Íliász 356 csillagozás

Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász Homérosz: Íliász

„Hullámzik ​a Homérosz-kép. Élt-e; egy ember volt-e, vagy kettő? Vagy kettőnél is több? Korának képe is hullámzik. S a mű keletkezésének körülményeié is. S közben: szilárdan áll, vagy inkább azt mondhatnók, győzedelmes nyugalommal úszik mind e nyughatatlan hullámzás tetején maga a történet. S a szöveg – úgy, ahogyan ránkmaradt, betoldás-nem-betoldásaival együtt. S jellemei, alakjai… Mennyi arc! És milyen gyöngéd-kérlelhetetlen következetesség ebben az arc-rengetegben, jellem-erdőben, ember-tárban!… S az Íliászban ez mind az egy Akhilleusz köré csoportosul. Úgy áll ott Akhilleusz az Íliász elképzelt középpontjában, mint a szép apuliai amphora-kép valóságos közepén. Ezen a képen trójai foglyokat áldoz Patroklosz halotti máglyáján; kiengesztelhetetlen és kegyetlen, mint a későbbi római költő, Horatius jellemezte, de nemcsak kiengesztelhetetlen és kegyetlen, hanem ennek ellenére, sőt ezen belül valami más is. Mi? Emberi. Mert körülötte ott van kegyetlenségének indokolása. Íme: a… (tovább)

Homeros Iliásza címmel is megjelent.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Horizont könyvek, Európa Diákkönyvtár, Bibliotheca Classica, A világirodalom klasszikusai, A világirodalom klasszikusai

>!
Európa, Budapest, 2012
480 oldal · ISBN: 9630795340 · Fordította: Devecseri Gábor
>!
Európa, Budapest, 2009
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630788588 · Fordította: Devecseri Gábor
>!
Európa, Debrecen, 2007
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630784320 · Fordította: Devecseri Gábor

19 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Poszeidón / Neptunus · Apollo / Apollón · Pallasz Athéné / Minerva · Odüsszeusz / Ulysses · Patroklosz / Patroclus · Akhilleusz / Achilles · Árész / Mars · Zeusz / Jupiter · Andromakhé · Hektór · Héra / Juno · Agamemnón · Aiász (Oileusz fia) · Aiász (Telamón fia) · Aineiász / Aeneas · Diomédész · Helené · Meneláosz · Nesztór · Parisz · Priamosz · Szthenelosz · Thetisz

Helyszínek népszerűség szerint

Trója


Kedvencelte 25

Most olvassa 31

Várólistára tette 133

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Homérosz: Íliász

Amikor belekezdtem, öt csillag volt. A harmadánál maximum három. Útközben a nulla és a négy között villódzott, de azt nem gondoltam volna, hogy a végén négy és fél lesz.

Nem az én világom. Nem mondom, hogy sose volt az, mert Trencsényi-Waldapfel-olvasó kölyökkoromban megbolondultam Akhilleuszért meg az egész brancsért, csak hát akkor még beletört a bicskám a hexameterbe. De mióta megjött az eszem, azóta tudom, hogy nekem az Odüsszeia való, hajókázással, mesebeli szörnyekkel, furfanggal, átváltozással, álruhával, okos feleséggel, romantikus egymásra ismerésekkel, egy gyarló, ám legalább felnőtt hőssel, és semmi mértéken felüli gyilkolászással. Nem is a magam kedvéért fogtam bele most az Íliászba. És nem is az én világom. De azért meglett a négy és fél.

Részletek a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/06/homerosz_i…

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1972
496 oldal · keménytáblás · Fordította: Devecseri Gábor
35 hozzászólás
pwz IP>!
Homérosz: Íliász

