Fullmetal ​Alchemist 9. (angol) (Fullmetal Alchemist 9.) 92% 14 csillagozás

Az Elric testvérek megérkeztek az amúgy sem nyugodt fővárosban, és természetesen az eddiginél is jobban elszabadul a pokol. Ebben a kötetben – bár Arakawa nemnormális humora természetesen nem maradhatott el – a dráma az akció és az indulatok dominálnak. Nagyon tetszettek azok a képkockák, ahol az erőteljesebb karakterek lelkileg, és/vagy verbálisan egymásnak feszültek.
Ja, és Hawkeye kezében nagyon jól áll a puska :)

Fun Fact:
– Arakawa háborús veteránokat látogatott, hogy az elmondásaik alapján hitelesebb képet adjon a poszt traumatikus stresszről.
– A borító vicces dolog: mindenki odáig volt érte: „fúúú, Mustang mintha azt mondaná: kövessetek, bízok bennetek!”, mikor valójában a mangaka nem tudta megrajzolni az arcát, ezért áll háttal…

Eddig sem vacakolt a mangaka, de mintha ennél a kötetnél külön rákapcsolt volna; iszonyatosan pörögnek az események.
Már lassan nem tudom, ki a fenét sajnáljak jobban, eredetileg ugye a fiúkkal kéne együtt éreznem, de a fene egye meg, Hughes a síron túlról is magára vonja a reflektorfényt, Falmant az új lakótárs miatt sajnáltam végig, Havocot pedig a konstans elszúrt randijai miatt, ami jelen esetben nem is olyan nagy baj, hogy nem sikerül, csak hát szegény srác nagyon ráfázik még így is. (Utálom, hogy már ismerem végig a történetet :()
A keverés-kavarások SZENZÁCIÓSAK, még mindig! Hogy lehet ennyire jól összebogozni, és aztán menet közben kisimítani a szálakat??? Arakawa tuti nem úgy gondolkodott, hogy „na, még iksz hétig biztos helyem van a magazinban”, hanem ment előre a maga kis tempójában, mert a sztori harmadánál még mindig nem látok sehol egy felesleges jelenetet.