Fullmetal ​Alchemist 2. (angol) (Fullmetal Alchemist 2.) 97% 29 csillagozás

Kis család nagy kutyával, szép és idilli. De megrázó fejezet következik. Szívszorító az az emberi ostobaság, amire vetemednek egyesek. Kegyetlen története annak, ha valaki mindent feláldoz a sikerért, pénzért. Ha hatalmunkban áll valami, néha csak azért történik meg, mert megtehetjük. Könnyebb út a gyengéknek. És nagyon tévedünk, hogy ha azt hisszük, ennél már nem lehet tragikusabb.
Új szereplők megismerése, különböző alkimisták, a hadsereg által irányított ország, a múlt gyötrelmei, bővül a világ, és mi szépen megismerjük a sok mocsokság tetejét is. Továbbá megjelennek a dolgok alakulásában oly nagyon fontos szerepet betöltő homonkuluszok.
Persze a teljes természetességgel belecsempészett humor is megtalálható. A végén lévő kis négypaneles szösszenetek baromi jók.

A sorozat lendülete és keménysége töretlen ebben a kötetben is, bár az első fele jócskán sötétebb, szívfacsaróbb annál. Egyértelműen ütős kötet volt, de az első azt hiszem, egy hangyányival jobban tetszett. Most elég sok mindenre éreztem azt, hogy az elsődleges célja előkészíteni a terepet a későbbi részek számára. Gondolok itt első sorban arra, hogy bemutatkozik jó pár karakter a manga későbbi „törzs” gárdájából, jó és rossz oldalon egyaránt, és megismerhetjük az alkímia több felhasználási formáját. spoiler

Ez a kötet legendás. Legalább is az első rész belőle az, aki egy kicsit is aktív internetes fórumokon, az előbb vagy utóbb belefut az utalásokba.

Emlékszem, ahogy Arakawa az első anime sorozat kapcsán írta valahol, hogy a teljes sorozatot kitalálta, hogy mi merre megy (akkor tarthatott tán 7 kötetnél) spoiler. Hát igen. Tudva, amit tudok, huh. Már a második kötet is elég sötét tud lenni, és akkor még a jéghegyet nem is láttuk.

Továbbá Fun Fact:
– Az ezredes, és bájos kompániájának vezetéknevei különböző harci járművektől származnak.
– Alphonse és Edward neve lényegében véletlenszerű lett.
– Arakawa nem szereti lekötni magát számszerűsített adatokkal, mert úgy érzi, hogy azok nagyon behatárolják. Ezért nincs is pontos adat arról, hogy Edward milyen magas.

Megint rá kellett jönnöm, hogy ez a manga tömény. Oké, általában a sorozatok elején nagyon pörgetik a dolgokat, mert fene tudja, mikor kaszálják el a sztorit, de így is irtó tempós és picit túlzsúfolt a történet. (Ha nem ez lenne a sokadik találkozásom az FMA-val, szerintem jegyzetelnem kellene a neveket…)

Shou Tucker még mindig egy rohadt szemétláda, és nem akarom elhinni, hogy senkinek nem tűnt fel, mit csinált. (Lehet, hogy feltűnt, de fontosabb volt az eredmény… Uh.) Szóval szépen bejön a képbe az alkímia árnyoldala is…

Scar enyhén szólva tápos, ilyen vérpisti szereplőt ritkán látok, még jó hogy a golyókra nem immúnis, mert az már nekem is sok lenne :D

Ésss alakulgat Mustang csapata, imádom ezeket a srácokat – meg az egy szem csajt, aki kb. a legtökösebb mindannyiuk közül. (Gyanítom, SENKI nem merné rajta kívül elgáncsolni Roy-t.)

Az az ominózus Nina-Alexander eset… a mangában is szívszorító…
Ed-be pedig egyre jobban beleszeretek (újra) :)

Most indul be a történet. Chu-chu! Szeretem! :)
Nina – Alexander eset… hát amúgy szerintem ez egyrészt állatkínzás másrészt gyilkosság, amúgy pedig olyan kis édi volt a csaj! Tiszta loli!
Neki is csak annyit tudok mondani, hogy chu-chu! Ninachu és Babszemchu! :)

Szépen lassan beindul a történet, kicsit jobban megismerhetjük az Elric testvéreket, és az alkimistákat is.
És ha mindez nem lenne elég, ez a kötet szép számmal tartalmazott szomorú epizódokat is. Ami szegény kicsi Ninával történt már önmagában az nagyon szomorú volt. :(

Ez a kötet is remek volt, leszámítva azt, hogy Tucker történetétől mindig kiver a víz. A rajzolás letisztult, a be-beszúrt poénok valóban viccesek. Lassan az „alap” szereplőgárdát is megismerjük. (Kár, hogy nem kapnak több szerepet.) A kedvenc mellékkarakterem, Armstrong is bemutatkozott, szinte el is felejtettem, mennyire szórakoztató tudott lenni a BH-ban. Kellemes emlékeket hoz vissza ez a történet. ^^