Régen sem volt könnyű olvasmány az Iliász – szerintem most meg még „nehezebb”! Tanultuk, tanították, de nem volt mindegy, hogy hogyan. A 80-as évek közepén mi a gimiben egy sajátos formáját alkalmaztuk a tanulásnak. Ez most éppen a hétvégi Super Bowl-döntő kapcsán jutott eszembe. Az egyik osztálytársunk ugyanis észrevette, hogy az Iliász nem más, mint egy focimeccs, csak ókori köntösben. ?????? Először nekünk is szaladtak feljebb a ráncok a homlokunk közepén, aztán egyszerűbb mondatokkal (Hülyeség. Hülye vagy. Mit ittál/szívtál?) illettük a haverunkat, de némi magyarázat és gondolkodás után – ez utóbbit csak az tudta „véghez vinni” :), aki tényleg olvasta az Iliászt – világosság gyúlt agyunkban! Ez nem is olyan hülyeség, így még a fő részeket meg is lehet tanulni, annak is, akinek nem kenyere az irodalom. Hogy hogyan is nézett ki a módosított „tananyagunk”?
Az alaptétel: Akkoriban sportnak vették a háborút, a férfiak legfőbb testedzési formája volt. Ugyanazt mondták rá a hadvezérek, mint most az edzők: „formálja a férfi jellemét, erősíti fizikumát”. Na, a mi kedves barátunk ebből indult ki!

Égei-tengeri Liga: Ilion SC vs. Akháj SC. Az akhájoknak egy nagyon fontos idegenbeli meccset, regionális döntőt kellett játszaniuk a trójaiakkal (trójai – az Ilion SC beceneve). A háttérben ráadásul még az egyik ASC-irányító – Menelaosz – személyes sérelme is ott van, mert a feleségét (Heléné), bankbetétestől, elcsábította az ISC egyik legjobbja, Párisz. Az ASC-sek szurkolókkal, segítőkkel együtt hajóra szálltak, jobbra el, irány Ilion. Elég kevert a társaság, vannak idegenlégiósok (más népek) szép számmal, mindkét oldalon. A ligafőnök (Zeusz) úgy intézte, hogy mindkét oldalnak legyenek jó játékosai (ASC: Odüsszeusz, Agamemnón, Menelaosz, Akhilleusz, stb.; ISC: Hektór, Párisz, Aineiasz, stb.), az edzők, segítők csak az OEK-ből (Olimposzi Edző Központ – Pallas Athéné, Poszeidón, stb.) jöhettek. Spéci meccs, évekig eltart, a klasszikus területfoglaló játékot játsszák, egyetlen találatig. Akkor van gól, ha az egyik, vagy másik csapat táborát (a kapu szinonimája) elpusztítják. Közben sok a sérülés (ami itt inkább halálig megy), az ASC legjobbját (Akhilleusz) saját csapattársa (Agamemnón) sérti meg, aki így nem vállalja a játékot /kísérteties hasonlóság, párhuzam az 1938-as olasz-magyar vb-döntővel!/ Jól jön ez az ISC-nek. Az előretolt csatár, Hektór vezetésével majdnem beviszik a pontot a hazaiak. A sértett Akhilleusz helyett végül némi késéssel Patroklosz áll be, fordít is a meccs menetén, de Hektór – némi edzői segédlettel – kiiktatja P-t. A csataleírások lényegében megegyeznek a mai sportközvetítésekkel. Az érintett játékosokról sok háttér-információval szolgál az akkori idők Szepesi Gyurija, akit mi Homérosz névvel illetünk. Sokszor ismétel is :). Van néhány piszkos edzői trükk is, de ezt általában a ligafőnök megtorolja. Mivel sokakat érdekelt a történet modern „változata”, ezért jóval többen olvasták el, mint egyébként, mert nem akartunk kimaradni a játékból. Tanárnő is hallott az alternatív verziónkról. Jól viselte a dolgot, amit azzal bizonyított, hogy az olasz foci szurkolóknak még megjegyezte: az AS Roma is innen eredeztethető (Aeneis) :D

Végig nem írom le az egészet. Hát…, valahogy így játszottunk mi – egyébként mélységesen tisztelve a tantárgyat – az irodalom órán… :D

/Ez az értékelés a 2012-es Homéroszi kihívás – két hónap, két eposz-hoz készült, újraolvasás: 2012. február 1-6./

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1988
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631536491 · Fordította: Devecseri Gábor
51 hozzászólás
virezma P>!
Homérosz: Íliász

