Fullmetal ​Alchemist 21. (angol) (Fullmetal Alchemist 21.) 95% 24 csillagozás

Ez viszont már egy olyan kötet volt, ami után megnyalom mind a tíz ujjamat spoiler, aztán kérek még. Ez egy jó sűrű, és mellé nagyon okos kötet volt. Egyrészt, a cselszövés magasiskolája, amit az egyes színtereken levágtak. Nagyon oda kellett figyelni, hogy most ki kit hogy és miért akar becsapni/kihasználni/hátba támadni/bármiegyéb, de megérte. A ”Team Ed” vs Pride csatának pedig külön pont, amiért vannak, akik ésszel is küzdenek, nem csak durrbele fejjel a falnak stílusban szimpla nyers erővel. Mindezek mellé pár ügyes fordulat is belefér. Csak úgy hab a tortán jelleggel.

Ez is kellően izgalmas kötet, legalábbis haladunk a vég felé. Ami nem tetszett benne, hogy fogalmam sincs, ki hogy kerül hova. Pl. Al hova akart elindulni, és miért egyedül? Miért nem maradt az apjával? Illetve Winry-vel is mit keresett a briggsi őrség?
Amit viszont nagyon szeretek, az Ling. Amilyen kis hebehurgyának tűnt az elején, annál meglepőbb, hogy mire képes. Tökre örülök Ran Fannak is, hogy meggyógyult, és megjelent. Gluttony érdekes, hogy újra előkerült, nagyon sajnáltam a végén. És már megint ott állunk, hogy mi fog ebből kisülni. Pride-ot utálom, mint a bűnt, a gyerekképe ellenére. Remélem, kiiktatják valahogy a végén.
Olyan sok szálon fut a cselekmény, olyan sok szereplővel, hogy egy kötetben olyan, mintha alig lenne valami, pedig azért szépen történnek itt a dolgok.

Szépen alakulgat az a bizonyos sakktábla a végjátékra, és tetszenek az új bábuk is. (Csak hogy a mangaka által rongyosra használt hasonlattal éljek.)
A vs. Pride az egyik legütősebb harcjelenet a komplett szériában, mert tényleg igazi csapatmunka kell ellene, önmagában mindenki kevés lenne. Azért Pride se semmi Al kihasználásával – így is lehet túszt ejteni…
Szegény Gluttony-t a végére egész megsajnáltam :(

Amit kezdek hiányolni, az egy nyomorult dátumozás, vagy bármi, ami segít betájolni, mennyi idő telt el a sztoriban, mert Lanfan tök jól felbukkant a semmiből. Elraktároztam ugyan magamban a „majd fél év múlva” infót, de kapaszkodó meg nuku, szóval tök jó, ezek szerint eltelt fél év, mióta lelépett a nagyfaterral. Nyilván nem két nap bejárni Amestrist, de azért na… Regényekben legalább évszakváltást írnak le, ha nincs dátum, vagy hogy iksz héttel később, vagy bármi, de így homályban hagyni az olvasót, az kedves dolog. (De ez legyen a legnagyobb problémám.)

Az elején az agresszív lány nagy vassal való vinnyogós verekedését leszámítva ez a kötet is zseniális.

Yay! Pride Al páncéljában azért elég királyul néz ki! Meg úgy Pride, ahogy van, hatásos.
Rengeteg szál, ezt a kötetet órákig is lehet bogarászni. Néha csak a képkockákat nézni, mennyire csodás a rajzolása, máskor a szöveget emészteni. Hohenheim, Greedék, Mustang emberei, Grummanék… Az ember nem győzi követni az eseményeket.