The ​Wicked King (The Folk of the Air 2.) (Elfhame 2.) 92% 151 csillagozás

„Power is much easier to acquire than it is to hold on to.”

Messze túlszárnyalta az elvárásaimat.
A cselekmény pillanatok alatt magába szippantott és az utolsó oldalak után sem eresztett a bűvköréből. Legszívesebben együltő helyemben elolvastam volna, hiszen egyik fordulat követte a másikat, és a legtöbb fejezet úgy ért véget, hogy azonnal el kellett kezdenem a következőt.
Az intrika és összeesküvés jóval nagyobb részét tette ki a történetnek, mint az első részben, és ez szerintem nagyon jót tett a cselekménynek.
A szereplők jelleme és a köztük lévő dinamika továbbra is fantasztikus.
Jude végérvényesen a kedvenc szereplőmmé vált. Egyszerűen imádom, hogy újra és újra talpra áll és küzd, bármi is történt vele. Megvan a maga érzékeny és sebezhető oldala, ugyanakkor bármikor képes kegyetlenné válni, ha az szolgálja az érdekeit.
Cardant már eddig is titokzatos karakternek tartottam, de kiderült, hogy sokkal kiszámíthatatlanabb, mint azt gondoltam volna. Annyira király volt a könyv végén, ahogy spoiler
A Jude és Cardan közötti ellenségekből szerelmesek romantikus szál pedig az egyik legjobb, amiről olvastam.
Madoc változatlanul az egyik kedvenc mellékszereplőm, és továbbra is tetszik a kapcsolat közte és Jude között.
Taryn ugyanaz az irritáló személyiség, aki az első részben volt, és kicsit sem ért váratlanul spoiler Ő és Locke tökéletesen megérdemlik egymást.
A vége pedig… Sokkoló. Gonosz. Kegyetlen. Amolyan „szemet szemért” módon. Imádtam!
Nagyon várom a The Queen of Nothing megjelenését.

„But no oath binds you. If you regret your move, make another. There are games yet to play.”

Ilyen nincs! Ezért vártam annyira ezt a könyvet? Akkor most valaki árulja el, hogy mi a franc történt a végén? Miért kellett ezt? Mi volt a célja ezzel? A bosszú? Vagy valami még rosszabb?
Ha így tudom, megvártam volna, míg kijön a 3. rész.
Az előző rész annyira levett a lábamról, hogy alig vártam a folytatást. Meg merem kockáztatni, hogy a The Wicked King még az első résznél is sokkal jobb. Nagyon szórakoztató, csavaros olvasmány, amit alig lehet letenni.
Az írónő nagyon ügyesen meséli el azt az örök érvényű igazságot, hogy bárkit meg tud változtatni a hatalom legapróbb szikrája. Minél jobban megízleli a hatalmat, annál nagyobb kell, mert kevesebbel már nem éri be.
Jude és Cardan szeretlek/gyűlöllek – gyűlölve szeretlek kapcsolata az egyik legkülönlegesebb, egyben a legbizarrabb, amivel valaha könyvben találkoztam. Hihetetlen erős kémia van közöttük, miközben a gyűlölet mérgezi mindkettőjüket.
June-t most szerettem meg igazán. Az egyik legjobb YA hősnő. Nagyon ügyes stratéga és a maga módján még anti-hősnő is. Talán ezért is lepett meg annyira a könyv vége vele kapcsolatban. Cardan pedig… Ő volt a könyv legnagyobb meglepetése.
A könyv végén úgy felordítottam, hogy a kutyám beszaladt hozzám. Nagyon gonosz cliffi a vége, de mégis úgy érzem, hogy nem érhetett volna véget másként.
Akár csak a Kegyetlen herceg, a The Wicked King is tele volt váratlan fordulatokkal. Soha nem lehet tudni, kiben bízhat az olvasó és ki az, aki csak az önös érdekeit tartja szem előtt. Holly Black nagyon ügyes írónő. Egy pillanatra sem unatkoztam és semmi nem volt előre kiszámítható. A karakterek egyre összetettebbek és soha, senkiben nem lehet megbízni.
Alig várom, egyben előre félek a The Queen of Nothing-tól.

