrítve. Ennek hatására már kívántam, hogy a művészlélek szereplő minél hamarabb végezze el önveszélyes tervét, amit „nagy nehezen” hál' istennek megszakított a szamárbőr felbukkanása.
Aki ezt az erős, emberpróbáló első menetet kihúzza, annak nyert ügye van. A további hullámvasút valamilyen szempontból mindig érdekfeszítő marad. Több helyen írták, hogy mesés történetről van szó. Tényleg romantikus realizmusnak mondanám. Hol azért, mert szinte hiteltelenül mélyre és általánosítva merül bele a polgári kiábrándultságból fakadó emberi mocsokba, hol pedig azért, mert tényleg mesés, idealista jellegű – főképp az utolsó fejezetben. Kóstolót nyújt a gyűlöletes és undorkeltő (számomra) Rastignac-i életmódból, hiába nem tökéletes „tanítvány” a főhős. Az ember torka elszorul Pauline-tól, aki nem jó, hiszen szegény. A mű végül mégis arra készteti az embert, hogy levonjon valamiféle tanulságot.

Igazi tanmese, minden harsányságával, túlzásával együtt. Elbűvölő, ocsmány fabula – emberi állatokkal. Pozitív értelemben. Csak rendkívül nehéz olvasmány.

Holdbéli_nyúl P>!
Honoré de Balzac: A szamárbőr

Nem a mai kor stíluskövetelményeinek megfelelően íródott – igaz. Sok benne a leírás, embereké, tárgyaké, tájaké, amik miatt csak lassan bontakoznak ki az események – igaz. De ez a szép az irodalomban, nemde?
Bepillantást nyerhetünk a különböző társadalmi rétegek életébe, és nem mellékes, hogy olyan finom humorral, olyan csípkelődésekkel találkozhatunk, amiktől nem lehet nem mosolyogni.


Népszerű idézetek

Stone>!

Az ember néha azt hiszi, tökéletesebbé tette a dolgokat, pedig csak másként csoportosította őket.

31. oldal

4 hozzászólás
Stone>!

Az újságírás, öregem, a modern társadalmak vallása, s halad a korral.

25. oldal

3 hozzászólás
Grapefruitossy P>!

A züllés kétségkívül éppen úgy művészet, mint a költészet, s erős lélek kell hozzá.

141. oldal

Bélabá>!

Ha én a tiéd vagyok, minden a tiéd lehet.
Életed viszont enyém. Így akarja Isten.
Kívánj bármit, minden kívánságod teljesül.
De mérd kívánságaidat életedhez.
Ez az életed.
Minden kívánságoddal kisebbre zsugorodom, akár az életed.
Akarsz hát? Vihetsz.
Isten meghallgat. Úgy legyen!

39. oldal

7 hozzászólás
Stone>!

[…], végül menhelyet alapítok elszegényedett vagy meghibbant matematikusok számára.

127. oldal

2 hozzászólás
Grapefruitossy P>!

Nem mindnyájan azzal büszkélkedünk-e, hogy sokkal többet szenvedünk, mint más?

65. oldal

lorem>!

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom

mefi69>!

Kételyt ébresztesz bennem Isten mindenhatósága iránt: hülyeséged még nagyobb, mint az ő
hatalma!

Grapefruitossy P>!

Ha egy hatalom nem torolja meg, hogy semmibe veszik: vége. Ez az elv még mélyebben van a női szívekbe vésve, mint a királyok fejébe.

169. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Émile Zola: Hölgyek öröme
Jókai Mór: Egész az északi pólusig
Anatole France: Angyalok lázadása
François Rabelais: Gargantua és Pantagruel
Émile Ajar: Előttem az élet
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Alexandre Dumas: Gróf Monte Cristo
Alexandre Dumas: Gróf Monte Krisztó I-IV.
Guy de Maupassant: Bel Ami – A szépfiú