Fullmetal ​Alchemist 4. (angol) (Fullmetal Alchemist 4.) 97% 17 csillagozás

Ez a kötet, spoiler még úgy is ütött, hogy tisztában voltam vele, hogy be fog következni, és így fog bekövetkezni. Pedig nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő típus…
Egyébként remek kötet volt, némi humorral, rengeteg drámával pár érdekes beszélgetéssel és a végére egy adag tragédiával. Nagyon örültem Ed és Al beszélgetésének arról, hogy Al valós személy vagy sem, az ő helyzetükben azt gondolom, hogy ez egy fontos kérdése a mangának. Kivételesen Winry jelenlétének is örültem, első sorban mint katalizátornak, kellett az a fenéken billentés, amit valahol félidő környékén kiosztott.

A Fullmetal Alchemist manga olvasása közben: Ez egy jó kötet volt, Ez egy még jobb kötet volt, Ez baromi jó kötet volt, Ez hogy lehet már de ez még jobb volt, és így tovább a továbbiakban újra olvasásnál is, újra és újra. Mert az és kész.
„Ed komoly pácban van láthatóan. Vajon, hogy ússza meg ezt helyzetet? Kik ezek a fura emberek? Miről beszélnek egyáltalán? Fontos Áldozat? Az meg mi? És Al lelkivilága?" – Hjjaj a manga olvasásának (anime nézésének) első édes élménye. És még mindig azt látom, hogy milyen jól és érdekesen van ez megírva. Kimbley első képkockái is itt láthatóak. Húúú. Ezután láthatjuk Morcos Ed fejét az első manga kihívásom plecsnijéről is. Azt hiszem itt éreztem elsőnek a szerelem szelét a történetben… pedig minden csak nem romantikus. És még még kevésbé vidám manga / anime kultusz történeti pillanatokat.
Edward a tejbetök, vakarcs kalandjai örökre nekem valóak maradnak. És ez olyan jó érzés.

Maes Hughes négy kötet alatt összerakta azt, amit az olvasónak (és az Elric fivéreknek) kb 25+ kötet alatt sikerül csak. Végül is, van benne valami, most, hogy tudom, mire kell figyelni, van benne valami…

A kötet persze még úgy is ütött, hogy az „esik az eső” mémet redditen unásig ismételgetik.

És egy kis rejtvény: ha egy ember a testből, lélekből és elméből áll, Al teste nincs sehol, a lelke a páncélban van… akkor hol az elméje? spoiler

Ha nem lennék ellene bármiféle könyvégetésnek, ezt a kötetet azonnal máglyára vetném, majd a hamvakon átmennék traktorral.
Nina után ez a második olyan pont a sorozatban, amit őszintén gyűlölök, mert hiába ismerem már Arakawát annyira, hogy tudjam, nem finomkodik, ha emberéletekről van szó, azért nagyon kemény, amit itt művel. Ez egyszerűen nettó rohadékság :( (Jó, ha nem halna meg senki a jók oldaláról egyáltalán, akkor reklamálnék, hogy vért akarok látni, vért. De… ehhh… nehéz ügy ez :( )
Nagyon-nagyon-nagyon szépen csavarodik a történet, megint bejön a képbe pár új karakter, akiket szintén listáznom kéne, ha nem ismerném régről őket, akad köztük baromi szimpi, akiknek velem együtt megtapossa a mangaka a szívét, meg akad gennyláda is, akit nyugodtan lehet utálni.
Az Ouroboros tetkó az egyik legkirályabb dolog, amit ez a manga népszerűvé tett, kár, hogy azokon van, akiken. Még jó, hogy ellenpontként ott az a menő kis Flamel-kereszt is, ami meg Eden virít :D

Amúgy lehet, hogy a memóriám rossz már, de mintha az első anime-adaptációban egy egész angstcunamit kreáltak volna Al lelki válságából, ehhez képest itt Winry olyan gyönyörűen helyrerakja seperc alatt a kis csavarkulcsával, hogy csak pislogtam :D

Ez a kötet tetszett eddig a legjobban. Talán azért, mert már megvannak alapozva a karakterek, talán azért, mert szeretem a drasztikus pillanatokat. spoiler Amit külön kiemelnék, az az, hogy a testvérek dinamikáját néhány rajzzal, jelenettel érzékeltette, ami nagy emberismeretre vall. Winry itt továbbra is szimpatikusabb, valahogy a kisebb pillanatok azok, amelyek hihetőbbé teszik számomra a karaktert.
Örömmel vettem tudomásul. hogy a kötet végi szösszenetek nem lettek laposak, hanem továbbra is ötletesek, nevetésre sarkalltak

Olyan régen olvastam már a mangát (és láttam az animét), hogy teljesen elfeledkeztem spoiler. Így olvasok, olvasok, mondom jó, oké spoiler
Én meg :O
What the actual fuck?!