Holtidő 23 csillagozás

Holden Rose: Holtidő

Jason egy teljesen átlagos fiú, pedig már tizenhét éves. Ez azért gond, mert a különlegeseket képző Birodalmi Lumen Akadémia növendéke, ahol elvárás, hogy megmutassa a tehetségét. Emiatt újabb és újabb hazugságokba kényszeríti magát, mígnem a sors váratlanul a császár ellen lázadók táborába sodorja. Ekkor teljesen felfordul körülötte a világ. Már azt sem tudja, kiben bízhat, ki az ellenség, miközben arra is rá kell jönnie, kicsoda ő valójában. Enélkül ugyanis reménytelen, hogy valaha is visszakapja az életét. Aztán a holtidő kíméletlenül és véglegesen elsodor mindent. Semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt. Jason úgy érzi, nem képes lépést tartani a valósággal. Azonban a túlélésért ezen mindenképp változtatnia kell.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Főnix Nova, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632235

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Holden Rose: Holtidő

Ez az olvasás számomra érdekes kirándulás volt egy új stílusba, mert távol áll tőlem a steampunk témája, de nem feltétlenül azért, mert nem szeretem, hanem inkább azért, mert nem igazán találkoztam még ilyen jellegű olvasmányokkal. Az ifjúsági- és gyermekirodalmat viszont szeretem, tehát nagyon kíváncsian vágtam bele Holden Rose új könyvébe.

A nagy kalandok a könyv közepe táján kezdődnek, addig lassan haladunk, de engem ez a lassú rész különösen érdekelt, mert itt ismerhettem meg és kerülhettem közel valamennyire a szereplőkhöz. Nekem az sem lett volna baj, ha nem gyorsulnak be a könyv közepe táján az események, én így is egész jól beleképzeltem magam a történetbe.

Amikor viszont felgyorsulnak az események, egyik izgalomból a másikba csöppenünk, csatákban veszünk részt, titkokra derül fény, és biztosak lehettek benne, hogy érnek még benneteket meglepetések.

El tudnék képzelni folytatást is a könyvnek, végülis azt mondhatom, tetszett ez a világ. :)

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/07/holden-rose-holtido.html

>!
Niitaa P
Holden Rose: Holtidő

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/03/holden-rose-holtido.html

"A történet elég jól pörög, s kifejezetten sok mondanivalója van. Jason karaktere sokkal többet hordoz magában, mint ahogy az első pillantásra tűnik. A Holtidő megmutatja a mai fiataloknak, hogy bizony nem baj az, ha valaki átlagos. Nem kell mindenkinek kiválasztottnak lenni, bőven elég, hogyha megtalálja azt a területet, amiben ő maga tehetséges, s ott csillantja meg a tudását. Rávilágít arra is, hogy mindenkinek szüksége van barátokra, támogatói csoportra, akikre számíthatunk a bajban. Nem kell minden problémánkat egyedül megoldani. A sok, humorral tarkított jelenet pedig igazán megfűszerezi ezt az alapjaiban is izgalmas kötetet.
Elsősorban a célközönségnek ajánlanám, a 12 év feletti kamaszoknak, fiúknak és lányoknak egyaránt. Ugyanakkor a kicsivel idősebb korosztály tagjai számára is ugyanolyan élvezeti fokot tud nyújtani, ha nyitottak erre a nem mindennapi világképre. Engem mindenféleképp meggyőzött."

>!
abstractelf
Holden Rose: Holtidő

„Ezt miként fogalmazzam meg röviden?” Az értékelés írója hosszas gondolkodás után végül az alábbi szempontokat emelte ki (a teljesség igénye nélkül):

A Holtidő remek ötletek és kevésbé sikeres kivitelezések összessége. Egy olyan világban járunk, ahol néhányan különleges képességekkel rendelkeznek (lumenek); a birodalomban egy autokráciát gyakorló császár uralkodik; s van egy kisebb csoport, aki lázadni próbál ellene. Ez egy bevált alap, amelyet többféleképpen is egyedibbé lehet tenni. Holden Rose végül a történet egyes részeivel tette azzá – két olyan fordulat is belekerült a történetbe, amely komolyan megdobta a cselekményt.
Ezeken kívül azonban a megszokott kliséket alkalmazta az író, ami, ha elég figyelmet kap, akár működhet is. Mivel azonban a szerző pörgős cselekményt akart, a regény második feléig olyan volt, mintha csak dobálta volna be az ötleteket egymás után; így viszont nem pörgősnek érződött a cselekmény, hanem darabosnak.

Ezt az érzést pedig a karakterek reakcióhiánya is elősegítette. Ha reflektáltak is bizonyos eseményekre, az maximum 1-2 mondatot vett igénybe, utána pedig továbbléptek, mintha mi sem történt volna. Tudom, vannak helyzetek, mikor ez muszáj, de utólag sem kaptam meg ezt az érdemi reakciót, holott jó pár traumatikus esemény történt a kötetben.

