Glóriás ​/ Dac 5 csillagozás

Holdosi az elfelejtett íróink népes panteonját gyarapítja. Persze ennek a panteonnak két bejárata van, az egyik fölött az áll: Méltán, a másik fölött: Méltatlanul. Ő az utóbbin lépett be, de odabenn azt kellett látni, hogy mindkét ajtó ugyanoda vezet. Első regénye, a Kányák sikeres volt, igaz, sok támadás érte miatta, hát nem könnyű az őszinte családregények íróinak (ez sajnos még hátravan, antikváriumokban sem beszerezhető).
Második kötete volt ez a két kisregény, amit párosregénynek is tekinthetünk. Egy korban, egy helyen játszódnak, és egyes szereplők is átjárnak egyikből a másikba. A Horthy-korban vagyunk, egy dunántúli kis faluban.

A Glóriás főszereplője Máté, a tehetséges cigány zenész, aki fiatal kora ellenére megkapja a banda vezetését apjától féltékeny bátyja, Petykó ellenében is. Aztán elromlanak a dolgok, egy „baleset” következtében megnémul, és elveszít mindent, még a nevét is, ő lesz a néma. Vad, szenvedélyes, bosszútól fűtött regény ez, Máté megpróbálja megkeresni a boldogságát, de csak a keserű bosszú marad a számára. Ehhez igazodik a szöveg is, néhol barokkosan burjánzanak a képek, bevallom, sokszor feladtam, hogy megfejtsem értelmüket. Ennek ellenére a szöveg és a történet gördülékeny, nem lehet beleunni. Van benne egy jelenet, amikor találkoznak a TÜTÜSÖKKEL, egy vasjárgányon száguldozó dagadt kölyökkel meg a púpos apjával, komolyan mondom, a Mad Max rémlett fel szemeim előtt, annyira szürreális az egész.
Amit hiányoltam benne, hogy ez nem igazán cigány regény, abban az értelemben, ahogy a Füstös képek az, szereplői pár dologtól eltekintve lehetnének szegény parasztok is. No persze miért várok olyant egy regénytől, amit nem ígér?

Ehhez képest a Dac egy fordított karriertörténet. Pali meg az apja a szamaras vízhordók a faluban, ami még a parasztnál is lejjebb van a ranglétrán, földnélküli páriák. De Paliban megvan a dac, nem akar így élni, hatalmat akar, olyant, amit a grófi kastélyban lát. Nem éppen a tudása, de a szerencséje elindítja a felfelé vezető úton, amit aztán ügyesen ki is használ. Mai szemmel nézve is érdekes és érvényes a története, ahogy felfelé ívelő pályáján elfelejti honnan jött, ahogy az erkölcs elamortizálódik a háta mögött.

Az ellentétes pályák ellenére mindkét történet vége hasonló. Erkölcs és hit nélkül elbuknak a főszereplők, nem is lehet más a sorsuk, és nem csak azért, mert ezt a sorsot mindig mások befolyásolták, hanem mert erkölcsi tartás nélkül saját ellenségeikké válnak.

Látomásos balladisztikus, tündéri-mágikus realizmussal megírt, két lazán összekapcsolt kisregény/elbeszélés az ispános világ idejéből. Mindkét kisregény hőse egy jobb sorsra érdemes, tehetséges és jóakaratú fiatal, aki éppen ezért is kilóg a többi falubeli sorstársa közül. Kirívó másságuk, tehetségük és naív jóakaratuk miatt mindketten szűkebb közösségük kitaszítottjai lesznek. A sorozatos elnyomás és vegzálás végül mindkettejüket belesodorja az elképzelhető legnagyobb bűnbe, a gyilkosságba. Az első egy fivére által irigységből szándékosan megnémított cigányfiú, a másik egy uradalmi szabad-cseléd sorban tengődő szamaras vízhordónak a fia, aki sem paraszt, se nem igazán röghöz kötött cseléd, hanem egyfajta kényszervállalkozó, aki nem tartozik senkihez sem a faluban. Apja a faluba látogatva csak csak a falu végi kurvához jár el. Lenézi a parasztokat. Mint magának, a fiának is ugyanazt sorsvonalat szánja. A büszke kívülállást, és a sehova sem tartozást. Egyiküket tehát a parasztok, uradalmi cselédek sem tartják maguk közül valónak, a másikukat végül fogyatékossága okán csúfolják és nem tartják teljes értékű cigánynak a sorstársai sem. A Dac című kisregényben a szamaras fiú eladja a lelkét a hatalomnak, hogy végre felnézhessenek rá. A Glóriás cigányfiú meg leszámol ellenségeivel egy szabadabb élet reményében. Mégis, mindkettejük sorsa tragédiaszerű, hiszen ennél ők sokkal többre vitték volna, ha például nem a grófi-ispános világban születnek meg. Legalábbis így gondolták gondolom annak idején a szektás irodalomítészek, de a Kádár rendszer idején némileg hírnevet szerzett roma író könyve, ennél általánosabb érvényű igazságot fogalmaz meg, ami mégsem csak a Horthy korszak problémáiról, hanem a mindenkori közösség többségi terrorjáról rántja le a leplet, megmutatva az elnyomorított közösség elferdült korcs ösztöneit. A hatalomtól való félelem, és a mindennapi megélhetési harc testet-lelket belező hatása, és a tudatlanság okán legvégül mindig a legkönnyebb a leggyengébbekbe rúgni…a mostani ispános-közmunkásos, Neres fővállalkozói-alvállalkozói, 2/3-os 1/3-os viszony is kellő okot ad, hogy az aggodalmunk e tekintetben soha ne húnyjon ki….