A ​titkos kiskutya 89% 34 csillagozás

Nagyon szeretem ezt a könyvet. Cuki, aranyos és kedves történet. Bármikor szívesen elolvasom

A német juhász az egyik kedvenc fajtám, de ez egy akkor is erősen közepes Holly Webb. Az eleje mérsékelten aranyos, aztán jön sok-sok szenvedés meg nyavalygás, mert a kislány is vágyik a kutyusra, a kutya is a kislányra, de mégsem lehetnek egymáséi (igen, a megfogalmazás direkt volt, olykor kezdett egy harmadrendű romantikus ponyvához hasonlítani), majd az utolsó két fejezetben, mivel nagyon nem akar már összejönni a dolog, hirtelen dráma, izgalom, gyors happy end, és vége. Asszem kezd csömöröm lenni Holly Webbtől.

Pont mint a borítója, egy kis cukiság.

És íme, itt van a második kedvenc könyvem Holly Webbtől! ♥ Imádtam, de egy valamit sosem fogok megérteni.
Miért van az, hogy az általam eddig olvasott blökis történeteiben a szülők ennyire húzzák a szájukat, ha a gyerek kutyát szeretne. Mindig azzal jönnek, hogy túlságosan nagyra nő, túl sok helyet foglal, nem a házba való, nincs kert vagy ha van, akkor túl kicsi, sok figyelmet igényel… stb. Ezer évbe telik, mire belátják, hogy semmi rossz sincs az ebtartásban (miután a jószág számukra elképzelhetetlen hőstettet visz véghez!), és a csemetéjük/csemetéik szerencséjére, végre beadják a derekukat.
Kajla tüneményes kiskutya. Dollyval pedig tökéletes párt alkotnak. A borítója és a benne lévő illusztrációk is meseszépek! :-)

Elsős vagyis bocsánat most már másodikos uncsim adta kölcsön, hogy olvassam el, mert nagyon jó! És igaza volt, még ennyi idősen is élveztem és szerintem tök jó ötlet, így megmutatni a gyerekeknek, mennyire fontos törődni a háziállatokkal. :)

Nagyon szertem Holly Webb könyveit. Ez a kötet különösen a szívem csücske, mert nekünk is németjuhász kutyánk volt (sajnos öreg volt és nagyon beteg lett). Ezekben a kötetekben az is tetszik, hogy nem csak úgy kap egy gyerek egy kutyát/macskát, hanem a gondozására is tanít.

nagyon cuki egy könyv volt

Második könyvem volt az írónőtől. Gyorsan olvasható történet, egy kedves kicsi kutyáról, akibe beleszeret a farmon nyaraló Dolly. Mindketten érzik, hogy egymásnak teremtette őket az élet, de még a szülőket meg kell puhítani. A könyv közepe kicsit döcögős, de aztán az ég és az árvíz segít a szülőknek dönteni.
Aranyos, kedves történet, végig magam előtt láttam ezt az aranyos, kajla fülű, játékos kutyust. Előhívta az emlékeimből azt a 40 évvel ezelőtti kiskutyát, akit én Szultánnak neveztem el, és ugyanilyen kajla volt a füle.

Azt még az elején le kell szögeznem, hogy nem vagyok oda a kutyákért, de ez azért mégiscsak csodálatos! Különösen az tetszett benne, hogy Kajla kimentette őket, a bajból.

Nagyon tetszett, nekem is kell egy ilyen kutya.