Cica ​a hóban 94% 93 csillagozás

Ez egy édes-bús, igazi állatbarát történet.
Minden fejezetet, amiben Pamacs az spoiler, gyomorgörccsel olvastam, és végig az járt a fejemben, hogy vajon hány kis állat élhet még ilyen körülmények között? Vajon hány állat nem kell senkinek?
A befejezés viszont kárpótolt mindenért, főleg úgy, hogy róka komából elsőre nem is néztem ki ennyi figyelmességet.
Remélhetőleg egyszer kötelező olvasmány lesz a könyvből.

Ez egy nagyon édes mese Pamacsról, a kiscicáról. Pamacs nemrég született, és amint 8 hetes lett, gazdái nekiálltak keresgélni neki és a tesói számára új gazdikat. A tesók gyorsan gazdira találtak, de Pamacs, aki a legkisebb és legsoványabb a cicák közül, egyelőre még nem. Szomorkodik is emiatt. Mígnem egyszer csak betoppan egy Ella nevű kislány a tanyára, aki ahogy meglátja Pamacsot, egyből haza szeretné vinni, aminek a cica is nagyon örülne. Nem megy azonban olyan egyszerűen a dolog, aminek az lesz a vége, hogy Pamacs spoiler.

Ez hiába egy mese, nem mondanám éppen könnyednek. Épp ezért a 6-7 éves korosztály helyett inkább a kicsivel nagyobbaknak ajánlanám, mert itt-ott még nekem is szomorkás volt a történet. De minden jó, ha a vége jó, természetesen megkaptuk a HEA-t. Egyébként minden szempontból rendben volt a könyv, egy felnőtt számára is élvezhető, mert vannak benne gondolatok a rövidsége ellenére is; a mondatok szépen vannak megfogalmazva, a rajzok pedig nagyon aranyosak. :)

Egy pici cica kálváriája spoiler Ella és Pamacs hamar egymásra találtak. Ella anyukája eleinte nem volt engedékeny a cica kérdéssel kapcsolatban. Pamacs és a róka találkozása aranyos volt, tetszett, hogy a róka vigyázott Pamacsra. Karácsonyi csoda volt spoiler

Aranyos, kicsit szomorú, szívmelengető kis történtet.
Ez volt a legelső könyvem anno az írónőtől, annyira tetszett, hogy utána meg is vettem a többi könyvét (majdnem az összeset, csak a legújabbakat nem). Emlékszem, még én is lerajzolgattam Pamacsot, ahogy Ella tette.

Kedves karácsonyi történet. Ünnepre hangolódásra ideális olvasmány. Ráadásul egy cica a központi szereplő.

Aranyos mese egy pici cicáról, aki szeretne egy saját családot, mint a testvérei, de neki kicsit rögösebb utat szánt a sors. 5 éves fiamnak tetszett a történet, főleg, hogy képekkel volt illusztrálva, így könnyebb volt megbeszélni is, hogy pontosan mi történik. Tanulságos mese volt, sokszor onnan jön a segítség, ahonnan nem is számítanánk rá.
Nagyon gyorsan ki lehet olvasni , mert elég nagy betűkkel van írva és sok a rajz is benne.
Őszíntén szólva semmi negatívat nem tudok rá mondani, mert a maga műfajában szépen kidolgozott, aranyos történetet kaptunk.

Inkább kutyás vagyok, de szeretem a cicás könyveket. Ez pedig egy nagyon aranyos könyvecske egy még annál is aranyosabb kiscicáról. Történet arról, ahogy váratlan kalandokba keveredik, hogy megtalálja azt a kislányt, aki szintén őt keresi. A találkozásuk végzetszerű, s nem is adják fel a harcot, hogy együtt lehessenek. Kedves mese, mely egyáltalán nem áll messze a valóságtól. Mindenki ilyen meghitt barátságra vágyik a kis kedvencével. Szívesen olvastam volna még néhány oldalt a közösen töltött időről is. Kerek, szerethető történet. Nem csak macskakedvelőknek.

Nagy kedvencem ezek a kedves kis állattörténetek. Eddig mind öt csillagot kapott tőlem.
Ez a rész is cuki volt, én is szívesen lettem volna Pamacs gazdája.
Jó volt, hogy Pamacs szemszögéből is láthattuk az eseményeket.
Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a cicákat. Akár első önálló olvasmányként is tökéletes lehet. A betűmérete egy kicsit nagyobb az átlagnál, így még szemüveg se kellett az olvasásához :-)

Imádnivaló tündéri kis történet. Annyira szurkoltam Pamacsnak, hogy Ellával egymásra találjanak! Izgalmas volt. Kisfiam este már szaladt az ágyba, csak hogy olvashassak Pamacsról. Szerettük, biztosan olvasni fogjuk még :)

Nagyon aranyos kis történet, kedves, izgalmas, karácsony közeli időszakban pont jó olvasni, szeretet is áramlik benne körbe-körbe.
De nekem is feltűnt, hogy mindenki olyan szomorú, vagy minimum aggódik valami miatt.
A tanya lakói a tanya anyagi gondjai miatt, a macska a kicsinyei miatt, Sara azért, hogy mégse vigye el Pamacsot senki, de ha mégis elviszi, akkor jó helyre kerüljön; amikor meg már elveszik, akkor meg azért, hogy vajon hol és merre lehet?
Ella aggódik a kiscicáért, szurkol azért, hogy szülei ellenállását legyőzve megkaphassa, aztán azért, hogy ha már elveszett, valahogy előkerüljön.
A kiscica aggódik, mert ő vagy felesleges, vagy kóbor, koszos kolonc, vagy ugyanarra a kajára ácsingózó ellenfél.
Pedig egy pici, aranyos, pihe-puha szőrös kis pamacsgombolyag. A könyv külsőre és belsőre is ilyen. Szép, kedves, aranyos rajzok vannak benne, olyanok, amilyen maga a fordítás is – szívhez közelire sikerült, érezhető, hogy nem egy „akárki” x. fordító készítette, aki tud valamelyest angolul, hanem aki mögött számtalan könyv (szépirodalmi) fordítás van, tapasztalat, stílus. Szóval, ha már lehet választani, sokkal inkább választanék ilyen szépen megírt fordítást a nyelvileg is fejlődőben lévő gyerekeimnek, mint pongyolát.
Igazából 4 csillagot érdemelne a halmozott szomorúság és aggodalmaskodás miatt, de a kisfiam 5 *-t kért, hogy jelöljek be, őt nagyon meghatotta.
Én mégis azt mondom, hogy olvassák a mai gyerekek, kb. 8-10-12 éveseknek megfelelő, mert érzelmileg és stílusban biztosan hatni fog rájuk.

Talán a népszerűségét is bizonyítja, hogy kb. egy év alatt, most jutottunk csak hozzá a könyvtárban…