A Holtidő világára áttérve nem nagyon lehet mit kiemelni. Kaptunk információkat róla elszórva a könyvben, de nálam nem állt össze egésszé. Rengeteg kérdés maradt bennem – a lumenektől kezdve a viaszbábuk működéséig.

A szereplők közül Magnust kedveltem meg egyedül; Jason bosszantó volt, a többiek pedig nem voltak rám hatással. Itt is hiányoltam a karakterek személyiségének megmutatkozását. Persze le volt írva, hogy milyenek, de a cselekedeteikben nem tükröződött ez.

És eljutottunk a fő vesszőparipámhoz, a romantikához. Nem kell megijedni, nem kapott komoly hangsúlyt a románc, aminek alapvetően örültem volna. De a páros tagjainak kiléte… na az egy teljesen más kérdéskör. Engem nem szokott könyv önszántán kívül feldühíteni, de itt nem tudom közömbösen szemlélni a helyzetet. Úgyhogy a lelki békém érdekében maradjunk annyiban, hogy nem tudtam értékelni – különösen a megoldást.

Úgyhogy összességében nem tetszett ez a kötet. Volt benne lehetőség, de ez most nem működött számomra.

>!
chibizso
Holden Rose: Holtidő

"A Holtidő emberközeli főszereplőjén túl is mutat valami frisset a young adult történetek tengerében. A cselekményben találunk néhány idegesítő, YA-ra jellemző részt (pl. a szerelmi háromszög, ami hiába indul aranyosan, gyermekien, a későbbiekben inkább kötelező elemnek érződik), de ezeken túl, szerencsére nem a műfajtól megszokott sablonokból építkezik az író. Persze akadnak olyan fordulatok, amelyeket nem kerülhetett ki: ilyen például az a jelenet, amikor Jason rádöbben, hogy a császár nem az a jóságos uralkodó, amit a birodalmi propagandából ismer. Azonban a legtöbb fordulat nem kiszámítható, Holden Rose többször is meglepi az olvasót, és ha lehetett, kerülte a megszokott, unalmas megoldásokat a regényben, ezenfelül pedig akcióból sincs hiány.
(…)
Az összképet a könyvbéli univerzum kevéssé részletes kidolgozása rontja kicsit. A történet elején in medias res kerülünk az események sűrűjébe, így számtalan kérdés felvetődik: Kik azok a lumenek? Miért alapította meg a császár ezt az elit hadsereget? Miért lázadnak a lázadók? Később kapunk válaszokat – ezeket a magyarázatokat a szerző szinte belesimítja a cselekménybe, nem töri meg annak ritmusát, de sajnos nem mindenre derül fény. Például több magyarázatot érdemelt volna a lumen faj, ugyanis pár típuson (pl. vér, föld, mecha) és azon kívül, hogy nem mindenkinél jelennek meg a lumentulajdonságok nem sokat tudunk róluk. Még jó lett volna többet olvasni a Birodalom haderejét jelentő, steampunkosított mechagépezetekről, és a néha felbukkanó, mágiát idéző jelenségekről."

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2018/09/04/egy-atlagos-kissrac…

>!
Iloonka
Holden Rose: Holtidő

Elég sokat szenvedtem ezzel a könyvvel és nem azért, mert ne történt volna benne sok minden. Ellenkezőleg, jó sok minden történt, amit meg kellett emészteni.

A világ tetszetős volt, a karaktereknek is meg volt a maguk jellegzetessége, személy szerint nekem Magnus karaktere volt a legkiemelkedőbb, a csendes, erőművész óriás. Jason meg nekem egyedi főhős volt, hisz hozzászokhattunk, hogy ők lesznek az, aki megment mindenkit, ő arat győzelmet és megkap mindent, amiről csak álmodhat. Ez mindenképp újítás és igazából bepillantást nyerhetünk egy olyan szereplő elméjébe, aki nem a harcmező kellős közepén teszi a dolgát. Nem kapnak nagy figyelmet, mégis a háttérben keményen dolgozik és végezetül ő is „hős" lesz, csak nem úgy, ahogy a fantasy könyveknél elképzeljük.

Amellett, hogy sok mondanivalója van a könyvnek és vicces jelenetei, nem mehetek el a mellett a lumenekkel kapcsolatos hiányos ismeret mellett. Nem kaptunk elég információt arról ,hogy honnan származnak, hogy jött létre ez a különlegesség és miért van az, hogy olykor vérvonalon nem tudják továbbvinni a képességüket. Ez amolyan hiányos része volt a történetnek, pedig kíváncsi lettem volna rá. Továbbá, hozzá kell tennem, hogy a korrektor nem végzett alapos munkát, egy-két szembetűnő elgépelési vagy nyelvtani hiba is előkerült, ami érdemben semmit se von le az írótól.

Azért megy a 4 csillag, apróbb hibáktól eltekintve rendben volt ez a könyv.