Régi adósságom volt ez, de most ezt is kipipáltam. Vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. A kötetet olvasva konkrétan azt gondoltam, hogy ez egy tipikus pasis könyv. Folyton ontják egymás verét, trancsírozzák a beleket, az agyvelőt, és közben még oda is ugatnak egymásnak, mint mondjuk az afro-amerikai kultúrában vagy az európai stílusú focimeccseken. A nőnek meg a fő szerepe, hogy ő az ágyas, a szolga vagy a hősöket szülő tenyészkanca. Az istenek meg folyton kavarnak, igazából nem is az emberen múlik, hogy mi lesz. Ja, meg még egy ilyen meglepetésféle élményem volt: hogy ennek a Priamosznak mennyi gyereke volt! Aztán a végén be is vallotta, hogy konkrétan ötven, de ebből tizenkilenc egy anyától. Bár most nem emlékszem, hogy ez az összes gyerekre vonatkozik, vagy csak a fiúkra.
Aztán eléggé untam is, az az igazság. Tényleg azok voltak a legjobb részek, amelyek szerepeltek a szöveggyűjteményben (talán Mohácsi-féle). Hektórban is csalódtam picit, nem volt olyan jó figura, mint én képzeltem. Ő is csak hajtotta a dicsőséget, meg vakmerőn belerohant a csata sűrűjébe. Sőt amin nagyon néztem, amikor az istenek tippeket adtak, hogy most bújj el kicsit, mert jön Akhilleusz. Hát ez milyen már? Egy hős ne bújjon el! Nekem legjobban az a rész tetszett tőle, amikor végül összecsapnak, ott nagyon láttam magam előtt, ahogy életre-halálra futnak és küzdenek. (Sajnos a film hatására én Eric Banát láttam magam előtt, aki nagyon bejön nekem.) Egyébként meg csak Andromakhéval tudok azonosulni, amit már meg is írtam eddigi egyetlen hexameteres alkotásomban.
Hihetetlen, de az utolsó 50-60 oldalra már nagyon magaménak éreztem a könyvet, alig tudtam lefeküdni, de végül meghagytam az utolsó éneket reggelre, és emiatt később indultam el. Noha nem láttam a marha nagy jellemfejlődést Akhilleuszban, hiszen végül az istenek intésére adta ki a holttestet, megsirattam a Priamosszal való találkozását, annyira szépen volt megírva.
Ja, ami a megírást illeti, nyilván banális lenne megdicsérnem Homéroszt vagy akár Devecserit, ezért inkább kritikát mondok. Kezdett idegesíteni a sok mindenféle hasonlat, mindenféle állatokként küzdöttek és reszkettek, meg sötét felleg, kidőlő fa meg mit tudom én, mi. Illetve vannak ilyen gyöngyszemek a megfogalmazásban, mint például „kerevetre hevert le” (=szexeltek), „szót szólva kimondta”, „mily szó szökkent ki fogad kerítésén” (nem pontosan így volt).
Kitekintés: Odüsszeusz itt szimpatikusabb volt nekem, mint az Odüsszeiában, amit feminista kritikai szempontból kimondottan nem bírok. Hátra van még az Aeneis, de azt hiszem, arra már nem idén kerítek sort.

5 hozzászólás
mandris>!
Homérosz: Íliász

Ha túlzásnak is tartom, hogy csak 73%-on áll a könyv, meg tudom érteni. Mintha két Iliászt olvastam volna: az egyik addig tartott, amíg Akhilleusz duzzogott a hajók mellett, a második kb. valahol ott kezdődött, ahol Patroklosz beszállt a harcba Akhilleusz fegyverzetében.

