7esével 90% 323 csillagozás

„Nem lehet, hogy minden címke egy átok? Hacsak nem tisztítószeren látható. Szerintem nem jó ötlet egyfélének venni bárkit is. Minden ember egy csomó összetevőből van, és ettől olyan, hogy nem lehet senki mással sem összetéveszteni.”

Rengeteg ifjúsági regény jelenik meg a gyászról, Holly Goldberg Sloan írása mégis képes a léleknek új táplálékot adni, rengeteg különböző érzelmet közvetítve. Főhőse, a 12 éves Willow fejébe mászhatunk bele 300 oldal erejéig, egy olyan csodálatos kislányéba, akinek kiugró tehetségét a társadalom nem képes kezelni. Szeretett nevelőszülei egy balesetben életüket vesztik, így Willow másodjára lesz árva. A sorsnak ezt az őrjítő igazságtalanságát kell feldolgoznia a kislánynak, egy olyan helyzetbe kerülve, amelyre még a tudománynak sincs válasza. Az iskolai konzultáns által zseni kategóriába sorolt, a világon teljesen egyedül maradt kislány azonban hamar belopja magát környezete szívébe. Miközben új pártfogókra lel, nem mer túlságosan mély gyökeret ereszteni ebben az átmeneti helyzetben. A mélységes, elviselhetetlen fájdalom és szeretet gyógyító ereje egyszerre képviselteti magát ebben a különleges hangulatú, megindító könyvben.

Így utólag már felmerül bennem, hogy-hogy nem hallottam én többet eddig erről a könyvről??!!

A történet hangulata egy általam nagyon kedvelt írót juttatott eszembe, Marie-Aude Murail-t, akinek a Lakótárs kerestetik könyve keltett bennem hasonló érzéseket, pedig teljesen másról szól, de valamiért mégis. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy aki azt a könyvet szerette, az ezt is imádni fogja.

Ez a könyv is abba a csodálatos kategóriába tartozik, amely sírva nevetős, mert egyik percben nevetünk rajta, a másikban a sírás fojtogatja a torkunkat. Édes és szomorú történet egyszerre, mely érinti az élet nagy kérdéseit, fantasztikus humorral és lenyűgöző érzelmekkel.
Nekem kedvencem lett.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/holly-goldberg-sl…

Csodás könyv, az ész és az elszántság harcol a sorssal és a körülményekkel benne, egy 12 éves kislány képében. Úgy, hogy az közben egy pillanatig sem tűnik harcnak, hanem csak természetes viselkedésnek. Azt szeretném remélni, hogy a világ tele van olyan felnőttekkel, amilyenek a Willow-féle gyerekekből lesznek, és én meg fogom őket találni valamikor.

@AniTiger értékelése keltette fel bennem a kíváncsiságot a könyv iránt, és amikor megláttam a könyvtárban csak lekaptam a polcról és már ott sem voltam.
A történet elolvasása után azt kell mondjam, hogy egy valamit nem értek: Miért nem lett ez a könyv jobban reklámozva? Miért csak olyan kevesen olvasták?
Baromi nagy igazságok vannak benne, tessék szépen a kezetekbe venni! Azért vigyázni is kell! A borító becsapós, szép, jó mottóval, de a könyv pont az ellenkezőjét hordozza.
Én azt mondanám, hogy ez egy szép és megrázó történet két családról + egy főről ;)
Érdekes volt látni, hogy hogyan tudnak az emberek megváltozni egy esemény hatására. És bár ez a változás nem mindig következett be gyorsan, de szépen, lassan, aprólékosan mindenkinek az élete nagy fordulatot vett. IMÁDTAM! Tudom, hogy más is imádná, tehát:
OLVASSÁTOK!

Igen, szeretteink elvesztésének feldolgozása borzasztó nehéz, még akkor is, ha valaki zseni, mint történetünk tizenkét éves főhőse. A kert létrehozása az új élet reménye. Az életé, mely gyakran viszontagságokkal teli, de a talpraálláshoz meg kell alkotni azt a „projektet” spoiler, ami erőt ad. Willow ezt teszi. És nemcsak ő, hanem az őt segítők is. Meg talán azok is, akik elolvassák ezt a könyvet…

6 csillagot ér, újra is.
Szerettem az egyediségét, a semmihez sem hasonlíthatóságát.
Ez egy egészen különleges történet, melyben Willow, egy 12 éves kislány nem mindennapi életébe sikerül bekukkantanunk. Ő sok-sok területen bizonyítja hihetetlen, lebilincselő tudástárát, miközben egy nagyon egyszerű, mondhatni „szürke” ember képét ölti magára. Megpróbáltatások sora vár rá, de az élet több jó szándékú embert is mellé állít.
Elvarázsolt :)

