Hellsing ​1. (Hellsing 1.) 106 csillagozás

Hirano Kohta: Hellsing 1.

A Hellsing Királyi Protestáns Lovagrend az Angol Korona évszázados szervezete – egy család, amelynek a feladata a birodalom védelme a természetfeletti és istentelen veszedelmektől. A lovagrend lelke Sir Integra Wingates Hellsing, legfőbb fegyvere pedig Alucard, a szervezet szolgálatában álló titokzatos ősvámpír, valamint – újabban – Seras Victoria, egy balul elsült bevetésen született vámpírlány.

>!
Mangafan, Szigetszentmiklós, 2008
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639794047 · Fordította: Koch Zita · Illusztrálta: Hirano Kohta

Kedvencelte 13

Most olvassa 6

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Hirano Kohta: Hellsing 1.

„Szóval a pap helyett most van egy új vámpírunk? Ezt nem hiszem el! Teljes csőd!”

Nagy kedvenc ezt előre leszögezem.
Imádtam, hogy végre egy igazi vámpír történet, ami nincs tele csillogással, pónilóval és ömlengéssel.
Nagyon sötét érzetű és véres, komor és erős…ez az igazi vámpír lét.
Elborult lelkemnek igazi csemege…

3 hozzászólás
>!
TiaManta
Hirano Kohta: Hellsing 1.

Alucard igazi vámpír. Nem csillog villog, nem kedves kis nyuszó-muszó.
Sok brutalitás, és vér. Amit elvárhatunk egy ilyen sztoritól.
Jó hogy kiderül, hogyan is került Integra mellé legfőbb vérszívónk. Akkor még kicsi, és ártatlan volt (a csaj, nem Alu). de már akkor is volt szemüvege, mert hát a fontos szereplőknek jár.
Látszik hogy kezdő műve, de már elég jellegzetes a rajzolása. Meg a humora is.
Azt hiszem Seras kellett mellé hogy oldja a komorságot. Meg nő, szóval jól mutat a fiúknak.
Nem zseniális, de szórakoztató.

>!
Skeletrino P
Hirano Kohta: Hellsing 1.

Az egyik legjobb sztori. Egyszerű panelezéssel, egyszerű és kevés szöveggel, csak a lényeg a fontos. A lényeg pedig a harc, dörrenjenek a fegyverek, fröccsenjen a vér. Az egyik legismertebb badass karakterrel, az animék és mangák világában. Megláttam Alucardot lerajzolva és még így is libabőrös lettem, mert hallottam a fejemben a hangját. Nakata Jouji elképesztően férfias és szexi hangját.
Nagyon – nagyon tetszett.

>!
áfonyamuffin
Hirano Kohta: Hellsing 1.

A D. Gray-Man olvasása után rájöttem, hogy ténylegesen több mangát akarok elolvasni. Végig néztem azokon, amik meg vannak és rájöttem, hogy habár az animét többször is láttam a Hellsing mangát sosem olvastam végig. Mondjuk ennek az is az oka, hogy megakartam venni az összes kötetet, de egyszer majd csak megveszem őket, ugye? Újra olvasva az első kötetet ide jöttem megnézni, hogy milyen címkéket kapott és megláttam a horrort… Én régen (is) tényleg a durvábbakat olvastam/néztem. Egyébként látszik, hogy azért ez egy régebbi manga, a rajzolás miatt. Ami egyébként annyira nem tetszik, viszont szeretem a 90-es évek mangáinak hangulatát. A kötet végén van egy kis üzenet a mangakától és ott írta, hogy sokan Vash-hoz hasonlítják Alucardot, és míg meg vannak a hasonlóságok, szerintem azért a két karakter eléggé különbözik egymástól (Alucard egy egészen hideg karakter, míg Vash egy roppant meleg-szívű karakter). Egyébként szerintem a Hellsing egy eléggé klasszikusnak számító manga, és mivel az anime az egyik kedvencem ezért most már ideje végig olvasnom a sorozatot! (Seras célját a sorozatban még mindig nem igazán értem, talán a manga olvasása után megvilágosodok.)

4 hozzászólás
>!
BacchanteBlues 
Hirano Kohta: Hellsing 1.

Az eredeti televíziós sorozat miatt fülig belezúgtam Sir Integrába, és azzal is túl sok időt töltöttem, hogy golyóstollal vázlatokat firkáljak Alucard lenyűgöző öltözékéről. Tehát semmi kétségem sem volt, hogy rajongani fogok a mangáért, csak abban nem voltam biztos, mennyire.

