Jó ​kislányok kézikönyve gyilkossághoz (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 1.) 93% 1426 csillagozás

Hogy én ezt mennyire imádtam!! Először el sem akartam olvasni, cím alapján nem nekem való. Aztán egyre inkább elkezdte izgatni a fantáziám, hogy mik ezek a provokatív címek és miről szólhat ez a kötet. Milyen jól tettem, mert ez nekem most nagyon kellett. :D

A történet nem egyedi és nem is hiteles, mivel Pippa gimis és egy projekthez kutat egy öt évvel ezelőtt lezárt gyilkossági ügyet. Csakhogy többre jut, mint a rendőrök, és a kihűlt nyomokon sikeresen eljut a megfejtésig. De én ettől eltekintettem és csak élveztem az egészet. Biztos, hogy nem gyakorlott krimiolvasóknak ajánlanám, kezdőknek viszont annál inkább. Nagyon régen nem olvastam hasonlót és most le sem bírtam tenni a könyvet.

Az egyetlen negatívum, hogy rettentően kicsik a betűk, főleg a kutatási naplóbejegyzéseknél. De még így is gyorsan pörgethető, izgalmas, fordulatos, és még többet akarok ebből, szóval alig várom, hogy megszerezzem a folytatást. :)
https://youtu.be/sKl4kh3bjS4

Kicsit félve álltam neki az olvasásnak, mert elég nagy volt a hype a könyv körül, és az ilyen könyvek nagyrészt nekem nem jönnek be. De most kellemesen csalódtam. Azt hittem, hogy valami kis bárgyú tini nyomozós történet lesz, ezzel szemben elég sok bűntényre fény derült. Nagyon szimpatikus volt nekem Pippa kitartása és bátorsága, annak ellenére, hogy többször is megfenyegették, nem adta fel. Ravi, aki szintén hitt a bátyja ártatlanságában mindenben segít a lánynak és nagyon jó párost alkotnak. Csavaros krimi volt, olyan bűnösökkel, akikről az utolsó percig nem mondtam volna meg, hogy mit is tettek. Nagyon várom a folytatását, mert igazi kedvenc lett.

Nagy reményekkel fogtam neki a könyvnek hisz annyi jót olvastam róla, de sajnos megint beleestem abba a hibámba, hogy nagyon sokat vártam tőle.
Én sajnos nem tudtam elhinni, hogy egy dolgozat kedvéért egy 18 éves lány így végigvigyen egy nyomozást. Ebből kifolyólag mindazt sem, hogy mindenki milyen készséges hozzá, a való életben az interjúalanyainak a fele, de ha nem több elhajtotta volna. Nekem így elvesztette a hitelességét a történet, és élvezni sem tudtam, nem tudtam izgulni az egészért. Maga a koncepció amúgy jó, és ezt leszámítva a nyomozás része is, de nem lettünk barátok a könyvvel.