Ibükosz* írja Polükratészhez címzett versében:
"nincs olyan emberi lény,
ki folyékonyan elsorolná
mind a hajók neveit, s hogy az argoszi
nép hogyan érte el aigai tengeren
által a lónevelő
Tróját, s az akháiokat bronz
pajzsukkal, a férfiakat, kik
közt ott menetelt a csatában
oly bátor Akhilleusz, a szélnél
gyorsabb, és az erős Telamóniosz Aiasz."
Nos, ez vagy nem igaz, vagy pedig Homérosz nem ember. Bármi is legyen az igazság, Homérosz igenis kísérletet tett arra, hogy mindent és mindenkit, aki csak megfordult a trójai csata környékén, illetve azok családfáját, származási helyét, kedvenc háziállatait (csak kicsit túlzok) felsorolja.** Istenről mondja azt a Biblia, hogy a hajunk szálát is számon tartja (Mt 10-ben). Nos, valami ilyesmit csinál Homérosz az Iliász első részében, ami véleményem szerint elég negatívan hat az olvasmányélményre. Az teljesen rendben van, ha egy író képben van azzal, mikor és mi történik a regénye világában. Sőt, adott esetben ez el is várható egy jó írótól. De nekem hadd ne kelljen erről értesülnöm. Az érzelmi involválódásomnak nem tett jót, hogy feltűnik egy új szereplő, akinek nevét még életemben nem hallottam, majd miután vagy ő, vagy Homérosz elsorolta helyette a családtagjait, illetve zengte dicséretét tejjel-mézzel folyó hazájának, erős falú városának, a végén egy gyönyörű, a mezőgazdasági munkákból vagy a természetből vett hasonlattal érzékelteti, hogyan fordulnak ki a belső szervei egy másik, nagy valószínűséggel szintén újonnan megismert szereplő közreműködésre révén, akinek a családjával ennek apropóján ugyancsak megismerkedhetünk.
Ilyen értelemben, bár csúnyán hangzik, azt kell, hogy mondjam, az Iliásznak kifejezetten jót tesz, hogy az első felében elhull a katonák jelentős része. Ennek „köszönhetően” ugyanis a második részben koncentrálhatunk azokra, akik még akár érdekelhetnek is minket. Azt hiszem, az ilyen esetekre mondják, hogy a kevesebb néha több.
Amint azonban elhulltanak mindkét oldal legjobbjai a hosszú harc alatt, végre Homérosz megtanul egy-egy fontosabb szereplőre összpontosítani, és a végére eléri, hogy minket olvasókat is elkezdjen érdekelni, mi fog történni a hőseivel, ami – lássuk be – nem hátrány egy irodalmi műnél. Mondjuk Homérosz gátlástalanul spoilerezi a saját történetét, úgyhogy a tíz körmünket azért nem fogjuk lerágni.
De ne legyünk gonoszok. Az Iliász több szempontból is számot tarthat az érdeklődésre:
Egyrészt, sokat elmond arról, milyen volt a korabeli élet – feltételezem Homérosz olyan hasonlatokat használ, amelyeket korabeli hallgatói tudtak értelmezni. Egyébként az valami csodaszép, ahogy a szerző a trójai háború vérengzését (anatómiai szempontból is érdekes mű) párhuzamba állítja a természettel, állatokkal, időjárási jelenségekkel, sőt, mezőgazdasági munkákkal. Ezt úgyse tudnám olyan jól megfogalmazni, mint @Timár_Krisztina, úgyhogy olvassátok el nála. Egyébként is olvassátok el az értékelését, mert nagyon jó.
Szintén nagyon sok megtudható arról, hogyan képzelték el a görög isteneket a Homérosz korabeli görögök. Nos, nem túl hízelgő a róluk alkotott kép. Ha valóban ilyeneknek látták a görögök az isteneket, akkor méltán kerültek múzeumi vitrinbe. Az a legkevesebb, hogy milyen isten az, akit ember meg tud sebezni, de hogy még Zeusznak is lehet a háta mögött művelni dolgokat… De egyébként is. Az Iliász istenei olyanok, mint az emberfeletti hatalommal bíró gyerekek, az emberek pedig olyanok, mint játékkatonák az istenek homokozójában.*** Néha nettó gonoszság, amit szegény szerencsétlen emberekkel művelnek. De mondjuk kifogásnak sose rossz, hogy tulajdonképpen nem én futamodtam meg, hanem Zeusz/Apolló/Athéné futamított meg – előlük nem szégyen elfutni. Úgyszintén milyen megnyugtató, hogy igazából nem én mészároltam, csak betöltöttem valakin az istenek haragját. Rendkívül felszabadító érzés lehet. De elég a gonoszkodásból. Az mindenesetre egyértelmű, hogy itt (az Iliászban), ha van is szabad akarat, egyéni hősiesség, érdem és dicsőség – és ha valami, hát a harcban kitűnni az –, ami elsősorban van, az a sors. Az elől pedig elfutni nem lehet. Legyen szó Patrokloszról, Hektórról vagy akár a nagy Akhilleuszról.
Összességében érdekes élmény volt az Iliászt olvasni, és bár az első felét inkább kínszenvedés, mint nem, azért a második fele bőségesen kárpótolt ezért.