Jaj, hogy én mennyire szerettem ezt a könyvet!
Szinte alig tudtam letenni, annyira magával ragadott a letisztultsága. Rég olvastam már ennyire megkapó könyvet.
Willow karakterét az első pillanattól fogva megszerettem. Ez a regény a maga egyszerű nagyszerűségével ragadja magával az olvasót. Hihetetlen karakterfejlődéseknek lesz szemtanúja, és én személy szerint kicsit arra gondoltam, hogy több ilyen ember kellene a világba, mint ezek a szereplők. Lehet, hogy vannak, lehet, hogy léteznek, akkor inkább azt kívánom, hogy körülöttem legyen több ilyen.
Imádtam ezt a keserédes csodát. Nagyon remélem, hogy még sok hasonló töltetű könyv kerül majd a kezembe, mert ez egy igazán nagy kedvenc lett!

Az igazán jó könyvekben kell lennie minimum egy szereplőnek, aki az átlagtól eltérően mindenbe beleszól, mindent kimond, a hobbija és az érdeklődése sem átlagos, szemrebbenés nélkül avatkozik bele vadidegenek életébe, kéretlenül osztogatja a saját maga által jónak ítélt tanácsokat és cseppet sem érdekli mások véleménye. Szeretem az ilyen szereplőket, mert feldobják az szimpla hétköznapokat.

Ebben a regényben a felsoroltak mind igazak a főszereplőnkre – Willowra! Ez a tizenkét éves kiscsaj lazán elküld téged bőrgyógyászhoz és vérnyomásmérést ajánl – lehidaltam tőle, akárcsak Dell és Jairó! IMÁDTAM a pasik reakcióit, szerettem, amikor Willow önmaga volt és azt is, ahogy szép lassan visszatért a régi önmagához.

Az egész regény olvasmányos, a történet szomorkás, de szép. A konzultáns, a taxisofőr és a manikűrös annyiból érdekes, hogy mennyire eltérő életvitelű, és életstílusú emberre képes hatni egy haláleset meg egy hirtelen elárvult csodagyerek. A vége kiszámítható volt, de ebben a sztoriban nem az A pontból B pontba érkezés, hanem maga az út volt az igazán érdekes és fontos. Annyira szép sztori, annyi jó gondolattal!

Kedvenc szereplők:
Willow, Dell, Jairo és Nguyenék. (Mindenkit szerettem! <3) Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/09/7esevel.html

Mélyen megindító történet. Nagyon szerettem olvasni, és persze, hogy kedvenc lett.

Mit is írhatnék egy ilyen csodálatos könyvről?
A csodálatos szó – kevés!
Esendő emberek a főhősei, akiket egy tragédia hoz össze a bajban. Mindannyian valamennyire „furapókok”, hogy Dell egyik „szakkifejezését” használjam. Mégis olyan jellemfejlődésekre, olyan érzelmi megnyilvánulásokra, olyan segítőkész összefogásra képesek, amilyen – jobbára egyforma hétköznapjainkat élve – nem is jut eszünkbe! Mégis megtörténik, és ezzel reményt ad az egyénnek, a közösségnek, annak, aki épp kezébe veszi és olvassa…
Váratlan helyzetek, egyszerű mondatokban – sokszor triviális megoldással – de AZ a fontos, hogy a megoldások kiknek jutnak az eszébe, Ki és hogyan valósítja meg.
Ezért (is) tartom fontos olvasmánynak ezt a könyvet – hétköznapi nyelven szól hétköznapi emberekhez úgy, hogy közben mázsányi érzelmet mozgat meg, és úgy érzed, tonnányi jótéteményre, segítségre vagy képes… szeretetre és segítségnyújtásra sarkall, és példaképeddé varázsolja ezt a 12 éves kislányt, Willow-t, ezt a vietnami anyát, Pattie-t, a különc gyerekeivel: Quant-Ha-t és Maj-t; ezt a szerencsétlen flótást: Dell-t – bármelyik mellett elmész az utcán, és bármelyikükben olyan társra lelnél, ha megismernéd, akire onnantól egész életedben számíthatsz. Akik egyedül – meglehet feladnák az életet, de mindegyikük meglátja a másikban azt, amiből tovább tudnak építkezni, és együtt csodákra lesznek képesek. És a legszebb az egészben, hogy elhiszik!
Nagyon jó érzés volt végig olvasni – sokat tanultam emberségből tőlük!

De karácsony előtt olvasni nemcsak csodálatos volt, hanem felemelő érzés is egyben…