Leginkább azoknak ajánlom, akik szerették Karen M. McManus – Lehull a lepel és Tartsd meg a titkot regényeit, valamint a Sara Shepard féle Hazug csajok társaságát, viszont nem cálom, hogy bármihez is hasonlítgassam, mert ezeknél azért fényévekkel jobbnak bizonyult.
Nem tudom, hogy láttátok-e már az Adam Brody főszereplésével készült Az ifjú nyomozó című filmet, de engem még arra is nagyon emékeztetett.
Igazi belevaló krimi és senkit se riasszon el vagy tévesszen meg az ifjúsági címke, mert semmi nyálas nincs benne, sőt.
Erős társadalomkritika, fontos kérdéseket és problémákat vet fel, fogalmaz meg a mai tinédzserek életével, valamint a közösségi média bántó, romboló hatásaival kapcsolatban, de előtérbe kerül benne a családon belüli erőszak, a szexuális bántalmazás több fajtája, a drogok, a zaklatás és még oly sok minden más.
Érdekes a kötet felépítése, az elején kicsit tartottam is tőle, mert soha előtte még nem volt a kezemben hasonló. Vannak benne telefonbeszélgetések, nyomozati anyagok, sms szövegek, chat beszélgetések, újságcikkek, jelentések, amik még haladósabbá és furcsábbá tették ezt az egészet.
Maradtak ködös, megválaszolatlan kérdések, amiknek talán már semmi köze Andie és Sal ügyéhez, de jó alapok lehetnek majd a folytatásokban, amikért egyszerűen imádkozom, hogy jelenjenek meg egyszer – a közeljövőben! – idehaza is.
Mit is mondhatnék még? Óriási kedvencem lett, hiszen lekötött, kikapcsolt, izgalommal és borzongással töltött el, az írónő stílusa pedig gördülékeny, egyedi látás-illetve kifejezésmódokkal.
Bátran ajánlom, de szigorúan 16 éves kortól.
Az Örökösök viadala óta semmi sem kötött még le ennyire, csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a sztoriról.

Ennél is több dicséret pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2021/05/konyvkritik…

– Tudom, hogy egész hihetetlen dolgokat tudott volna véghez vinni az életben, ha nem veszik el tőle.

Hú! Egy ideje halogattam már ennek a regénynek az elolvasását. Világos, hogy miért ilyen népszerű: izgalmas, fordulatos és pont ezért folyamatosan olvasatja magát.

Hogy őszinte legyek, természetesen sajnáltam Sal családját, sajnáltam mindenkit, akit veszteség és fájdalom ért, ugyanakkor aki miatt igazán vérzett a szívem, az végig Sal volt. Amennyire megismerhetjük őt, ez a srác fény volt mások életében és az, hogy mások hibájából, valahol feleslegesen kellett meghalnia… Számomra végig ez volt a legfájdalmasabb. spoiler

Ravi karakteréből úgy éreztem, nem kaptam eleget ahhoz, hogy igazán tudják hozzá kötődni, gondolom a folytatás során ez változni fog.

A történetnek sok érdekes és fontos mondanivalója volt, megmutatott nekünk egy szeletet abból, milyen is tud lenni az ember, amikor fél, amikor elhamarkodottan cselekszik, amikor önző.

Izgatottan olvastam, vártam, hová is fogunk kilyukadni, mi lesz az eset rejtélyes megfejtése, ugyanakkor mégsem szippantott teljesen be a sztori. De ettől függetlenül már le is vettem a polcomról a második részt, kíváncsian várom, mit tartogat számomra.

A regénynek sok olyan eleme van, ami önmagában hihetetlen, de talán éppen ettől különleges. Elsőként az a megdöbbentő, hogy egy diáklány halálának körülménye elvileg vizsgadolgozat témája lehet, de hát változik a világ. Másodszor Pippa nyomozása engem is szkeptikussá tett, de így válik kiemelkedő szereplővé.
Ugyanakkor rengeteg formai értéke is van a könyvek. A naplóbejegyzések, az üzenetváltások, a posztok, a nyomozás feljegyzései érdekesebbé teszik a cselekményt. Tartalmilag pedig a szereplők sokszínűsége és jellemük, titkaik leleplezése fokozza a feszültséget az olvasóban. Szegény Ravit, de főleg Salt különösen sajnálom…

