Szirmokba ​zárt szavak 90% 325 csillagozás

„Mindenki megérdemli, hogy tartozzon valahová, valakihez!ˇ”

Ez a könyv gyönyörű lelkületű.
A borító meseszép, a belső lapok illusztrációi csodásak.
A virágok felruházása jelentéssel, történetekkel és valódi érzések párosításával egyedivé teszi.

Ez egy igazi lélektani útvesztő. Milyen is a sors keze…
Erős indítással láthatjuk a kicsi Alice hétköznapjait. Egy olyan kislányét, akinek a könyvek a menedéket és a boldogságot jelentik. Alice a szemünk láttára éli át a szerelmet, kudarcot, bűntudatot és engedi el a tünékeny boldogságot, hogy levegőhöz jusson, hogy önmaga lehessen.
Mennyi mindennel küzd meg az ember élete során. Találkozik különböző sorsokkal melyből így vagy úgy, de építkezik, tanul.
A boldogság is milyen sokrétű lehet…

Olyan különleges nyomot hagy az olvasóban!
Nem tudok már a virágokra csak virágként tekinteni ^^
Kedvenc lett! Ajánlom!

„A múlt olyan gyom, ami nagyon könnyen elterjed. Ha nem bánsz vele megfelelően, mire feleszmélsz, már szárba szökkent magától.”

Az ausztrál írónő első regénye egyszerűen briliánsra sikerült, igazi csemegéül szolgálva a lélektani történetek kedvelőinek. A kiadvány kívül-belül elbűvölt. A fejezetek, amelyek egy-egy érzelmet vagy élethelyzetet kifejező virág köré szerveződnek, ugyanolyan ízlésesen vannak illusztrálva, mint maga a borító. Olvasás közben pedig egyenesen úgy éreztem, mintha a történet a szemem előtt peregne le, annyira érzékletes minden egyes leírás és történés. Már a könyv első mondata igazán sokkoló, előrevetítve, hogy egy megterhelő érzelmi utazásra invitálja az olvasót. A főszereplővel, Alice-szal lehetetlen nem együttérezni, a Szirmokba zárt szavak ugyanis kőkeményen az örökölt sors regénye. A családi titkok és a folyó átka határozza meg a lány életét, miközben meg kellene ismernie és tisztítania örökségét ahhoz, hogy meg tudja határozni önmagát, bízni tudjon saját történetében. Orvos-Tóth Noémi kiadványa után olvasva még több pluszt adott nekem ez a lebilincselő és megható regény, a feldolgozatlan, elhallgatott traumákról és a mesélés gyógyító erejéről.

Ha egy vidám könyvre vágysz, akkor ne ezt vedd a kezedbe!
Ugyan a borító és a lapok belseje gyönyörű és egyedi, a témája nem mindennapi, de a történet súlyos, szinte fojtogatóan fájdalmas és tragikus.
Ez egy olyan regény volt, aminek az olvasása után azt kívántam, bárcsak ilyen sorsok kizárólag a könyvekben léteznének csak.

„Sok idő telt el, míg rájött, hogy bár az életünket csak előrehaladva élhetjük, megérteni mindig csak utólag fogjuk. Addig nem láthatjuk a teljes képet, amíg a részei vagyunk.”

Kívül-belül csodálatos ez a könyv. Nem csak a gyönyörű borító vagy a lapok oldalain található virágok miatt az, hanem a sorok között megbújó, elgondolkodtató, mély mondanivalók teszik egyedivé. Ez a könyv hangulatában és történetben nagyon erős. Már az első pár mondtat után érezni lehet, hogy érzelmileg-lelkileg magával ragadó könyv veszi kezdetét. Letehetetlen családregény titkokkal, manipulációkkal, bűnökkel fűszerezve. Voltak itt rejtélyekkel teli, szerethető és gyűlölhető karakterek is.
Olyan jó, amikor az ember azt kapja könyvtől, amit várt! Pontosan erre a hangulatra volt szükségem, és az írónő tett is érte, hogy ezt megkapjam. Van egyfajta stílusa, ami egyedülállóvá teszi a történetet. Az írónő szépen szőtte a történet szálait, hol össze kuszálta, hol kibontakozni hagyta, de a könyv végere talán minden apró csomót sikerült kigobozni.
Nagyszerű könyv! Mindenkinek javasolni tudom aki szereti az izgalmas lélektani könyveket.

„Légy bátor és tiszta szívű”.

Csodás a könyv, kívül belül, ez tény!
Én többet vártam tőle, ez is tény!
Kövezzetek meg, de én néha untam, főleg az elejét.. Tudom, hogy itt történik a szomorú események sorozata, de nekem annyira nem volt megható az írásmód. Bosszantott az anya viselkedése!
Aztán Alice elkerül a nagymamájához.. Na itt a farmon jól éreztem magam! Szerettem olvasni a mindennapjaikról. A nagyi viselkedését látva, már értem á fia miért volt olyan amilyen!
Mikor Aice-t a sors a Kililpitjarára sodorja, ott a tájleírás csodás , a napi feladatai által megismert közösség, nagyon szimpatikus volt.. Egy ideig… Nem szeretnék mélyen részletekbe menni! Értem mi érint meg sok olvasót! Engem most nem kapott el!

