In ​the Country of Men 2 csillagozás

Hisham Matar: In the Country of Men Hisham Matar: In the Country of Men Hisham Matar: In the Country of Men Hisham Matar: In the Country of Men

Shortlisted ​for the 2006 Man Booker Prize, Matar's debut novel tracks the effects of Libyan strongman Khadafy's 1969 September revolution on the el-Dawani family, as seen by nine-year-old Suleiman, who narrates as an adult. Living in Tripoli 10 years after the revolution with his parents and spending lazy summer days with his best friend, Kareem, Suleiman has his world turned upside down when the secret police–like Revolutionary Committee puts the family in its sights—though Suleiman does not know it, his father has spoken against the regime and is a clandestine agitator—along with families in the neighborhood. When Kareem's father is arrested as a traitor, Suleiman's own father appears to be next. The ensuing brutality resonates beyond the bloody events themselves to a brutalizing of heart and mind for all concerned. Matar renders it brilliantly, as well as zeroing in on the regime's reign of terror itself: mock trials, televised executions, neighbors informing on friends,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Perfection Learning, Logan, 2008
246 oldal · ISBN: 9781606860922
>!
Penguin, New York, 2007
256 oldal · ISBN: 9780141027036

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Seherezádé


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

mandris>!
Hisham Matar: In the Country of Men

Ugyan nem teljesen érthetetlen, ha ez a regény sokaknak tetszett, de sajnos az sem, hogy sokaknak pedig kevés volt. Az elolvasása után én is inkább úgy látom, azért korántsem olyan kiemelkedő darab. A gyerekszemszög nagyrészt működik, de a visszatekintésként megírt történetet nem értem, miért kellett, mert végül az író nem él az ebben rejlő lehetőségekkel, és úgy mesél, mintha szimultán történnének az események, nem jelenik meg igazán a jövőből való visszatekintés, a későbbi események nem színezik a korábbiakat, a felnőtt férfi nem is reflektál arra, hogyan élte meg gyermekként az eseményeket, ezért aztán az olvasónak is a gyermek elbeszéléséből kell kihámoznia a történteket. Mintha az eleje és a vége között az író elfelejtette volna, hogy az eseményeket visszatekintésként meséli el.
Pedig önmagában a gyermek Suleiman viselkedésének bemutatása nekem összességében tetszett. A barátaival való viszony, ahogy próbál eligazodni, próbálja elfogadtatni magát másokkal, ahogy a szüleihez viszonyul, ezek jelentik a könyv erősebb oldalát. Matar nyugodtan elhagyhatta volna a jövőből visszatekintő Suleimant, hiszen ez utóbbi nem igazán adott hozzá a könyvhöz. Vagy, ha már nem akarta elhagyni, legalább értelmet adhatott volna a felnőtt Suleiman szerepeltetésének. Suleiman sokszor, természetesen, nem érti, mik történnek körülötte, próbál eligazodni ebben a világban. Ebben a szülei sincsenek igazán segítségére – apja gyakori távollétei és édesanyja alkoholizmusa nem segít. Az olvasó persze a kapott támpontok alapján elég könnyen össze tudja rakni a dolgokat. Csak a szülőkkel való kapcsolatot találtam kicsit furcsának, különösen a fiú és az anyja kapcsolatát.
Végül azonban nálam azon vérzett el a regény, hogy az ember egy idő után megcsömörlik a rengeteg diktatúráról szóló könyvtől. Én legalább is megcsömörlöttem, és ha egy ilyen regény nem nyújt igazán semmi pluszt, akkor elkönyvelem, mint amiből tizenkettő egy tucat. Ebben is van elhurcolt szomszéd, vallatás, testileg megnyomorított és kivégzett emberek is, meg minden szükséges kelléke egy hagyományos diktatúrának. Feltételezem, hogy ha ez lett volna az első (vagy legalább is nem túl sokadik) könyv, amelyet a témában olvasok, akkor nagyobb hatást gyakorolt volna rám. Bár ez sem garantált. Hiába valós eseményeken alapul, a végeredmény sokkal kevésbé megrázó, mint például az 1984 második fele.
Noha nem kifejezetten rossz a regény, csak kevés olyat nyújt, ami révén ki tudna emelkedni. Afrikai, muszlim (és szűken muszlim női sors), diktatúra témában is találni jobb regényeket, gyermekszemszögből írt könyvekből is vannak jobbak. Olvasásra ugyan érdemesnek találom a könyvet, de a díjesőt már nem igazán értem.

mokata I>!
Hisham Matar: In the Country of Men

Az utóbbi időben több gyerekszemszögből írt könyvet is olvastam és szerencsére egyiknél sem éreztem kimódoltnak, „felnőtt tetteti, hogy gyerek”-szerűnek a történeteket. A Földközi-tengeres kihíváshoz sok közel-keleti történet is a kezembe került, ami egyfelől öröm, hiszen amúgy ritkán kerülnek elém, másfelől viszont rettenetesen megterhelő volt olvasni ezekről a végtelenül zárt, erőszakos, férfiközpontú társadalmakról, ahol mindig az erősebb – vagy az aljasabb – kutya ba…rátkozik. Félelmetes.


Népszerű idézetek

mokata I>!

Sometimes she talked about Scheherazade. A Thousand and One Nights had been her mother's favourite story, and although my grandmother couldn't read she had memoriyed the entire book, word for word, and recited it regularly to her children. When I first was told this, I dreamed of my grandmother, whom I rarely saw, struggling to swallow the entire book. Nothing angered Mama more than the story of Scheherazade. I had always thought Scheherazade a brave woman who had gained her freedom through inventing tales and often, in moments of great fear, recalled her example.
'You should find yourself another model,' Mama once began. 'Scheherazade was a coward who accepted slavery over death.

Kapcsolódó szócikkek: Seherezádé
mokata I>!

Nationalism is as thin as a thread, perhaps that's why many feel it must be anxiously guarded.

mokata I>!

'Niccolò Machiavelli's Discorsi sopra la prima Deca di Tito Livio,' he told me proudly, clearly enjoying the 'r's and the 'o's. 'Only Principe and Dell'arte della guerra,' he went on, 'exist in acceptable Arabic translations. But I feel Discorsi sets the record straight about this misunderstoood philosopher. He wrote it eighteen years after Principe. He was sixty-two, so much wiser, and didn't have the Medici breathing down his neck.'


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ibrahim al-Koni: The Seven Veils of Seth
Ibrahim al-Koni: The Puppet
György Dragomán: The White King
Sofi Oksanen: Purge
Junot Díaz: The Brief Wondrous Life of Oscar Wao
Emma Donoghue: Room
Abigail Tarttelin: Dead Girls
Alice Feeney: Sometimes I Lie
Fredrik Backman: My Grandmother Asked Me to Tell You She's Sorry
Jonathan Safran Foer: Extremely Loud and Incredibly Close