* Akiről a Fohász a Múzsákhoz című szöveggyűjteményt olvasva hallottam először.
** Én szerintem attól félt, hogy valaki, akinek őse állítólag harcolt Trójánál majd hallja az Iliászt, és megsértődik, mert az ő ősét kihagyta belőle.
*** A hasonlat annyiban sántít, hogy a gyerekek nem szoktak játékkatonákat nemzeni.

3 hozzászólás
Roszka>!
Homérosz: Íliász

Nekem ez a könyv olyan, mint egy bábjáték! Az istenek ülnek az Olünposzon és rángatják a kedvük szerint a szálakat, ami emberek sorsát dönti el.Közben nézik Őket és ha nem tetszik a csata nekik, akkor be is avatkoznak.
Az Istenek igen kegyetlenek és vérszomjasak, és legfőképp hiúak. Van itt minden gyomorforgató dolog, részletes leírása egy-egy halálnak, legyen az kibelezés, vagy valami hasonló.
Rengeteg kimondhatatlan név, ember legyen a talpán, aki fejben tarja!
Azért a főszereplők nevét szerencsére ismerjük már máshonnan.
Nem bánom, hogy túl vagyok rajta, de örülök, hogy elolvastam.

1 hozzászólás
csillagka P>!
Homérosz: Íliász

Ennyi vér és könny egy asszonyért ? biztos hogy megérte ?
Jobban tetszett mint az Odüsszeusz, talán az is jobb lett volna ha nem rontom el a sorrendet.
Egy komoly haditudósítás az elmúlt évezredből, bocsánat nem az előzőből hanem az előtti előttinek az előttiéből, na jó szóval iszonyú régről és valahogy ennél is maradt, egy öreg, kicsit poros nehezen betűzhető harci krónika, rengeteg vérrel és könnyel és egy felejthető rajongással.
Avítt, megfonnyadt történelmi mese, az elmúlt korok árnyának lenyomata, és ha így nézem csodálatos hogy egyáltalán olvashattam ennyi évszázad távlatából.

>!
Európa, Budapest, 2005
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630778629 · Fordította: Devecseri Gábor
monseigneur>!
Homérosz: Íliász

Nehéz könyv. Masszív könyv. Bonyolult könyv.
Röviden a karakterekről : Priamosz egy furcsa vénember, Parisz egy senki, Hektor az egyedül használható ember. Velük szemben ugyanakkor Agamemnon egy szörnyeteg (hatékony szörnyeteg, ami azt illeti), Menelaosz megint csak egy senki, Odüsszeusz az egyetlen akivel azonosulni lehet. Akhilleusz (szerintem) érdemtelen sztárja a történetnek, hiszen a két fő cselekvése a siránkozás és az őrjöngés. Patroklos nem szerepel annyit, hogy megítélhessem. Fölöttük az istenek sem sokkal jobbak, hiszen az első konfliktusra darabjaira hullik az olümposzi család, a klikkek pedig vérig mennének, már ha komolyabban megsérthetnék egymást. Meg különben is. Ők nem emberi lények. Úgyhogy inkább a szerencsétlen halandókat biztatják fel egymás ellen, nekik pedig minden támogatást megadnak. Zeusz eközben meg csak trónol a felhőkön, és amikor alant véres hullahalmok emelkednek, ő úgy békítgeti isteni rokonait, mintha egy mindennapos perpatvarban lennének. Mindannyiuk alatt pedig Hadész remekül szórakozik.
Nos ők lennének. Egy csomó nehezen azonosulható, nemigazán épületes alak. Ez a történet az ő harcaikról, szenvedélyeikről, de főleg harcaikról szól. És a maga módján végtelenül szórakoztató.
Hajlok arra a magyarázatra, hogy az Íliász több évtizednyi szájról-szájra való terjedés következtében, szervesen kialakult mű. Homérosz személyéről máig viták folynak, és nem úgy tűnik, hogy mostanában megoldódik a kérdés. Azonkívül Graves nyomán valószínű, hogy a trójai háború valóban megtörtént esemény volt, és sok száz évvel ezelőtt kereskedelmi háborúként zajlott le.
Nem fogom ajánlani, mert akinek fontos, hogy olvassa az elfogja olvasni, míg aki megelégszik a középiskolai gyorstalpalóval az nem fogja magát ezzel fárasztani, és ez rendben is van szerintem.
Így szólt hát monseigneur, szárnyas szavakat szólt.

