Tithe
Miután az írónő The Folk of Air sorozata kedvenc lett, gondoltam, hogy el kéne olvasni Kaye és Roiben történetét is, de aztán csak halogattam, viszont így, hogy egyben is kiadták őket, végül sikerült rávenni magam az olvasásra. Nagyon alacsony elvárásokkal álltam neki, tudom, hogy az első rész 2002-ben jelent meg, láttam a negatív értékeléseket, és valószínűleg, ha nem így egyben vettem volna meg a sorozatot, az első rész után félbehagytam volna, de azért egész szórakoztató volt. A cselekmény elég eseménydús, szóval unatkozni nem nagyon lehet rajta, viszont zavart, hogy minden probléma rendkívül könnyen, és gyorsan megoldódott, ahogy az is, hogy Kaye milyen könnyűszerrel elfogad mindent. Az addig rendben, hogy a tündérek létezéséről tud, mert gyerekkorában mindig ott voltak mellete, de azt is azonnal elfogadja, hogy ő maga is tündér, aztán ott van még Corny is, akinek fogalma sem volt eddig a tündérekről, mégis ugyanolyan gyorsan ha nem gyorsabban fogadja el a létezésük tényét, mint Kaye, és egyből jön is a Google, ami az évtized legjobb információforrása, már ha mitikus lényekről van szó, mert hát amit ott írnak, az ugye szerencsére a való világban is úgy van. Mekkora mázli! Viszont Kaye-t, és Roibent sikerült megszeretnem annak ellenére, hogy a személyiségük a legtipikusabb YA hősöket idézi, és bár az insta love itt sem tetszett, de a szerelmi szálon nincs akkora hangsúly szerencsére. A legjobb részek viszont a tündérekhez kapcsolódnak. Sajnos nem kapunk sokat belőlük, többnyire a mi világunkban játszódik a cselekmény, amit sajnáltam, mert a “menő tinik” életstílus, amit itt az írónő bemutatott nem igazán érdekelt.
Valiant
Teljesen felesleges töltelék volt ez, egy kis kitérő az egész, új szereplőkkel, és egy elég átlagos, és unalmas amerikai tiniregényes cselekménnyel. A történetben persze megjelennek a tündérek, de ez inkább arról szól, hogy egy lány elszökik hazulról, rossz társaságba, és rengeteg bajba keveredik, drogozni kezd (ebben az esetben tündérdrogot használnak), stb. szóval egy nagyon klisés történet, megspékelve némi Szépség és a szörnyeteg beütéssel. Val egyáltalán nem volt szimpatikus, ahogy a többiek sem, Ravus volt talán a legérdekesebb, tekintve a troll mivoltát, de még ezzel sem sikerült elérni, hogy értékelhető legyen a történet. Felejthető.
Ironside
Határozottan jobb volt, mint az előző két rész, persze ez sem volt tökéletes, a végén megint túl könnyen, és gyorsan oldódtak meg a problémák, de itt legalább érdekesebb volt a cselekmény. Folytatódik Roiben és Kaye története, meg feltűnik Luis az előző részből. Szerencsére a tündérek, és a világuk most sokkal nagyobb szerepet kapott a történetben, nem csak a háttérben voltak jelen, mint az előzőekben, ez már mindenképpen plusz pont. A cselekmény is elég eseménydús, elég sötét a hangulata is, összességében örülök, hogy elolvastam, kiváncsi voltam az ő történetükre, bár udvari intrikákból is jut, de olyan kidolgozatlanok, és összecsapottak sajnos, de egy olvasást mindenképpen megér, már csak azért is, hogy jobban megértsük ennek a világnak a működését, és az előzményeit.
The Lament of Lutie-Loo
Cardan ♥︎
