A ​harmincéves asszony 17 csillagozás

Honoré de Balzac: A harmincéves asszony Honoré de Balzac: A harmincéves asszony Honoré de Balzac: A harmincéves asszony Honoré de Balzac: A harmincéves asszony Honoré de Balzac: A harmincéves asszony Honoré de Balzac: A harmincéves asszony

Honoré ​de Balzac.
Az irodalomtörténet tudósai nem tudják, hová tegyék. Egyik romantikusnak vallja, a másik realistának, a harmadik: minden ízében naturalistának. Akad, mint Brunetiére, aki azt fejti ki, hogy gyökerében az eszményítő irány képviselője és csak technikája a realistáké. Taine szerint nagyobb költő, mint Shakespere, mások a harmadrangú írók között jelölik ki helyét. De akár bámulói, akár ellenségei bírálják: nehezen birkóznak feladatukkal. Mintha kis lámpással valami őserdőbe akarnának bevilágítani. Akik csak a rengeteg ormótlan szörnyetegeire szeretnének rámutatni, önkénytelenül ráhullatnak egy-egy sugarat a sűrű lomb között meghúzódó színes madarakra, különös szépségű virágokra, ragyogó pillangókra és bársonyos pázsitokra is. (tovább)

>!
Európa, Budapest, 1976
336 oldal · ISBN: 963070854x · Fordította: Bognár Róbert, Szávai Nándor
>!
Légrády Testvérek, Budapest, 1928
256 oldal · keménytáblás
>!
Athenaeum, Budapest, 1923
296 oldal · Fordította: Szalai Emil

1 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Honoré de Balzac: A harmincéves asszony

Gyermekkoromban hosszú évekig szemeztem a Pesti Hírlap Díszkönyvtára sozozat egyik kötetével – mit érdekelt volna a „Jánoska”, meg a „Zrínyi, a költő” – hisz annyi titkos gyönyörűséget ígért e cím – szerintem sokat adtak volna érte más írók is Balzacnak, kinek ez tán a leghíresebb, vagy leghírhedtebb műve. Aztán, ahogy múltak az évek, s szaporították éveim számát is, valamint a testi örömökben való jártasságomat sem kevésbé – na meg ehhez a Goriot apó a gimiben – megfakult ez az egykori vonzerő, s nem nyúltam e könyv után mostanáig. Most is csak egy kihívás és a XIX. századi címke indított, de nem kellett volna.
A regény cselekmény a mester által bonyolított, tragédiákkal terhes vonala valószínűtlen, a leírások helyenként felettébb feleslegesek, unalmasok, s a legfőbb: nem egy harmincéves asszony, de egy tizenéves lány ötven évesig való öregedésének története ez, s csak egy fejezet foglalkozik az ominózus korral – miközben mindenki elhal. A szerető tüdőgyulladást kap a párkányon való éjszakázás miatt. Miközben a „harmincéves asszony” újabb szeretőt kerít magának leánya, – aki egy bűnözővel áll össze – hajótörést követően egyik lányával együtt leheli ki lelkét, épp akkor, amikor anyja a szomszédban száll meg. A harmincéves asszony” – a tettei okán keletkezett tragédiák nyomán megundorodva önmagától meghal.
S mindebből Balzac korának hibbantnak tűnő – amúgy ma is megfontolandó – morálja szól: lányok ne engedjetek könnyen a testiségnek, az első vággyal ne házasodjatok, s ne szerelmeskedjünk házas emberekkel, stb… Nemigen találok a műben pozitívumokat. Hacsak azt nem, hogy a könyvet elvált Nagymamám kapta a szomszédban lakó Iván bácsitól – aki az I.VH tüzérezredese volt –, mellékesen keresztapám, s gyerekkori nevelőm is lett, s gyönyörű kézírásával örökítette meg a könyvben ajándékozását. De ez nem is Balzac műve, csak kapcsolódik. Szóval ez a viszonylag ritkásan nyomott, mintegy 250 oldal nekem egy szenvedés volt!