patakizs>!
Homérosz: Íliász

Nahát ilyenkor utálom a legjobban a csillagozást: mert ha öt csillagot adok, hazudok, hiszen öt csillagot olyanra adok, amit élveztem olvasni. Ha annyit adok, amennyire élveztem, rontok a jelenlegi 74%-on, ami igazán méltatlan ehhez a műhöz. Szóval az eszemmel tudom, hogy ez a mű nagyon fontos, nagyon régi, nagyon sok jó dolog van benne, de…
Elolvastam az értékeléseket is. Legjobban @Ross értékelése fogott meg, és teljesen egyet kell értsek vele. Szappanopera ez, duzzogó hősökkel, hisztis istenekkel, váratlan fordulatokkal. A fantasyvel is egyet tudok érteni, plusz műfajként hozzátenném a horrort, hiszen minden elképzelhetően gusztustalan módon kaszabolják egymást a csapatok. MMO is ez, hiszen az istenek kedvükre játszadoznak az emberekkel, amilyen hangulatuk van, vagy amilyen trükköt éppen ki tudnak eszelni, úgy irányítják a két sereget.
Megmondom őszintén, ez a dolog nem is igazán tetszett. Hiába ügyesebb, erősebb, gyorsabb az egyik hős a másiknál, ha valamelyik isten úgy gondolja, ez ma nem az ő napja, akkor egyszerűen semmi se sikerül a szóban forgó illetőnek.
Alapvetően szerintem nem szabadna középiskolásoknak ezt kötelező olvasmánynak adni, mert nem hozza meg senki kedvét az olvasáshoz. Így „öreg fejjel” már tudtam értékelni, ha felismertem egy eposzi kelléket, vagy egy-egy jobb poént.

Isley>!
Homérosz: Íliász

Túl nagy mű egy rövidebb értékeléshez. Örülök, hogy bepótoltam. A hősök jelleme és egymással való társalkodása, az egymás irányába megnyilvánuló tisztelet, a harcratörekvők becsülete, a férfidicsőítés, mind erőben, mind szépségben túlontúl inspiráló és elgondolkoztató.

mokata I>!
Homérosz: Íliász

Utálok kötelezőt értékelni. Nem is tenném, ha nem lenne kötelező. :)
Amikor végre eszembe jutott, hogy eposzt nem olvasunk regényként, és abbahagytam a pontok és vesszők után való kajtatást, akkor végre élvezni is tudtam. Kántálni kifejezetten jól lehet. Ennek ellenére nem ez az a mű, amelyik segítene megkedvelni a görög isteneket. Finnyás vagyok, na, nem bírom a fajtájukat. Amikor meg elkezdi felsorakoztatni a hadakat, hát akár az Ótestamentumban is lehettem volna. Mondjuk annak az istene se jobb ezeknél a népeknél.
Nem lehetett könnyű görögnek lenni.
Emlékeim szerint az Odüsszeuszt sokkal jobban élveztem annak idején.


Népszerű idézetek

Sli SP>!

(…) míly szó szökkent ki fogad keritésén?

73. oldal, IV. ének - Esküszegés / Agamemnón hadiszemléje (Európa, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Odüsszeusz / Ulysses
1 hozzászólás
Sli SP>!

Mert hisz az embernél a világon nincs nyomorultabb
mindama lény közt, mely lélegzik s mászik a földön.

330. oldal, XVII. ének - Meneláosz vitézkedése (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · Zeusz / Jupiter
Sli SP>!

(…) baj után a bolond is okos már.

319. oldal, XVII. ének - Meneláosz vitézkedése (Európa, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Meneláosz
tothmozerszilvia I>!