A veszteség, a függőség, a szeretet, az útkeresés regénye. Alice Hart végigjárja a bántalmazás, a magány, a gyász, az önmarcangolás, a vágyakozás, az önmagára találás rögös útját. Minden állomás, életében egy-egy különleges történet, újabb karakterek bevonásával, melyekbe az írónő belesző meséket, legendákat. A virágok szeretete, jelentésük fontossága, gyógyító hatása végig jelen van, csakúgy, mint a könyvek menedéke. Alice ugyanúgy, mint a növények gyökerek nélkül nem élhet teljes életet, a származás, a család, a múlt titkai fontosak az újrakezdéshez. A borító meseszép, belül a virágok rajzai jelentésükkel együtt a fejezetek előhírnökei. Olvasás közben pedig az érzelmek hullámvasútján ültem.

Tényleg jó kis könyv volt sok jó tanáccsal, mit ne csináljunk! Az első 100 oldal után majdnem letettem, annyira borzasztó és ocsmány, ahogy az apa bánt a családjával. Tovább olvastam, de nagyon lassan haladtunk a történetben. Aztán beindult kicsit, aztán megint leült az egész. Rájöttem, hogy az ilyen ún. lélektani könyvek nem nekem valók. Így is megvannak a saját bajaim, nem vágyom arra, hogy más nyavalyáit is olvassam. Nem volt ez rossz könyv, csak nem nekem való. Alice anyját jól meg tudtam volna rázni, hogy hagyhatja magát és apját meg jól megrugdosni!!!!!!

Gyönyörű külső, és hozzá líraian szép, megindító, érzelmes tartalom. A történet tele problémákkal, lelki sérült, sőt, betegesen torz lelkű szereplőkkel. Talán így lehetne összefoglalni a lényeget. Olvasásra érdemes azok számára, akik szeretik az ilyen történeteket. Ami elgondolkodtató : bántalmazott „gyerekek” miként választhatnak tudatosan hasonlóan beteg elméjű, bántalmazó párt maguk mellé ? Pont olyat, akitől ők maguk is hosszú ideig szenvedtek. Miért nem ismerik fel az ordító jeleket idejekorán?
Nekem egy kicsit sok volt a virágnyelv, különösen úgy, hogy maguk a virágok ismeretlenek voltak számomra. A regény végét pedig összecsapottnak éreztem. Míg a közepe egy kissé terjengős volt, a végén a szerző nem bontotta ki kellőképpen a testvérek szálát. Kár, hogy csak érintőlegesen említi. A főhősnő írói karrierje előtt is kissé értetlenül álltam. Hirtelen „odapöttyintette” a végére az írónő, s így a levegőben lógva maradt a befejezés.

Csodaszép borító különleges virágokkal.
A virágok ábrázolása ismétlődik, tulajdonságaik bemutatásával az egyes fejezetek elején .
Minden virág különleges.
A könyv tele színekkel, illatokkal, varázslatos.
A regény kezdetén Alice még csak 9 éves.
Apja bántalmazza őt is és édesanyját is. Egy tűzeset következtében szülei meghalnak , ő is súlyosan megsérül ,de a kórházból a sohasem látott apai nagyanyja veszi magához.
Ő egyébként nehéz sorsú nőknek ad otthont.
Virágtermesztéssel és feldolgozással foglalkoznak. Ide kerül Alice, nehezen, de beilleszkedik. Itt nő fel. Ebben a regényben a férfiak agresszívak, még akkor is, ha nagy szerelemnek tűnnek. Sajnáltam is miatta .
A történetet olvasva olyan helyeken jártam (Ausztráliában ) amilyenekről még sosem hallottam / olvastam.
Elvarázsolva éreztem magam olvasása közben , annak ellenére, hogy egy kicsit szomorkás a hangulata.
A virágok és a helyszínek miatt nálam mindenképpen maximális csillagozást érdemel.

A könyv borítójába egyből beleszerettem, csodaszép. A könyv mélyérzésű, szépen felépített, nem kapkodós. Az elejét kicsit vontatottnak is éreztem, kb a felétől szippantott be engem. A regény kezdetén Alice még csak 9 éves, akit az apja folyamatosan bántalmaz. Ebből a helyzetből egy szörnyű tragédia, egy tűzeset következtében szabadul, a szülei meghalnak, ő is súlyosan megsérül. June, a nagymamája viszi magával a kórházból, az ausztrál tengerpartról az ország belsejébe költöznek. A nagymama nehéz sorsú nőknek ad otthon, ehhez csatlakozik Alice is, ahol megtanulja a virágok nyelvét. Csodaszép nyelv ez, azonban nem helyettesíti az emberi kapcsolatokat, June semmit sem mesél családjáról Alice-nak, ez a komor hallgatás csak a kedves virágnyelvekkel törik meg, de ezek csak pillanatnyi érzéseket közvetíthetnek. Emiatt a hallgatás miatt haragudtam meg June-ra és értettem egyet Alice döntésével, ahogy ezt a helyzetet kezelte. Az egész könyv hangulatára jellemző ez a szomorkás, hallgatag történetvezetés. A női sorsok törékenysége, a férfi karakterek agresszivitása áthatja a könyv egészét, mindegy keretbe fogva cselekményt.
Problémának láttam a könyvben a karakterábrázolások hiányát. Nem várom el, hogy az író nagy részletességgel írja le a szereplőket, de jó lett volna, ha pl Dylan-nál nem csak a szeme színét tudjuk meg. De szinte minden karaktert így ábrázol az írónő, ugyanakkor a virágok nagy részletességgel bemutatásra kerültek. Lehet, hogy tudatos ez az írónő részéről.
Összességében nagyon tetszett a könyv, ajánlom mindenkinek, aki szereti a komolyabb hangvételű, bonyolult lélekábrázolással átitatott regényeket.