Tudtommal az egész Hellsing sorozat egy szenvedély-gyerek, vagyis senki sem hajolt át félelmetes mumusként Hirano Kohta vállai felett, hogy beleszóljon a történetvezetésbe a hülye fogyasztói statisztikáival. Ez meg is látszik a végeredményen: Ezeket a karaktereket nem érdekli, hogy rokonszenvesek-e, ez a sztori leszarja, ha a lelkedbe gázol, sőt még meg is tapossa egy kicsit. Egyetlen adrenalin gyorsvonat az egész, és ennél csak egyre izgalmasabb lesz, ha végre tényleg beindul a cselekmény. Erősen érződik rajta, hogy bevezető kötetről van szó, de érthetően közli az olvasóval a vámpíroktól hemzsegő alternatív Angliában uralkodó állapotot, a karakterek képességei és motivációi is világosak, szóval nincs okom panaszra. Talán csak annyi, hogy az anatómiai arányok nem mindig jönnek ki úgy, ahogy kellene, de alig zavaró, tényleg csak szőrszálhasogatásból említem.

>!
Coffee I
Hirano Kohta: Hellsing 1.

Nem rossz, bejött. Szeretem a vámpíros regényeket/képregényeket.
Ráadásul Alucard nem is csillog. :D

2 hozzászólás
>!
Allanon
Hirano Kohta: Hellsing 1.

Nagyon tetszett. Sokkal többet mutat mint az anime, pedig már azt is imádtam. Meg kell szereznem mind. :)

1 hozzászólás
>!
LianneHide I
Hirano Kohta: Hellsing 1.

Rám tört a vámpír-hiány, mármint egy régi vágású, semmiképpen-sem-csillog-féle vámpír utáni vágy (megbocsáthatatlan bűn Stephenie Meyer részéről, hogy a munkásságának hála most már ki kell emelni, ha nem csillog, hanem tisztességes vámpírról van szó…). tehát annyi év halogatás után végre valahára rávetettem magam erre a mangára.

A rajzokért teljesen odáig meg vissza vagyok, nagyon-nagyon tetszenek benne a túlzások, igazából csak Victoria melleivel kellett megbékélnem néhány rajzon. (Nem vagyok mangákhoz szokva, na…)

Brutális kis lelkemnek hála csillogó szemekkel nézegettem egy-egy vérben tocsogó panelt hooosszú-hosszú percekig.
Igazából ha nem szólna semmiről, akkor is szívesen lapozgatnám annyira nekem való az ábrázolás. Ráadásul eddig a történettel is elvagyok.

>!
Jawa
Hirano Kohta: Hellsing 1.

Jó kis csöpögős vámpírtörténet, csak itt nyál helyett a vér folyik. A sztori jó, eddig bejövős. Jöhet a folytatás.

>!
Aliko P
Hirano Kohta: Hellsing 1.

A Hellsing Hirano Kohta kultikus mangája, ami nem egy könnyen emészthető vámpír love story. Ez kérem egy véres és burtális vámpír hentelés, nem hiába ajánlják csak 14 év felettieknek. Szóval érzékeny lelkűek el innen!

A sorozat neves művekből merít. A Drakula alap és Lovercraft munkásságnak egy- egy gyöngyszemével is találunk hasonlóságot, szóval mondhatni van egy kis gótikus regény filingje az egésznek. Kicsit komor, nagyon véres és vicces… akarom mondani szarkasztikus… ööö cinikus… na a lényeg, hogy humoros!

A műnek nincs nagy mondani valója, leginkább csak a vámpírokról és a természetfelettiek irtásáról szól. Hisz Bram Stroker óta már minden kisded tudja, hogy egy olyan világban, ahol vámpírok léteznek, egy idő után megjelenik Van Hellsing is. Itt ugyan „csak” egy leszármazott képében, és ő is nő :o Minő fertő! El is borul Anglia ege… ja, mondjuk az tök normál :D
Aztán, ha hagyunk egy kis időt, a vámpírölők csoportosulnak és szervezetté alakulva mennek neki az ellenek. Szóval senki nem fog meglepődni rajta, hogy a sorozatban a Nagy-Britanniát fenyegető veszély ellen a Hellsing Szervezet (valójában ennél jóval hosszabb neve van) tagjai veszik fel a harcot.

A sztori kicsit horror, kicsit gore. A rajzolás pedig nagyon jellegzetes, igaz az elején még szoknia kellett a szememnek a vastag vonalakat, de aztán szerelem lesz. Itt kérem minden tűpontosan ki van dolgozva, sötét és komor, szóval hangulatában nagyszerűen illik a tartalomhoz.


Népszerű idézetek

>!
Nofrit

Szóval a pap helyett most van egy új vámpírunk? Ezt nem hiszem el! Teljes csőd!

>!
diamondfox P

Gyáváknak Hallgass a neve.

178. oldal, 6. fejezet


A sorozat következő kötete

Hellsing sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: Interjú a vámpírral
Kathleen Ryan: Setita
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Jon Sprunk: Az Árny fia
John Caldwell: Fekete lángok
Darren Shan: Gyilkos születik
Darren Shan: Rémségek Cirkusza
Darren Shan: A Pokol hősei
Chuck Wendig: Vészmadarak
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde