Lélegzet-visszafojtva 82% 172 csillagozás

Egyértelműen tetszett. Sokkal jobban szeretem a nyomozós pszicho-thrillereket a belezőseknél. Amikor töri a fejét az ember lánya, hogy rájöjjön a megoldásra. A főszereplőről a fülszöveg alapján azt hittem, hogy pasi. Alex egy lecsúszott alkoholista, aki szabadúszó újságíróként dolgozva botlik bele a témába. Érdekes volt, ahogy végigviszi a szálakat, nyomoz, kutat, kérdezősködik. Kitartó, de az exférj nyomozó nélkül nem jutott volna előre. Az egész könyvből Fiona idegesített leginkább. Azért nem lehet minden marhaságot a terhességi hormonokra fogni. De legalább Jacobb lezárhatta a múltat.

Nekem ez nagyon tetszett. A borítója volt az első, ami nagyon megfogott, teljesen beleszerettem tudtam, hogy kell nekem is egy saját példány. A történetben sem csalódtam. Végig izgultam, pörgős volt, sodort magával a történet. Nagyon sajnáltam Amy-t azért, ami történt vele. Alex, és Jacob kedvelhető karakterek voltak.

Borús és nyomott hangulatú, izgalommentes, ám mégis a kíváncsiságot felébresztő történet ez. Sok meglepetést ugyan nem tartogatott, csavar nélküli, de mégis jól megírt thriller, ami a végén hozza a műfaji elvárásokat.
Egyedi és családi tragédiák, alkoholizmus, reménytelenség… az utolsó oldal elolvasása után olyan érzése van az embernek, mintha hosszú idő után felbukkant volna a víz alól, és végre vehetett egy jó nagy lélegzetet…

Ha egy jó pszicho-thrillert akarsz olvasni, akkor ne ezt a könyvet válaszd!
Nagy várakozással álltam neki, és hatalmas csalódás lett a vége. :(
Kezdjük azzal, hogy alig történik valami, csak toporgunk egyhelyben. Több szemszögből olvashatjuk a történetet, először is szerencsétlenül járt Amy fejébe kukkanthatunk bele és borzalmas, hogy nem tud felébreni az alvó állapotából. Sajnos hibát követett el, de nagy valószínűség szerint a tettes előbb utóbb így is úgy is elvette volna a lánytól amit szeretettt volna.
Alex, a szabadúszó újságírónő, aki szeret a pohár fenekére nézni, emitt tönkre is ment a kapcsolata a pasijával és találkozik Amy-vel majd elhatározza, hogy kideríti mi is történt a lánnyal. Néha elég szánalmas volt az, hogy csak az alkohol jelentett neki békét, de azért később erőt tudott venni magán, és próbált leszokni. Legalább rájött, hogy szüksége van a tiszta fejre és ideje összeszednie magát.
Aztán ott van még a volt barátja Amy-nek Jacob, aki időközben félig továbblépett, de még mindig látogatja a lányt. Végül is ő volt az első szerelme és ő is szerette volna tudni mi is történhetett évekkel ezelőtt.
És egy két fejezetet láthatunk még Sue, Jacob édesanyja szemén keresztül is.
Térjünk csak vissza kicsit a történetre. Az írónő görcsösen próbált bemártani két embert is….ebből még aki most olvas ilyen műfajt szerintem simán rájött magától is, hogy mi a bibi. A gyakorlott műfajt olvasó pedig nagyon hamar rájött arra, hogy ki is a tettes, és a felesleges időhúzástól kitéptem a hajamat. Amikor Alex szemszögnél kiderül ki az, de nem írják le mééég nem, jön a következő fejezet Amy, majd Jacob, aztán „kiderül” de bevette bárki is??? Utána megint vége egy fejezetnek…ja nem ő az hanem …na ott már végre kiderül, de valaki meglepődött? Fapofával olvastam a végét és csaldódott voltam, mert nem volt katarzis, hogy úúúúúúúúúúristen ő volt az….Semmi ilyesmi, mert annyira egyértelmű volt az egész. És ami rohadtul dühítő, hogy spoiler
Egynek elment, de nem volt nagy durranás.

Nagyon-nagyon sokáig gondolkodtam ezen a könyvön. Életem első komolyabb thrillere volt, és ahogy a szereplők is mondták: az első szerelem re mindig emlékezni fog a ember.

A pontlevonás tulajdonképpen Alexnek köszönhető. Szánalmasna éreztem. Mindvégig azt próbálta a számba rágni, hogy ő ilyen erős, hogy ő képes túllépni a dolgokon, és minden egyes alkalommal az lett a vége, hogy bánatában, vagy csak úgy, megnézte, hol a pohár alja. Az egyhelyben toporgástól a falra másztam, és a nem akartam, de mégis megtörtént jelenetektől is.

Már az elején levágtam, hogy az Amyt látogató férfi a volt barátja. Eleinte volt egy olyan gondolatfoszlányom, hogy a tettes az, de az túl egyszerű lett volna, és szinte azonnal el is vetettem ezt az ötletet.

Jacob karaktere… mulya volt. Töketlen egy fickó volt, azt meg kell hagyni, aztán behúzott farokkal akarta védeni azt, amit még a keze közt tartott… pfhaj…

spoiler

Tetszett? Egynek nem volt rossz, és igazán meghozta a kedvem több hasonló könyvhöz.

Az alaptörténet jó, egy évek óta kómában lévő lány, egy évekkel ezelőtti eset, egy tizenéves lány elrablása, és egy szabadúszó újságíró, aki a rég elfeledett dolgok nyomába ered. A történet kidolgozása viszont egy kicsit gyengére sikerült… és így amolyan „el lehet olvasni, de semmi extra” könyv kerekedett belőle.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/12/thrilleres-csutort…

Ott kezdeném, hogy először meg voltam győződve róla, hogy Alex férfi. Aztán ahogy haladtam a könyvvel jöttem rá, hogy nő. xD

Annak ellenére, hogy nagyon kevés időm volt olvasni nagyon tetszett a könyv. A történet nem volt tele levágott fejekkel és nem is jártam térdig a vérben de épp ezért tetszett. Megmozgatta az agyamat. Együtt kutattam Alex Dale független újságíróval, hogy rájöjjek Amy valódi történetére. Végig szorítottam azért, hogy kiderüljön ki áll az Amyvel történtek mögött és hogy Alex le tudja-e győzni az alkoholt.
Fiona néha már kicsit túl sok volt, viszont Jacobnak sem volt mindenben igaza.
A vége teljes lezárás, és persze mindenre gondoltam, csak arra nem, ami valójában történt.

Nem volt egy pörgős könyv, de tetszett. A krimivonal majdhogynem elnagyolt, inkább az emberi sorsokon volt a hangsúly, Alex minden hibájával együtt nekem nagyon szimpatikus volt. Érdekes véletlen, hogy záros határidőn belül ez a második könyv, amit kómás emberekről olvastam, a 19-es holttest volt a másik, ahol a beteg gondolatait is olvashatjuk.
Ha nem egy „sodró lendületű”, hanem egy lassan csordogáló krimire vágysz, ami azért nem mentes az izgalmaktól, tudom ajánlani.

Nekem ez bejött! Ugyan nem akar sem őrülten eredeti, sem kitalálhatatlanul rejtélyes lenni, mégis hozza azt, amit ettől a műfajtól vár az ember: a mostanában divatos váltott szemszöget, az érdekes és tökéletlen karaktereket (Alex-é például nekem nagyon tetszett) és az egyre növekvő feszültséget. Örülök, hogy a KMK ebben a műfajban is hódít, mert kifejezetten szeretem a betűtípusukat/tördelésüket. Igazi frankó nyári izgulós olvasmány (na jó, haladók télen is olvashatják persze), kifejezetten jólesett.:)

Azért „női-pszichothriller” mert a főszereplő egy nő? és azért hasonlítják a "Lány a vonaton-hoz"mert a női főszereplő piás? Hm, nos akkor igen, ezek a hasonlatok helytállóak, de máskülönben……..nem értem.
A Lányosban és itt is a főszereplő alkesz csajszi elég unszimpatikus. Nem vettem észre, hogy annyira nagyon nyomozott volna. Olvashatunk az italhoz való vonzódásáról, mennyire küzd, szenved, hogy iszik, elvesztette ez miatt az egész életét, férjét, munkáját, barátait. Itt ez a lány Amy, aki csak fekszik egy kórházi ágyban vegetatív állapotban. Tizenöt éve megtámadták és súlyosan bántalmazták, Alex a főszereplőnk, vele egyidős, és úgy gondolja, megoldja ezt a régen eltemetett ügyet és közben megpróbál ismét leszokni az italról. Nyomozás szerintem nem sok volt benne, felkereste a régi ismerősöket és így próbálja összerakni az ügyet, na meg persze a nyomozó volt férje is nagy segítséget nyújt. Váltott szemszög, négy-öt ember szemén keresztül haladunk végig. Egynek elmegy, de ennyi.