Mindjárt ezerszer jobb volt, mint az első rész! Sokkal érdekesebb, több feszültséggel, titokkal (ez számomra kivételesen negatív volt, mivel már komolyan elegem van abból, hogy Jude folyton hazudozik), stratégiával, és természetesen sokkal több Cardannal. Ennek az utóbbinak örültem a leginkább, mivel Cardanban aztán van potenciál, azt meg kell hagyni.
Az eleje számomra megint kicsit nehezebben indult be (plusz az a sok név összezavart), de szerencsére egy-kettőre érdekessé vált a sztori, így nem kellett már aggódnom.
Bevallom, Jude még mindig nem volt képes megkedveltetni magát velem. Valami van abban a lányban, ami egyszerűen irritál. Ettől függetlenül azért át tudom érezni az ő helyzetét is, mert ki ne akarná, ha végre elfogadnák és tisztelnék?! Viszont ő is felhagyhatna végre ezzel a mindenki-ellenem-van mérges kislány szereppel.
Tarynt és Vivient még mindig simán agyon lehetne csapkodni, egy „Hogyan legyél jobb ember!” kézikönnyvel.
Locket már nagyon unom, viszont Madoc játszmájára a folytatásban kíváncsi vagyok.
Nagyon tetszett Orlagh, mint főgonosz, remélem a befejező részben azért még olvashatunk róla.
És a vége! Omg, a vége!
Meglepődtem, pedig volt egy futógondolatom spoiler, de még így is teljesen kész voltam. Szerintem nagyszerű húzás volt, hiába vártam valami sokkal romantikusabbat. Hiszem, hogy ez is csak valami taktikai lépés lehetett a srác részéről. Nem kell őt sem félteni az biztos :D

Margóra: Mindenképp akciódúsabb volt mint az első része a sorozatnak, de hogy milyen végtelenül unalmasan kiszámítható volt, azt elmondani nem tudom. (A temérdek plotholeról már nem is beszélve). De a főszereplők közötti egyedi kapcsolatot értékeltem a könyvben, (romantikának nem nevezném, de jól átadja az írónő ezt a toxikus függőséget) meg az se lehet egyszerű, hogy ennyi ellenszenves karaktert felvonultasson a könyvében. Remélem a befejező része nem lesz ennyire kiszámítható.

Amikor először a kezembe vettem a könyvet egyből szemet szúrt, hogy milyen rövidke, csak 326 oldal. Ahhoz képest viszont, hogy milyen rövid, annyi minden történt ebben a részben.. Én azok közé tartozom, akik az első sortól a legutolsóig végigizgulták a könyvet, egy darab üresjárat sem volt benne, ha tehettem volna egyben elolvastam volna az egészet.

Cardan és Jude között ez a sick romance (?) nagyon tetszik, leginkább talán emiatt érdekelt a történet. Viszont a Hunter's Moon alatt történteken megint nagyon kiakadtam, arra számítottam, hogy spoiler

Ami miatt mégiscsak levonok egy fél csillagot az az, hogy Jude-tól kicsit többet vártam, azért még ott van egy kis jóindulatú naivitás benne, amit egy ilyen környezetben nem igazán engedhet meg magának az ember. A Tarynnal való kapcsolatán komolyan csak forgatom a szemem. spoiler Aztán ott van Locke.. spoiler Aztán ha már az idegesítő dolgok, akkor kanyarodjunk vissza Tarynhoz.. spoiler

Mindenki mondta, hogy mekkora cliffhanger van a végén, én csak így gondolatban legyintettem, hogy áh, nem hiszem, hogy olyan durva lesz, az első rész végén sem volt olyan rossz azért. Amikor a végefelé elértem ahhoz a jelenethez, amikor spoiler mondom ezen van mindenki úgy meglepődve? ez teljesen várható volt.. Lapoztam kettőt és teljesen kikészültem. ^^"

„They are more like mortals than they like to believe, but the moment I allow myself to forget they’re not human, they will do something to remind me.”

Csak annyit tudok mondani: Well played.
spoiler Nem is tudom megfogalmazni hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Zseniális, sokkololó..
Valószínűleg meg kellett volna várnom, amíg kijön a harmadik rész, mert most nem tudom mit kezdjek magammal.

Nagyon élveztem, tetszett, hogy ismét a fejemet kellett kapkodnom, mert sokszor nem tudtam, mire számítsak, de mi is jellemezhetne egy igazán jó regényt, ha nem ez?
Az udvari ármánykodás ismét szárnyakra kapott, Cardan és Jude szála volt a legszórakoztatóbb, annyiszor voltam úgy, hogy végre, erre vártam, aztán az írónő ismét csavarintott egyet, majd még egyet és még egyet a cselekményen.

A VÉGE UTÁN MÁSRA SEM FOGTOK GONDOLNI, MINT HOGY MI A CSUDA TÖRTÉNT ÉS HOL VAN MÁR A FOLYTATÁS.
MÁR MEGINT. :D

“Power,” he said. “Power is the ability to get what you want. Power is the ability to be the one making the decisions. And how do we get power?”

Sweet mother of Jesus!
Ez mi a jó élet volt?!
Az első rész epilógusa után biztos vagyok benne, hogy mindenki óriási lelkesedéssel vetette bele magát a The Wicked Kingbe, ám azzal egyikőnk sem számolt, hogy még nagyobb függővéggel lesz dolgunk, mint az előző kötetben.

