Hellsing ​6. (Hellsing 6.) 88% 64 csillagozás

A nyitás, London ostromával, a minimalista szövegével és kegytelen ábrázolás módjával nagyon erős volt. A rajzoltság itt a csúcson van, ez az eddigi legjobban megrajzolt kötet! A tömegjelenetek eszméletlenül jól mutatnak! Az alkotó nagyon kitett magáért! Mivel a kötet nagyja egy csata, így rendkívül akciódús! A humor is a helyén van, főleg, ami Seras Victoria felé irányul! A Hellsing és a Nácik mellett feltűnnek még az Iskariótiak is. A csuhás hadseregük nagyon jól néz ki! Alucard a háttérbe szorul, egy-két oldalon szerepel csupán, de nem is hiányzott!（☉∀☉）

London elesett. Vagy még nem? Meglátjuk. Rengeteg harc és véres, öldöklős jelenet van ebben a kötetben is. De szépen haladunk a történettel. A szereplőket egyre jobban bírom. Új kedvenc a Kapitány lett. Jópofa a karaktere, de ő sem a jófiúk közé tartozik. Egy igazi zsoldos. Seras is jót alakított most. Végre volt egy kis szerepe.

Ezt a részt Seras miatt élveztem igazán, már nagyon hiányzott. Jót tett a kötetnek, hogy az őrült és Alucard se volt úgy benne. Walterért izgulok. Sok a harc, sok a vér, mi lesz itt még?

Most egy kicsit az Iskariot csillogott egy kicsit off Integra nem zavartatta magát, furcsák ezek a humorosabb részek egy ilyen véres történetben. Seras is fejlődik az előzők kötetekhez képes és jók az interakcióik a kapitánnyal.

Rájöttem, hogy a legtöbb karaktert szeretem ebben a mangában, még Anderson atyát is. Vagyis nem feltétlenül szeretem, de bírom őket nagyon. Emellett nagyon értékelem azt, hogy Alucard ténylegesen egy anti hős, aki meg is öli az ellenfeleit, akkor is ha sokkal gyengébbek, mint ő. Sokszor esnek olyan hibába az írók, mangakák, hogy felakarnak állítani egy anti hős karaktert, de az végül mindig életben hagy mindenkit. Na Alucard nem ilyen és talán ezért is bírom annyira.
Az is tetszik, hogy egy csipetnyi humor mindig keveredik a mangába, bár ebben kevésbé van jelen, mint a Trigunban vagy esetleg a D. Gray-Man-ben (csak hogy említsek kettőt, amiket nem rég olvastam). Viszont, ami nem tetszik, és kivételesen nem a mangában van a gondom, hanem a fő történet melletti kis kiegészítőkben? Aki olvasott nyomtatott manga kötetet az tudja, hogy a mangaka szokott kis üzeneteket hagyni minden kötetben. Na itt a mangaka üzeneteiben folyamatosak a trágár dolgok, nem tud egyáltalán elszakadni a pornó mangáitól (ami egyébként látszik is Seras megjelenésében). És ez valahogy rettentően zavar és kényelmetlenül érzem magam tőle, szóval szerintem a következő kötetekben kénytelen leszek nem elolvasni ezeket a részeket, ha jót akarok magamnak.

So-so. Halad a történet, de a végét elharapták, és elviccelték. Még mindig nem tudok megbarátkozni ezzel a fekete humorral.

Eredeti ötlet, jó karakterek, kellően véres és agresszív, amitől akármennyire is hülyeség az egész, egy kicsit hitelesebb lesz. Amerikában azt a címet adták volna neki, hogy Vámpírok a nácik ellen. És ez nagyjából fedi is az egészet, akkor is, ha nem minden pozitív oldalon (ez a vámpíroké) álló szereplő vérszívó, néhányan csak egy kamu titkosszolgálat titkos lovagrend titkos emberei.

Folytatódik a háború… és ennyi. Sok minden azért nem történt és igazán előrehaladás sincs. Alucard fél oldalakra tűnik fel két kötet óta… jó lenne már több belőle.

Amit már régóta megakartam említeni, hogy a magyar mangafan kiadás borzalmasan igénytelen… egy csomó helyen ki van csúszva a szöveg a ragasztásnál és olvashatatlan, nem beszélve a le nem fordított dolgokról!

A kötet végén az író megjegyzései, hmm… finoman szólva is egyediek.

Hogy animében mennyire tetszett ez a rész! Valami fantasztikus megoldás volt, az aláfestő háttérzenével és hangokkal iszonyúan ütött. De pont emiatt volt jó ez a manga kötet is. A hangokat ugyanúgy el lehetett hozzá képzelni, vannak benne nagyon vicces jelenetek is, hogy megtörje a mangaka a komor, sötét hangulatot. Sikerül is neki feldobnia vele az olvasót, legalábbis engem sikerült. :D
Biztos, hogy előveszem még a későbbiekben.

Kellett az ördögöt a falra festeni…

Kezdődik a háború!

London utcáin vér hömpölyög és a zsoldosok kénytelenek egyesíteni erőiket a fanatikusokkal. Alexander Anderson az inkvizíció vakon hűséges ölebe, aki Alucardot ősellenségének tekinti, így válik szövetségesükké.

Jönnek a nagy csaták… zseniálisan megszerkesztet öldöklést kapunk itt, melegen tálalva :)