Hegyen-völgyön 97% 22 csillagozás

Mivel egy kihíváshoz nagy hirtelen, illetve úgy is fogalmazhatnék, nagyon gyorsan tacskót kellett találnom, eszembe jutott ez a gyerekkori kedvencem. És mivel szerencsésen otthon voltam az utolsó júniusi napokban, sikerült feltúrnom a könyvet a dobozokból és gyorsan kiolvasni, hogy meglegyen Pletyka, a tacsi :-D Nem hiába raktam én ezt a könyvet el nagyon régen, tudtam, hogy jól fog jönni és most se mondanék le róla, mert nagyon sokszor olvastam gyerekként is, sőt, azt mondanám, hogy igazából gyerekeknek való, a sok, nagy méretű kép és a viszonylag egyszerű szöveg könnyűvé teszi az olvasást. A filmet szerintem még nem láttam, úgyhogy azt is pótolni fogom :-D Imádtam gyerekként is, hogy mennyire különböző a két kutyus, mennyire tacsi a tacsi (nekünk is volt), bohókás, rövid lábain ugrándozó, mindenbe belekíváncsiskodó, s mennyire nem „Frakkos” a szeretnivaló, „öreg” bölcs vizsla, aki a felelősséget, a józan észt képviseli a kalandban. Talán Nimród az, aki nekem kiesett, őrág nem is gondoltam, míg meg nem láttam a borítót, valószínűleg azért, mert egy reális történetben is a kutyák szétválnának tőle, inkább a két kutya maradna összetartó. Szerintem tökéletes kis könyv arra, hogy a gyerekek megkedveljék a természetet, az állatokat, egy jót szórakozzanak Fickóék kalandjain. Azt is mondhatnánk, ez a könyv a „magyar Lassie” :-D

Ez tipikusan egy olyan könyv, amely közelebb hozza a természetet az olvasóhoz.
A múlt század elején/derekán játszódó történet mai szemmel helyenként kissé anakronisztikusnak tűnhet, egy olyan világot ábrázol az alföldi puszták, sűrű erdők, domb-és hegyvidékek élővilágának bemutatásán keresztül, amely ma már egyre nehezebben fellelhető.
Fickó, a vizsla, Pletyka, a tacskó, és Nimród, a héja szerencsétlenül elszakadnak vadász gazdájuktól, és otthonuktól távol kell életben maradniuk a sokszor vad és ellenséges természetben. Kalandjaik és viszontagságaik során betekintést nyerhetünk egy korba, mikor még lovaskocsik rótták a földutakat, csikósok hajtották ménesüket a pusztán, a vadászat még egészen mást jelentett, mint ma, és az ember sokkal szorosabb kapcsolatot ápolt a természettel. Hazánk élővilága mellett egzotikus állatokkal is találkozhatunk, a két négylábú főszereplő barátsága pedig példaértékű lehet minden felnőtt számára.
Sok – helyenként igazán szép – fotó díszíti a könyvet, az egyetlen problémám az volt vele, hogy a szöveg néha igencsak szűkszavú, és sokszor a képek beszélnek, terjedelemét tekintve van egy kis hiányérzetem.
Olyan kirándulás ez a magyar „vadonba”, amelyre ma már csak keveseknek van lehetősége, átitatva a vadászat egyedi hangulatával, kiváló négylábú és szárnyas kísérőkkel. Akinek nincs kutyája, jól gondolja meg, hogy kézbe veszi-e a könyvet, mert a végére ellenállhatatlan vágyat fog érezni, hogy minél előbb „Gazda” legyen…

Csodálatos kutyás könyv az erdőről, a természetről, az állatokról. Homoki-Nagy István filmjeit, könyveit már nagyon régóta ismerem, gyermekemmel is időben megismertettem. Nagy örömömre szolgált újból kézbe venni. Örök érték, maradandó alkotás. Kötelezővé tenném az iskolákban.

Kihagyhatatlan, ha szereted az állatokat, a jópofa vagy éppen okos kutyákat, a természetet, a magyar tájat, és persze ha szívesen nézed Homoki-Nagy István filmjeit. Mivel én ezt mind kedvelem, nagyon szívesen olvastam ezt a könyvet.

Csodálatos fényképekkel, gazdagon illusztrált könyv, amiben egy szívmelengető történetet rejtőzik. Én már nagyon régen láttam valamelyik Homoki-Nagy István filmet, és akkor tudtam, hogy ez jó lesz. A mi példányunkat 100,-Ft-ért vettük anno a könyvtárból, és ami szinte meghökkentő, hogy tökéletes állapotban van, mintha sosem olvasta volna rajtam kívül más. Pedig érdemes rászánni az időt, és elmerülni a három állatka nagy kalandjában, ami néhol igazán mulatságos, de legtöbbször tényleg elképesztően izgalmas volt! Nemegyszer a halál torkából menekültek meg ez alatt a pár hónapos vándorlás alatt; néha a vakszerencse is segítette őket, de főképp a „szagemlékezet” meg az ösztöneik.
Kedves kis csapatot alkottak, amiben nem volt semmilyen meseszerű eltúlzás (gondolok itt például Nimród viselkedésére).
Most igazán örülök, hogy egy tacsis kihívás miatt sok év eltelte után levettem végre a polcról ezt a könyvet, és elolvastam. Nagyon szép élmény volt! :)

Szép fotókkal tűzdelt, érzékletes utazás pusztán, hegyeken, barlangon, falvakon keresztül; mindez két kutya: Nimród, a vizsla és Pletyka, a tacskó szemszögéből. Békés és derűs, mint egy nyárdélután, és minden sorából érződik a szerző szeretete a magyar táj, és annak állatai iránt.