>!
Gelso P
Honoré de Balzac: A harmincéves asszony

Hát most bajban vagyok, mert nemigazán tudom, mennyi csillagot is adjak – Balzac jó mesélő, szépen ír, sok helyen levett a lábamról, mint nőt… Lányok, asszonyok, ő nagyon jól ismer(t) bennünket… nagyon tetszettek azon gondolatai, amelyben a harminc évet elért nőkről elmélkedett…
Viszont egészen 90 oldalig nekem nagyon nyúlós, hosszadalmas, vontatott volt, csupán némi cselekménnyel, teli – amúgy szépséges – leírásokkal; de a szépsége ellenére számomra unalmas volt – 3 csillagnál nem ért többet, nyelvezete is túlságosan romantikus volt, már-már szentimentálisba csapó… Julie önfeledt boldogsága, (szinte láttam magam előtt a fiatal leányzó loknikba rendezett haját és a loknik ugrándozásait, közben hallottam izgalommal teli suttogását, vidám kacagását) később, házassága utáni erkölcsössége, amelyet nem lehet eléggé szavakba foglalni, kissé feledtették az unalmat, viszont az Eugénie Grandet olvasása alapján meglepődtem, hogy most talán nem is Balzacot olvasok?
Aztán megjelent egy rövidebb novella a hosszabb novellában és egyből el lettem varázsolva (ezzel feljavítottam magamban 4 csillagra) – gyönyörű belenemillő történet, az Isten ujja elvágta az addigi unalmat. Olyan szép elbeszélő stílusban, válogatott szavakkal íródott, mintha egy fénylően ragyogó aranyszínű tustinta-paca cseppent volna az unalom szürkeségébe – megtörte a mű eddigi egyhangúságát.
A 100. oldaltól nagyon izgalmassá vált, az unalomnak se híre-se hamva. Gyönyörű vonalat vett a mesélés, letehetetlenné vált a könyv, igazi kalandregény (elnyerte az öt csillagot) – az izgalmakat viszont tragédiák sorozata kísérte – sajnáltam az anyát, de nem sokáig: nem lehet valaki ennyire közömbös a gyerekei iránt; az ötből ennyire kivételt tenni, sőt, a fiait egyáltalán nem kedvelni?!?!… ilyet én nem tudok megbocsátani egy főszereplőnek, aki anya is egyben.
Julie kisasszonyként nem hitt atyjának, és túl sokat várt el a daliától, Victortól, Napóleon katonájától, aki azonban érzelemmentes házaséletet adott neki. Julienek két férfi barátja volt szomorú, magányos életében, mindkét viszony(?) háborgott az érzelmektől, majd szétvetette őket az egymásért való vágyakozás, de egyik sem teljesedett be, pedig a másodiktól én ezt egyenesen elvártam volna… de nem… csak a háborgó vágyak maradtak…
Aztán az idő folyása azt hozta, hogy mindenki elhalt mellőle: férje, fiai, lányai egy kivétellel: Moina, a kedvenc, (ha lehet ilyet mondani) viszont, (m)ilyen az élet, teljességgel ellentéte lett az erkölcsös Julienek…
A reménytelen érzéseké, a reménytelen szerelmeké igazából ez a kisregény, amelyben egy testben-lélekben (de szívben nem) halott nő vívódásait olvashatjuk, aki látszólag és valójában is megőrzi erkölcsös, makulátlan asszony voltát. Viszont belül a lelke háborog: szíve a szigorú öltözéke alatt iszonyúan rajong és dobog a kora szokásai ellen, és nem a férjéért – de ő nem rúgja fel kora társadalmi szokásait, kerek családi életet él, háziasszony, családanya, feleség – de egyiket sem „játssza” jól – mivel nem jó helyen áll, nem a megfelelő partner mellett kell mindezt tennie – a személyes tragédiája csak ebben áll. Ifjúkori rajongása vakká tette és túl bizakodóvá: milyen szép élete lesz a márki mellett! – hát nem lett…
Azon a szürkeségen, amit a márki feleségének lenni jelentett, nem lehetett változtatni – „halovány színekkel” a titokzatos angol orvos színezgette az amúgy borzasztóan boldogtalan Julie Victortól teljesen lehidegült életét: a rózsaszínt, halványkéket, pasztellsárgát, almazöldet, haloványfehéret Arthur mutatta meg ismét számára; a forrón lobogó vörös, a nyármeleg napraforgósárga, az édes narancs, a harsány királykék, a smaragdzöld és vakítófehér elérése viszont a tragédia mélyfekete kútjába fúlt…
A Victor vagy Arthur, Arthur vagy Victor? közötti vívódás örök dilemma maradt, amiért tisztelem és elismerem Juliet, hisz akármennyire szenvedett, megőrizte legnagyobb erényét, a feddhetetlenségét, ami ebben a korban (igaz, sok esetben csak látszólag) létezett. Persze nála is működtek az érzések, de ő totálisan uralkodott magán, és kifelé senki sem tudott meg semmit. Második érzelmi küzdelme sem alakult szerencsésebben a fiatal Charlessal, bár itt Julie sokáig hidegen ellenállt az ifjú érzelmi hódító ostromának. Mély, felkavaró érzések, izzó, elfojtott vágyak – beteljesületlenül maradnak.
A kisregény tulajdonképpen Anna Karenina egy másik lehetséges oldalát mutatta meg számomra.
Olvastam, hogy végül is van magyarázat a sokféle stílusmegjelenésnek, ill. stílushullámzásnak – 6 novellát gyúrt itt eggyé a szerző, gondolom emiatt éreztem kis következetlenséget, szerkesztetlenséget, a tévelygést ide-oda. (2011.08.01.)

A kisregényt @Frenki Franciázzunk! kihívásához olvastam el.

14 hozzászólás
>!
dokica
Honoré de Balzac: A harmincéves asszony

Nem sok könyv van, amit nem fejezek be, de ezt egy időre félretettem. Annyit szenvedett a főhősnő, hogy én is vele együtt szenvedtem oldalakon keresztül. Inkább nem kínoztam magam tovább.