Kezdjük ott, hogy amikor belekezdtem a könyvbe egy igazi politikai játszmába csöppentem. No én azt hittem, hogy ez a végletegik fog untatni, de pár fejezet elolvasása után rájöttem, hogy nagyon érdekes, ahogy Jude csűri, csavarja a szálakat. Ha már Judenál tartunk: ugyan a The Cruel Princeben egyáltalán nem lett a szívem csücske a csaj, viszont azt hiszem ezután a könyv után bátran kijelenthetem, hogy megkedveltem. Igazán agyafúrt volt az egész kötet alatt és ez nekem nagyon bejött.

Aztán ott van nekünk Cardan, akiről azt sem tudom mit gondoljak. Az idő nagy részében úgy tűnt ő csak egy papucs és teljes mértékben Jude irányítása alatt áll. Mégis, a végén tőle kaptuk a legnagyobb csavart a történetben! Eszméletlenül kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne kihozni belőle az írónő, mert egyenlőre egy óriási kérdőjel számomra a drága.

Ennél többet nem nagyon szeretnék írni, mert úgy érzem az már spoileres lenne.
Nemes egyszerűséggel letaglózott a történet és addig nem eresztett, mígnem a végére nem értem. Szerettem volna tartogatni, de annyira jó volt, hogy kudarcot vallottam. Így hát itt állok egy fantaszikus történet végén (egyenlőre) és ismét fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal a következő kötetig. Nem lenne szabad függővéges regényeket olvasnom.

Méltó folytatása az első résznek, talán még jobb is volt. A történet itt is lassan kezdődik, az eleje Jude udvarmesteri szerepét mutatja be, ami nem is olyan egyszerű tekintve, hogy halandó, és nem igazán veszik komolyan. A könyv második felében meg csak kapkodtam a fejemet, annyi minden történt. Még több bonyodalom, még több cselszövés. Imádtam az egészet.
Míg az első résznek elég sötét volt a hangulata, itt ezt a teljes kétségbeesés váltja fel, Jude próbál mindent megtenni, hogy az eredeti tervét véghezvihesse, de eléggé magára marad, és közben még a hatalom iránti vágyát is próbálja elnyomni.

A kedvenc jeleneteim itt is Cardan is Jude közös jelenetei voltak. Miért nem volt több? Imádom a beteg kapcsolatot, ami kialakult közöttük, meg a rengeteg szexuális feszültséget.
Taryn pedig most is hozta a formáját, meg persze Locke is, de ez tőle várható volt. Ennél nem igazán süllyedhet már mélyebbre. Persze nem ő az egyetlen, de tőle fáj a legjobban. Mégiscsak Jude testvére.

És hát a vége… Tiszta kínzás, de tényleg, a függővégeket, főleg az ilyet be kéne tiltani.

Harmadik rész spoiler » spoiler

Kicsit lassan indult számomra a történet, ugyanúgy, mint az első kötetnél, és úgy igazán a második felében kapott lendületet. Viszont mivel elég pozitív volt a kötet fogadtatása, sejtettem, hogy megint lesznek érdekes események, és ez nem is maradt el.

Viszont ilyen lezárással nagyon távolinak tűnik 2020.

Továbbra is (az egyik) kedvenc sorozatom és a kedvenc részem ♥ Nagyon jó volt újraolvasni, eredeti nyelven. Főleg, hogy már tudtam, mi a vége és így nem rágtam le a körmöm idegességemben off, viszont a kedvenc jeleneteimet többször is elolvastam, hogy olvadozhassak *-*
Pedig az eleje még majdnem „unalmasan” indul, partizás, politika, gyűlések… de hamar felpörögtek az események. Szerintem Jude a legkarakánabb női karakter, amennyi mindenen át kellett mennie, és egyszer sem nyafogott!
Cardannak is kezd előjönni az igazi énje, imádom :) ♥ Egyszerűen nagyon élveztem minden közös jelenetüket!
Ami fura, hogy úgy emlékeztem a magyarból, hogy hosszabb volt a víz alatti fogság leírása, de lehet, hogy csak szimplán annyira elborzasztott, amin átment, hogy azért éreztem úgy… A másik előnye annak, hogy már ismertem a történetet, hogy így az apróságokra tudtam odafigyelni, amik első olvasásra fel sem tűntek, és így, ami elsőre érthetetlen volt, most abszolút értelmet nyert.
Még ragozhatnám, de úgyis csak ömlengenék, mennyire imádom *-* ♥ Így zárszóként csak annyi, hogy nagyon díjazom, amiért Holly nem ömleng oldalakon keresztül feleslegesen és nem szaporítja túl a szót + nem húzza el, mint a rétestésztát, bár őszintén szólva, ebben az esetben nem bántam volna, ha hosszabban olvashatom off