Hát’ én oltárira élveztem ezt. Nagyon jól sikerült, ahogyan a különböző nézőpontból az interjúk/kutatási feljegyzések és a médiaszövegek vagy posztok között váltogat az elbeszélés.
Little Kilton-ban mindenki ismeri a sztorit.
A városka szép és népszerű végzős gimnazistáját, Andie Bellt meggyilkolta a barátja, Sal Singh, aki aztán öngyilkos lett. Mindenki csak erről beszélt. Öt évvel később Pip még mindig úgy látja, hogy az a tragédia továbbra is kísérti a városát. Nem tud szabadulni az érzéstől, hogy több volt annál, ami aznap történt. Pip, aki most már végzős, úgy dönt, hogy a dolgozatához újra megvizsgálja, ezt a már lezárt ügyet. Először csak azért, hogy kétségbe vonja az eredeti nyomozást, de hamarosan sötét titkok nyomára bukkan, amelyek valójában Sal ártatlanságát bizonyíthatják
Ám, ahogy az lenni szokott, valaki nagyon nem akarja, hogy Pip válaszok után kutasson.
A történet lényegében egy fajta tanulmány a rasszizmusról egy kisvárosi politikában. Ez egy komoly gyilkossági ügy. Minimális erőszakkal, de elegendő lélektannal ahhoz, hogy lebilincselő legyen. Idősebb vagyok a célközönségnél, de értékelem ezt a fajta tempót, mert ez a könyv úgy volt felépítve, mint egy igaz krimi. Csak sokkal szórakoztatóbb. Engem teljesen magával ragadott.

Imádtam, imádtam és imádtam. Tudom sok mindenkinek hihetetlen, hogy egy tizenéves megoldja azt a rejtélyt, amit a képzett rendőrök nem. Nos, nekem Pippa olyan szinten túlbuzgónak tűnt, hogy simán valóságosnak véltem. Szóval egyáltalán nem zavart, hogy agyafúrtabb volt, mint a szakavatottak.

Pippa egy iskolai projekt keretében fel szeretné göngyölíteni Andie Bellt öt évvel korábbi rejtélyes meggyilkolását. A kisvárosban mindenki úgy gondolja, hogy tudja ki volt a gyilkos. Senki nem kételkedett az állításban egészen Pippaig. Kegyetlen kis játszma veszi kezdetét… Vajon ki meddig megy el, hogy felfedje az igazságot vagy éppen elfedje a nyomokat… ?

Maga a történet hihetetlenül leleményes, fordulatos és izgalmas volt. Élveztem minden egyes sorát. Amikor úgy gondoltam, tisztában vagyok mindennel, akkor jött egy fordulat és sehol se tartottam. Az utolsó oldalig tartogat fordulatokat, szóval ne lankadjon senki figyelme. :) Utólag cseppet sem értem miért tologattam ezt a regényt. Kíváncsian várom a folytatást. Ezek után nem is kérdés, hogy vissza akarok kerülni egy fordulatos rejtélyeket tartalmazó történetbe.

Ha még nem olvastátok, akkor ajánlom a figyelmetekbe! Ha a korábban említett apróságtól el tudtok tekinteni, akkor nagyon is szerethető kis történetet kaptok.

Nagyon vártam már, hogy olvashassam ezt a kötetet, a címe keltette fel leginkább az érdeklődésemet, na meg az, hogy ilyen magas százalékon áll itt molyon. Szerencsére nem csalódtam benne, végig izgalmas, pörgős, eseménydús volt. Az írónő olyan szépen, aprólékosan csepegtette az információkat a könyvben szereplő elkövető tekintetében, hogy egészen a végéig nem lehet biztos benne az ember, hogy vajon mi is állt ténylegesen a bűntett mögött. Viszonylag sok thrillert/krimit olvasok és egyet megtanultam belőlük: mindig az a személy az elkövető, aki a legártatlanabbnak tűnik a kötetben, úgyhogy itt is ezt a karaktert kerestem, de két személy között vacilláltam, hogy vajon melyikük lehet az. Pippa és Ravi karaktere is nagyon szimpatikus volt számomra. Pip nagyon kitartóan és szépen göngyölítette fel az ügyet, közben pedig Ravi mindvégig mellette állt, hogy segítse őt.
Nagyon remélem, hogy hamar kiadják majd a kötet folytatásait is magyar nyelven, mert nagyon szeretném olvasni azokat is.
Bővebben: link

”A sötétség nagyszerű lepel: az ismerős dolgok is ismeretlenné és furává válnak.”