>!
Demencze_Ilona_blogger P
Holden Rose: Holtidő

Aki szereti a tini forradalmáros, technikai vívmányos, gőzgépes, agyafúrt csavaros sztorikat, annak garantáltan betalál ez a könyv.
Ajánlómat bővebben az Olvass Hazait! blogon olvashatjátok:
https://olvasshazait.blog.hu/2018/09/20/a_hosse_valasho…

>!
diamondfox P
Holden Rose: Holtidő

„Ezzel nincs semmi baj, mert cserébe szereplők egész seregével kell foglalkoznunk! Ami nekem először szemet szúrt, hogy nem Jasonnel indult a történet – ami meglepő és ugyanakkor figyelemfelkeltő indítás volt. Elvégre ezt szoktuk meg, nem? Hirtelen elindult az élet, a főszereplő felbukkan és megismerjük. Itt előbb találkoztunk Diaz vezetővel, egy ideges sofőrrel, Magnussal a szekrénynagyságú fiúval és így bukkant csak fel Jason és a Gobak oktatórobotja. De annyira „bezavart” a borító, hogy nem tudtam hova tenni még itt. Felbukkant végre egy lány, a tizenegy (majdnem tizenkettő!) éves May, leplezetlen csodálattal viseltetett ifjú hősünk iránt (aki itt még csak ifjú és cseppet sem hős, inkább szeleburdi). Viszont a borítón egy jóval idősebb lányt látunk, pedig a leírás alapján azt hittem, hogy May az. Plusz Jasonre számítana az ember, elvégre mégis miatta kerültünk bele az egészbe – és erre itt egy ilyen fricska, amiért puszi jár a hasakra.”

(LINK: https://hogyacsudaba.blogspot.hu/2018/04/holden-rose-ho… )

4 hozzászólás
>!
BlueDeath IP
Holden Rose: Holtidő

Ismételten rádöbbentem, hogy én szeretem a steampunkot XD
A sztori érdekes volt, a vége pedig egyenesen megdöbbentő. Nyilván nem az én korosztályomnak készült, ezt valahogy végig éreztem is.
Szívesen megtudtam volna többet a lumenekről is, de mindent nem lehet :D
spoiler

>!
petitrenard
Holden Rose: Holtidő

Jason-t, bár nem sikerült megkedvelnem, tökéletesen megértem. A történet simán magába szippantott, alig bírtam letenni a könyvet. Remélem, előbb-utóbb megfilmesítik, mert azon kevés könyvek egyike, amit szívesen meg is néznék.

>!
STimi
Holden Rose: Holtidő

Egy igazán mozgalmas történet bontakozik ki előttünk. Ahogy haladunk előre, egyre több információ kerül a birtokunkba, mégis olyan csavart sikerült a végére kanyarítani, amire egyáltalán nem számítottam, de határozottan jó ötlet volt. Minden fejezetben történt valami olyan, ami felrázott, és nem hagyta, hogy lankadjon a figyelmem. Az elején kicsit lassabban haladtam az olvasással, mint szerettem volna, de az utolsó pár fejezet olyan gyorsan elrepült, hogy szinte észre sem vettem. Egyre kíváncsibbá váltam, hogy a végén mi is fog történni, és, hogy a kérdéseimre választ kapok-e. Jelentem igen, de azért kérném a folytatást. :D


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

Igaz, attól hogy valaki zsarnok, nem feltétlenül hülye.

235. oldal

>!
Niitaa P

– Mocsokul nehéz mindig megfelelni (…)

234. oldal

>!
Niitaa P

„Ez a valaha volt legbénább lázadás, amit csak el lehet képzelni.”

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
Niitaa P

Jó élni és túlélni, még akkor is, ha egy kicsit egyedül van az ember utána.

194. oldal

>!
Niitaa P

Lehet olyan dolgokért nosztalgiát érezni, amiről kiderült, hogy hazugság volt?

207. oldal

>!
Niitaa P

És nem szeretném, ha visszavonulás közben elveszítenéd valamelyik puskámat. Arra eléggé érzékeny vagyok.

190. oldal

>!
Niitaa P

Az ember nekimegy az ég összes haragos démonjának, de ha a feleség félbehagyja a dolgát, mert meg akarja nézni, hogy halad az ura a barikádjával, hát összezavarodik még az egyszeregy is.

318. oldal

>!
BlueDeath IP

A hátukból kiálló tőr csupán rosszindulatú pletyka.

165. oldal

>!
Allanon

Igenis létezett ilyen, hogy az ember akkor is egyenesen tarthatta a gerincét, ha megváltoztatta az elveit, mert a világ bizony folyamatosan alakul, ő mindössze hű maradt önmagához.

348. oldal

>!
Molymacska P

(…) csak ne búsulj! – nevetett.
– Én nem tudok búsulni. Számolok – recsekte Gobak, mintegy mellékesen, és még hangosabban kerregett.
– Mit kell ennyit számolni, ne vedd már ennyire a lelkedre! Vagy a memóriatárcsádra.

36. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vivien Holloway: Végtelen horizont
Peter Sanawad: Hívószó
Cassandra Clare: A hercegnő
Scott Westerfeld: Behemót
Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
Charlie N. Holmberg: A mestermágus
Catherine Fisher: Incarceron
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Philip Pullman: Északi fény
Ian McDonald: Síkvándor