Mint levelek születése, olyan csak az embereké is;
földre sodorja a lombot a szél, de helyébe az erdő
mást sarjaszt újból, mikor eljön a szép tavasz újra;
így van az emberi nemzet is, egy nő, más meg aláhull.

6. ének

Sli SP>!

És amilyen szót mondasz, olyant fogsz hallani is rá.

378. oldal, XX. ének - Az istenek harca (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Aineiász / Aeneas
Sli SP>!

Mert sosem érhet föl lelkemmel mindama kincs sem,
melyről mondták, hogy van a jófalu trójai várban
békében, mielőtt az akhájok sarjai jöttek;
s még az sem, melyet nyilazó nagy Phoibosz Apollón
kőküszöbével zár, sziklás Pűthónak ölében.
Mert zsákmányolhatsz tulkot, hízotthasu birkát,
szerzel sárga lovat, meg háromlábas edényt is:
vissza azonban már sohasem zsákmánylod a lelked,
sem nem vásárlod, ha kiszállt a fogak rekeszéből.

164. oldal, IX. ének - Követség Akhilleuszhoz (Európa, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · Apollo / Apollón · lélek · Trója
discipula_magistri>!

Nemlohadó lángot gyújtott pajzsán s a sisakján,
mint ha az ősz csillagja ragyog, mely leggyönyörűbb fényt
áraszt szét, miután megmosdott Ókeanoszban…

V. ének

Sli SP>!

és itt lelte az Álmot, testvérét a Halálnak

261. oldal, XIV. ének - Zeusz rászedése (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: álom · halál · Héra / Juno
Hanna IP>!

Mert széllel-röpülő elméjű mindig az ifjú:
míg ha az agg ott van köztük, lát múltba-jövőbe,
s tudja, miként lesz mindkét fél számára a legjobb.

iiI. ének - Esküökötés - Szemlélgetés a falról - Alexandrosz és Meneláosz párviadala

Sli SP>!

Korláttól indult a futásuk: gyorsan előre
tört Oileusz fia, s isteni hős Odüszeusz a nyomában
szállt szorosan, mint jólövezett asszony kebelének
fut szorosan közelében a cséve, ha fürge kezével
jól huzogatja az orsószálat irányba, s a melle
mellé vonja: Odüsszeusz ennyire szállt közelében:
nyomba taposta nyomát, mielőtt por fellege füstölt.
És a fejére lehelt neki folyton a fényes Odüsszeusz
száguldás közben: kiabáltak az összes akhájok,
buzdítván Odüszeuszt, a futót, diadalra igyekvőt.
S hogy legutolszor fordultak be, a bajnok Odüsszeusz
Pallaszhoz lelkében azonnal eképen esengett:
„Úrnőm, hallgass meg, légy most lábam segitője.”
Így szólt ő könyörögve; meg is hallgatta Athéné:
lábát s fönt a kezét, könnyűvé tette a testét.
És amikor már-már végsőt szökkentek a díjért,
Aiász megbotlott, mert így ártott neki Pallasz,
ott, hol a föld tele volt bőgő tulkok ganajával,
melyeket ölt Patroklosz tiszteletére Akhilleusz:
és tele lett trágyával a szája s az orra azonnal.
Így nyert borkeverőt a sokattűrt bajnok Odüsszeusz,
mert hamarabb befutott; s hős Aiász kapta az ökröt.
Állt, a kezében szarvát tartva a réti ökörnek,
s míg köpködte a trágyát, mondta az argosziaknak:
„Ó, jaj, megsértette a lábam Pallasz Athéné,
mert Odüszeuszt mindig mint anyja vigyázza, segíti.”
Szólt; mire mind édes nevetésre fakadtak a nézők.

440-441. oldal, XXIII. ének - Versenyek Patroklosz tiszteletére (Európa, 2005)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sophokles: Ajas
Sophoklés: Sophoklés összes drámái
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Euripidész: Bakkhánsnők
Szophoklész: Oidipusz király / Oidipusz Kolónoszban / Antigoné
Pindarosz: Pindaros
Sophoklés: Három tragédia
Szophoklész: Antigoné / Oidipusz király
Szophoklész: Antigoné / Élektra
Apollodórosz: Mitológia