A ​lány, aki előtt nincs akadály (Geek girl 5.) 85% 37 csillagozás

Az első fejezetek alapján majdnem feladtam; Harriet korábban is hajlamos volt arra, hogy idegesítő legyen, de ennyire?
Szerencsére a korábbi kötetekhez hasonlóan lassan (<- és ezen a szón van a hangsúly) észrevette magát, és a végére visszavett.

A kezdeti nehézségek után egyébként nem volt rossz; nekem az indiai rész tetszett a legjobban.

Nagyon-nagyon tetszett! Főleg az utolsó modellkedés, onnan még hozok egy hosszú-hosszú és gyönyörű idézetet. Harriet egy csetlő-botló esendő főhősnő, épp ezért (is) szerethető. Szeretem, hogy képes a hibáit észrevenni, ez nagyon nehéz és az embernek nagyon nagy önismeret kell hozzá, hogy ezt meg tudja tenni. De Harriet jót akar mindenkinek, és az arany szíve, és a segítőkészsége is rendkívüli. A tudása pedig tiszteletreméltó. Az, hogy az űrnek málnaíze van, és a Marson kék a naplemente, no meg az elefántok nálunk empatikusabbak, csak pár infó, ami nekem még izgalmasabbá és szerethetőbbé teszi a regényt. Kedvencem, szív- és lélekmelengető!

Holly Smale története hozza az elvált színvonalat, ami engem megint szórakoztatot, kikapcsolt és megint új úticélt találtam a bakancslistámra. Sajnos Harriet néha idegesítően butuska volt pár hétköznapi dologban, de egyébként nagyon szerethető. Ebben a kötetben olyan, mint egy Főnix madár, aki a hamvaiból is fel tud állni és ezt imádtam.

Ha szeretnél egy kicsit belelátni egy „főállású” modell életébe, aki megpróbálja a munkáit, a barátait, a családját és az életét összehangolni, miközben próbál táblázatok és tervek szerint élni, akkor a Geek girl jó választás. Nyilván érdemes a sorozat előző köteteit is ismerni, de azért elég jól el van magyarázva minden, és tisztességesen megismerhetjük Harriet előéletét is a könyvből. Néha kicsit idegesítő volt a főszereplő, de ha ezen túllendülünk, akkor jönnek a megszokott random fura tények, és az elképesztő helyeken való modell munkák. Külön imádtam az angol vidéki kúriában tett látogatást, az I. Erzsébet kapcsolatot. Ezt a fotósorozatot én is nagyon megnézném a Vogue-ban!!!!

Szeressétek ti is Harrietet, mert mindig bebizonyítja, hogy meg lehet változni, és össze lehet hozni a dolgokat színes tervek, határidőnaplók és táblázatok nélkül is, egyszerűen csak rendesen kell csinálni, és értelmes felnőtt nő módjára kell csinálni.

Bővebben a blogon: http://www.zakkantolvas.hu/2017/08/holly-smale-geek-gir…

Sajnos ez a rész nem varázsolt el annyira, és még véletlenül sem Nick hiánya miatt. Harriet valahogy idegesítőnek tűnt a könyv elején, de a végére szerencsére jött a karakterfejlődés. Akadt azért jó pár vicces és szerethető pillanat is.

http://sorok-kozott.hu/2017/08/konyvkritika-holly-smale…

A barátokból egy ici-picivel végre többet kaptunk, bár szerintem még így sem eleget. spoiler Várom az utolsó rész mit tartogat számomra, remélem jó bejezést kapott ez a történet.

hmmmm
Ahogy az előttem felszólalok is megemlítették, tényleg idegesítően fura volt az elején Henriett.
Megmondom őszintén, hogy Én ebben a részben fedeztem fel azt, hogy Henriett mennyire próbál segíteni, de még is valamilyen szinten mindig elrontja ezeket. Olyan mesterien, hogy néha csak nézek, mert Én is eléggé két bal lábas vagyok, de Henriett még rajtam is túl tesz.
Kíváncsi leszek az úgy mond „utolsó” kalandjára neki.

Négy hónapnyi halogatás és könyvtári hosszabbítás után végre belekezdtem. :D
Szerencsére, (mint minden eddigi kötetben), szerepelt ebben a részben egy utazás egy nem mindennapi országba.
A szereplőket még mindig nagyon szeretem, spoiler egy kissé csalódtam, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Végig azt vártam, hogy mikor jelenik meg Nick, ám a végére rájöttem, hogy jobb is, hogy nem szerepelt benne. spoiler
Miután elolvasok egy Geek Girl kötetet, mindig felébred bennem a tudásszomj és kedvem támadt még inkább új ismereteket, tényeket elsajátítani. Szerintem ezt is felírhatjuk a sorozat javára.

Bevallom, nekem ez a sorozat amolyan guilty pleasure, így 30 évesen nem én vagyok a célközönség, de beszippantott. Harriet karaktere valamelyest emlékeztet a saját tinédzserkori botladozásaimra, de azért valljuk be, hogy ennyire senki nem béna. Ráadásul ebben a részben baromi idegesítő, és hihetetlen, hogy mindig a könyv végére von le valami nagy következtetést, majd a következő részben újra hülye. Engem kicsit Franklinre emlékeztet, azok a mesék kezdődtek mindig tényekkel, bénázott egy sort vagy félreértett valamit, esetleg pánikban hülyeséget csinált, majd a végén nagy konklúzió: a barátság a legfontosabb, etc.. Továbbá az is felháborító számomra, hogy mindent meg tud úszni ez a lány. Egyrészt mindig rájön, hogy amúgy felesleges hazudozni, mivel béna hozzá és úgyis rájön mindenki, másrészt amikor rájönnek valamilyen következetes büntetés/szobafogság/no telefon/no laminálógép helyett meg elküldik nyaralni. Sejtem, hogy ebben a részben mi folyik a háttérben, de akkor sem értem. Ettől függetlenül elolvasom az utolsó részt, mert jól esik néha egy könnyedebb sztori, és remélem ebben már nem lesz idegesítő, mert némi karakterfejlődés már elvárható.

Eddig ez a rész tetszett a legjobban. Nem is tudom… Harriet kevésbé volt tudálékos és idegesítő. Talán kezd felnőni.
Ettől függetlenül én biztosan nem tudnám elviselni, hogy ilyen szinten próbálja kontrollálni a baráti társaságát. Nat még elfogadta a terveket és listákat, ezért szereti Harrietet, de azért ezt elvárni másik három emberről… Kicsit túlzásokba esett.
Végre valahára a modellkedős történetszál is szuper volt! Harriet rájött, hogyan is működik a dolog. Az egyik kedvenc részem volt a királynős fotózás.
Amit nem éreztem helyén a történet alakulásában, azok a szerelmi szálak és kavarások voltak. Már az előző könyv óta Team Jasper vagyok. spoiler Azért megkönnyebbültem a végkifejlet láttán. Sokkal rosszabbul is alakulhattak volna a dolgok és akkor most ki lennék akadva.
A könyv utolsó mondata pedig egy nagy NEM. spoiler