Ezüst palástodban tündökölsz az égen
szép udvarhölgyeid csillagok képében
lesik óhajtásod, megvilágítanak
gyémánt kristályokkal övezik utadat.
Örök mozgásban vagy, de mindig láthatunk
hol teljes pompádban uralod égboltunk
van, amikor elbújsz, takarva arcodat
magad elé húzva sötét árnyékokat.
Örökké megújulsz, mindig újraéledsz
szép lassan öregszel, közeledsz a véghez
gyászba borítod a végtelen égboltot
aztán újszülöttként halvány fényed ontod.
Az emberi élet kezdete óta csodálattal tekintünk a titokzatos Holdra. Számtalan legenda, hiedelem, hitvilág, név eredője. Megihletett művészeket, gondoljunk akár Van Gogh Csillagos éj című festményére vagy Beethoven Holdfény szonátájára.
A kötetünkben… (tovább)
ÉGI CSODA
Ezüst palástodban tündökölsz az égen
szép udvarhölgyeid csillagok képében
lesik óhajtásod, megvilágítanak
gyémánt kristályokkal övezik utadat.
Örök mozgásban vagy, de mindig láthatunk
hol teljes pompádban uralod égboltunk
van, amikor elbújsz, takarva arcodat
magad elé húzva sötét árnyékokat.
Örökké megújulsz, mindig újraéledsz
szép lassan öregszel, közeledsz a véghez
gyászba borítod a végtelen égboltot
aztán újszülöttként halvány fényed ontod.
Az emberi élet kezdete óta csodálattal tekintünk a titokzatos Holdra. Számtalan legenda, hiedelem, hitvilág, név eredője. Megihletett művészeket, gondoljunk akár Van Gogh Csillagos éj című festményére vagy Beethoven Holdfény szonátájára.
A kötetünkben olvasható – hol borzongató, hol andalító – versek és elbeszélések szerzőinek ihletője is e rejtelmes égitest volt.
Nagyon érdekes, hogy milyen sok különböző szempontból lehet a hold titokzatosságát megközelíteni, és az is, hogy mennyi közös pont és hasonlóság van az egyes szerzők írásai között. Nagyon igényes kötet, jó volt olvasni!
Nagyon megrázó titkokat rejt a hold. Némelyik novellánál a szívem facsarodott. Mindegyik írás csodálatos, de többet sírtam rajta, mint nevettem. Néha azt kívántam, egy egy történet maradt volna inkább a hold titka.
Csak álmaim vannak rólad
Emlékeim nincsenek
Kolduló reményeim lent
A porban fekszenek
Tartanám még őket bár gyengül a karom
Szétfoszlik a való álmodni akarom
Elfogysz lassan bennem mint ezüst hold az égen
Elengedlek mielőtt elveszítenélek