Népszerű idézetek

>!
Mpattus P

Nem a bizonyos veszteség gyötrelme pusztít el minket, hanem inkább a megcsalt reménységé.

>!
Soós_Norbert

A fiatal lányokban sokkal több a rajongás, tapasztalatlanság, illúzió és érzékiség, semhogy szerelmük túlságos megtiszteltetés lehetne egy férfire. Ezzel szemben az érett asszony szerelmének minden értékét és áldozatát jól ismeri. A fiatal lány szerelme ösztönös, az érett asszonyé tudatos. A leány megadja magát, az asszony választ. És vajon már ez a választás maga is nem a legnagyobb megtiszteltetés? A tudását szenvedéssel megváltott asszony választása kétségtelen érték, míg a tapasztalatlan lány semmit sem tud értékelni, nem tud összehasonlítani és csak kíváncsi tanulmányozást folytat.

137. oldal (Légrády Testvérek, 1928)

Kapcsolódó szócikkek: érzékiség · illúzió · rajongás · szerelem · tapasztalatlanság
>!
Eszter01

A harmincéves asszony habozik, retteg, aggódik, megzavarodik, viharzik, megannyi fűszer, mely sosem található egy fiatal leány szerelmében. Ha már eléri ezt a kort, az asszony megkívánja a fiatal férfitól, hogy ő, a férfi, teremtse újjá becsületét, melyet a nő érte feláldozott; csak a férfiért él, jövőjét istápolja, szép életet akar neki, s azt is, hogy dicsőséges legyen; engedelmeskedik, kér és parancsol, megalázkodik és felmagasztosul, s ahol a leány csak sóhajtozni tud, ő ezerszeresen megvigasztalja a férfit. Végül, helyzetének minden előnyén túl, a harmincéves asszony leánnyá is változhat, megjátszik minden szerepet, ha kell, szemérmes, s balsorsával is csak szépségét növeli.

>!
Eszter01

A természet testi bajokkal sújt minket, s a férfiak nem enyhítették őket; a civilizáció viszont olyan érzéseket plántált belénk, melyekkel ők mindig visszaélnek. A természet eltiporja a gyenge lényeket, a férfiak meg arra ítélnek, hogy örök boldogtalanságban éljünk. A társadalom ma a házasság intézményére épül, de mi viseljük minden terhét: a férfi része a szabadság, a nőé a kötelesség. Mi egész életünkkel tartozunk nékik, ők csak pár rövid pillanattal minékünk.

>!
Mpattus P

Gyakran előfordul, hogy fiatal lányok nemes, elragadó képeket formálnak maguknak, ideális lényeket teremtenek képzeletükben, a fejükben meg csalóka gondolatokat forgatnak emberekről, érzelmekről, az egész világról, aztán ártatlanságukban egy élő emberhez kapcsolják a megálmodott tökéletességet, s határtalanul megbíznak benne, s szívük választottjában ezt az elképzelt lényt szeretik, de később, mikor már nem tudnak szabadulni szerencsétlen helyzetükből, gyűlöletes csontvázzá torzul ifjúkoruk első bálványa, a megszépített csalfa látszat.

>!
Soós_Norbert

Nagyon nehéz megküzdeni egy halottal, aki nem követhet el többé ostobaságokat, akinek csak jó tulajdonságai élnek a nő emlékezetében.

146. oldal (Légrády Testvérek, 1928)

>!
Foximaxi

Elítélik azokat a szerencsétlen teremtéseket, akik pár tallérért eladják magukat az első férfinak: az éhezés és a szükség menti ezeket a múló viszonyokat; ugyanakkor egy sokkal borzalmasabb viszonyt a társadalom eltűr, sőt bátorít: a fiatal, tudatlan leányét és a férfiét, akit alig három hónapja ismer; s ezt az ártatlan teremtést egész életére eladták. Igaz, nagyon magas áron!

>!
Mpattus P

…a fiatalokkal a halál is csak kacérkodik: közeledik, s már megint távol van, megmutatja, s ismét elrejti ijesztő képét; lassanként elveszti varázsát, s mivel már nem bíznak jövetelében, a fiatalok megint belevetik magukat a világ forgatagába, ahol ismét csak a fájdalommal találkoznak, mely könyörtelenebb a halálnál, nem vár, s mindjárt lesújt rájuk.

>!
Mpattus P

Minden férfiban megvannak nemének érzékei; de akiben lélek is van, hogy kielégítse természetünk minden kívánságát, mert ennek dallamos harmóniáját csak az érzelmek sokasága szólaltatja meg, ilyen férfival nem találkozunk kétszer ebben az életben.

>!
Mpattus P

Határtalan odaadást, szerelmet érezni az iránt, akit szeretünk, végtelen érzést találni az ő szívében, s elmerülni ebben az érzésben, mondd nem ez-e a boldogság?


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Erzsébet: Elizabeth
Dallos Sándor: A nap szerelmese
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Tíria Devil: Láng és puskapor
L. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Naomi Wood: Mrs. Hemingway
John Knittel: El-Hakim
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Victor Hugo: A nyomorultak