Mégis mi az ördögért nem kezdtem bele ebbe a sorozatba hamarabb?! Ha nagyon kutakodni kezdek a fejemben, akkor bizony a válasz egyszerű: a krimi és a thriller műfaj számomra mindig komfortzónán kívülre esik. Sok esetben azt érzem, hogy amiatt nem fogok bele, mert úgysem fog tetszeni, esetleg unalmas lesz, továbbá hiányozni fog a látvány. Sorozatokban, filmekben csakúgy falom az ilyesfajta témájú alkotásokat, mégis a könyv része megijeszt, és akkor jöttem rá, hogy ez a gondolat mekkora butaság, mikor kivégeztem ezt a nyitókötetet. Hogy lehetek ennyire buta? Az elméletek, a kifogások, amiket eddig gyártottam, mind-mind ostobaság. Ez a könyv valami fergeteges volt. Alig aludtam, ettem, éltem, annyira magába zárt. Még annyi időre se tettem le, hogy végig gondoljam az eseményeket, esetleg megemésszem a tömérdek információt, amit kaptam és elgondolkozzak ki is lehet a tettes…

Pip egy lehengerlő karakter. Az első megszólalása után a szívembe zártam, ami valljuk be, nálam igencsak ritka, mégis ez a lány teljesen levett a lábamról. A hatalmas tudásával, a nagy szájával, a bátorságával és hitével, miszerint egy ártatlan embert feszítettek keresztre a városlakók, évekkel korábban. A történetvezetés rendkívül gyors, az első oldalakon már belecsöppenünk az információ áradatba, csak kapkodtam a fejem, hogy ki, kivel van, ki, kicsoda. Pip mellé szegődik Ravi, a gyilkos testvére, aki nemcsak nyomozópartnere lesz, de jó barátja és lelki társa is. Kettejük szála, a közöttük kialakuló kapocs, megmelengette a szívemet és örömmel olvastam, mikor civakodtak, elmélkedtek, vagy csak szimplán vigyáztak a másikra. off

Érzelemdús, izgalmas nyitás, ami tele van titkokkal, rejtélyekkel és rengeteg hazugsággal. A fordulatokról már nem is beszélve, az egész könyv alatt teljesen vakon voltam, kerestem az összefüggéseket, igyekeztem tartani a lépést Pip-pel és Ravi-val, de őszintén bevallom, hogy csúnyán kudarcot vallottam és dobtam egy hátast a végén kiderülő fejleményektől. Atyaszentségesúristenitneki! Ez volt a gondolatom, mikor végeztem az első résszel, így egyben, minden féle szótagolás, vagy szünetelés nélkül. Bekerül a kedvenceim közé, mert megdöbbentően jó regény, ugyanakkor számomra valami újat is adott, önbizalmat, hogy bátran érezzem magam otthon a krimik világában is, mert ez is tud egy komfort hely lenni. Fantasztikus szórakozást nyújtott, olyannyira, hogy teljesen megszűnt a világ körülöttem. És ilyen egy jó könyv, mikor semmi más nem létezik, senki sem fontos, csak az a néhány lopott óra, mikor a történetben vagy és… szívből ajánlom!

UI.: szeretném kiemelni a könyvben található képeket, ábrákat, grafikákat és különféle rajzolt megjelenítéseket, nagyon sok pluszt adott az olvasási élményhez és tényleg, minden túlzás nélkül, azt éreztem, hogy én is ott vagyok a szereplőkkel egy helyiségben, én is elemzem a bizonyítékokat, elmélkedek, keresem az összefüggéseket, stb. Úgy, ahogy van: tökéletes. Garantáltan kötelező elem a polcomra!

”Pip ujjpárnái tökéletesen illettek Ravi ujjpercei közé, mintha egymásnak teremtették volna őket.”